Nyugtalanlelkek

„Lev Tolsztoj írta, hogy minden boldog család egyforma, míg minden boldogtalan család a maga módján boldogtalan. Ezzel szemben minden boldogtalan társadalom egyformának tűnik, míg kevés boldog társadalom a maga módján boldog” – fejtette ki Goran Vojnovic, akinek regényeiben családok sorsának alakulásán keresztül válik érthetőbbé és emberközelibbé a délszláv világ a XX. század viharaiban. A 44 éves író profi kosárlabdázó karrierjét cserélte irodalomra, hazájában az eredetileg forgatókönyvnek készült Déli söpredék, takarodjatok haza! című regényével robbant be 2008-ban. A szlovén Trainspottingnak beillő könyv nyelvezete, dühös stílusa miatt, és mert politikailag inkorrektnek tartották, az írót feljelentették, de a hatóságok, látva, mennyire népszerű a kötet, ejtették az ügyet. Vojnovic filmet is készített belőle, amit maga rendezett. Magyarul négy éve jelent meg első könyve, a fiktív szlovén–szerb Borojevic család széthullását nyomon követő, szívszorító és felkavaró Jugoszlávia, édes hazám című regény. Vojnovic nem mondott benne ítéletet a bűnösök felett, de kárhoztatta azt az ösztönök vezérelte balkáni világot, ahol sem esküvő, sem temetés nincs fegyverropogás nélkül. A szlovénül 2012-ben megjelent könyvéért megkapta a legjobb szlovén regénynek járó Kresnik-díjat. Hasonló kritikai sikert hozott számára öt évvel később A fügefa, amely szintén családregény. Magyarul nemrég a Typotex adta ki, Reiman Judit fordításában.

Goran Vojnovic: A fügefa

Typotex Kiadó, 340 oldal