Épp mint Rómában

Spiró György

író

Louis Blanc szerint a tudományos felfedezések, amelyek olyan izgalmas fejlesztéseket tettek lehetővé, mint a gőzgép, a hengermalom és a vasút, a gazdagok kezében az elnyomás minden eddiginél eredményesebb eszközeivé válnak. A felvilágosodás és a technikai fejlődés nem feltétlenül jár párban, sőt a jelen társadalmi viszonyok között a zsarnokságot a technikai haladás erősíti, a gazdagok és a szegények közti szakadékot mélyíti.

Nem néztem utána, hogyan alakult ki az egyiptomi rabszolgatartó társadalom, de hát az is az emberre hasonlított, amiképpen minden diktatúra és minden demokrácia azóta is. A piramisok rendeltetése merő presztízs, mint a Mars-­utazásnak kikiáltott sikkasztás manapság. Az emberi hülyeség igazi kolosszusai (a névadó aranyozott Néró-szobor ott állt a Colosseum mellett) a piramisok. Ha valamire, hát ezekre végképp nem volt semmi szükség, ellentétben a bazilikákkal, amelyek eredetileg vásárcsarnokoknak épültek. A piacnak van értelme, a hihetetlen mérnöki precizitású síremléknek nincs. Az élők csencseljenek, amíg élnek, de a halottak ne vigyék el a pénzüket.

Nem vagyunk mások, mint ötezer vagy százezer éve. Nem is leszünk. Csodálkozom minden csodálkozáson. Az utolsó kétszáz év babonái, amelyekből a mi babonáink valók, semmivel sem jobbak, mint az ezer, tízezer, százezer évvel ezelőttiek, mint az emberáldozóké. A nacionalizmus ugyanolyan vallás, mint a kommunizmus. Nem valláspótlékok ezek, hanem igazi vallások, amelyekben a robotokká alázott tömegemberek jobb híján hisznek. Ha nem volnának a vakhitre genetikailag előkészítve, a diktatúrákat nem lehetne létrehozni és fenntartani. Az ember vallásos vadállat, és amikor hagyják, rettegésében mindent tönkretesz.

Sztyihijnüje proiszsesztvija, mondja az orosz, elemi erejű folyamatok a társadalmiak, amelyeknek nem lehet ellenállni. Entrópia, mondja a nyugati ember. Ha egyszer elkezdődik, végigmegy az összeomlásig.

A születésüktől hívő lelkek között persze mindenféle véglet akad, gyermeteg gonosz, csodálatosan szép lelkű és förtelmesen randa. A természet azonban nem ismeri az egyént, csak mi ismerjük, és ha tudjuk, megörökítjük. A természet nem ismeri a nemzetet, nem ismeri a birodalmat, nem ismeri a történelmet (utóbbit az ember sem ismeri), csak a fajt, amelyik faj pedig kipusztul, többnyire maga tehet róla, miért hagyta. Az emberiség most éppen hagyni látszik. A természet nem gondolkozik, fejlődésről nem tud. Mi ismerjük, és nem akarjuk belátni, hogy visszafejlődés is lehetséges. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tehetséges, bölcs együttműködést a tehetségtelen irigyek szenvedélyesen imádják tönkretenni, és úgy fest, hogy ők vannak vagy keletkeznek többen. A Római Birodalom kereskedelmi virágzásában ott volt már a hitel, a biztosítás, a csekk, amit másfél ezer évre az emberiség elfelejtett. Az egyistenhit, Nietzsche a megmondhatója, kevésbé fejezi ki az embert, mint a sokistenhit.

Az Egyesült Államokban évek óta polgárháború dúl, a külvilág elleni agresszió a belső feszültséget vezeti le. Oroszország is kifelé menekül, amióta magára döbbent, ezért próbál folyton hódítani. Az USA gazdag, de lakóinak többsége szegény. A középosztály világszerte olyasfajta proletár, amire a XIX. századi német szocialisták azt mondták, hogy fejmunkás. Sok millió, sok százmillió Michelangelo farag széklábat, most a számítógép előtt. Nincsen semmije, a munkaerejét adja el, ameddig teheti. Költséghatékonyabb azonban néhány milliárd embert éhen és szomjan veszíteni, mintsem a segélyüket fizetni.

Az imperializmus Európában sem szokott demokratikus természetű lenni, sem az ókorban, sem azóta, és soha nem volt az Ázsiában. Miért ne alakulhatna át császársággá a királyságból lett köztársaság, mint Rómában? Persze ha a vallásunkat úgy hívják, hogy fejlődéshit, az időrendi sorrendet értéksorrenddé alakítjuk magunknak.

Nérónak hízelgésből megszavazták az olimpiai bajnoki címet a ravasz görögök, amikor náluk időzött, a császár hálából megengedte nekik, hogy legfőbb kereskedelmi riválisaikat, a zsidókat a vegyes lakosú városokban legyilkolják; ebből lett kétmillió zsidó halott, majd a Rómába hurcolt zsidó rabszolgákból a kereszténység. Működött ez a végletesen irracionális vallás kínlódva kétezer évet, aztán elveszett. Azt hitték az okos, kedves és kedvetlen felvilágosultak, hogy legyőzték. De a vallásosság megmaradt, mert genetikus.

Valószínűleg soha nem vonultak ki a zsidónak nevezett rabszolgák Egyiptomból, bár ügyes mese, de az valós, hogy akkor még volt hova kivonulni, és volt némi esély, hogy másutt túléljen az ember. Ma nincs hová menni, ez az egyetlen különbség.

Ha egy drámaíró véletlenül ismerné Madách művét, Az ember tragédiáját, az egyiptomi színt és a falanszterjelenetet összevonva egész jó kis mai dramolettet faraghatna.

Lenin testét abban bízva balzsamozták be száz éve, hogy a tudomány hamarosan fel fogja támasztani. A mostaniak arra hajtanak, hogy már életükben be legyenek aranyozva, mert az tartósít. Fogadják a gratulációmat, ha sikerül. ¬