Kisütötték a mikrót
Tavaly is RNS, idén is RNS. Karikó Katalinnak és Drew Weissmannak azért járt a Nobel-díj, mert feltárták az mRNS (hírvivő ribonukleinsav) szerepét, és ezzel megalapozták a legújabb oltások, főképp a Covid elleni vakcina gyártását. A héten díjazott két amerikai professzor, Victor Ambros (balra) és Gary Ruvkun pedig azt fedezte fel, milyen fontos szerepe van a mikro-RNS-nek. (RNS-kutatásért még egy korábbi alkalommal, 2006-ban járt Nobel-díj.) Ők az 1980-as években együtt jártak egyetemre (közös professzoruk, Robert Horvitz, 2002-ben kapott Nobel-díjat), majd más-más kutatóhelyen, de egymás munkáját kiegészítve, végig barátságban dolgoztak. Felfedezésük fontos annak megértéséhez, hogyan szabályozzák a gének a sejtek működését. A genetikai információt hordozó kromoszómák mindegyik sejtben azonosak, a kérdés tehát az volt, miért különböznek mégis a sejtek, mitől mások például az izom- és az idegsejtek. A Nobel-bizottság népszerű háttérmagyarázata szerint a kromoszómák olyanok, mint egy kezelési útmutató, és ebből mindegyik sejt csak azokat az utasításokat olvassa ki (azokat a géneket kapcsolja be), amelyekre neki van szüksége. Ambros és Ruvkun azt fedezte fel, hogy ebben a szabályozásban egészen kicsi, vagyis mikro-RNS-molekulák játszanak kulcsszerepet. Ma már tudni lehet, hogy az emberi szervezetben több mint ezerféle mikro-RNS működik. Ha pedig ezek valamelyike nem vagy nem jól működik, annak sok esetben súlyos daganatos, autoimmun vagy más betegségek, illetve genetikai eredetű elváltozások lehetnek a következményei. Amikor Ambros és Ruvkun összerakták párhuzamos kutatásaik eredményét, és így egy gyakori kísérleti állatban, a C. elegans nevű fonalféregben felfedezték a mikro-RNS működésének módját, az 1993-as publikációik nem keltettek különösebb visszhangot, mert a szakmában úgy gondolták, hogy a dolog csak a féregre érvényes. A helyzet 2000-ben változott meg, amikor Ruvkun kutatócsoportja kimutatott egy olyan mikro-RNS-t, amely nagyon sok állatban jelen van. Azóta nyilvánvaló, hogy a többsejtűekben, egészen az emberig, általános jelenség a génkifejeződés szabályozása a mikro-RNS által. A mikro-RNS gyógyászati alkalmazása egyelőre kísérleti stádiumban van. Részben azzal próbálkoznak, hogy a vérben található, egyes betegségekre jellemző mikro-RNS kimutatásával hamarabb diagnosztizálják a bajt, másrészt azt vizsgálják, hogyan lehet betegségeket (köztük rákot, Alzheimer- és Parkinson-kórt) gyógyítani a mikro-RNS bevetésével.
