Egygondolatmenetbántengemet

Nem új a magyar történelemben az a gyűlölködő, kiátkozó, a politikai ellenfeleket dehumanizáló stílus, amellyel Orbán Viktor a minap harcba hívta hallgatóságát a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőin, azon apropóból, hogy 177 évvel korábban ugyanott egy valódi nemzeti hős a szabadságról szónokolt. A hétvégén ünnep volt, nemzeti ünnep, ahol – mint Para-Kovács Imre publicisztikájában olvasható – a hétköznapi fasizmus öltönybe bújva győzködte a híveket arról, hogy már csak pár bírót, jogvédőt, meleget, ellenzékit és újságírót kell eltakarítani, s itt is van az aranykor. A leendő exminiszterelnök poloskázós beszédét sokszor fogják még idézni; arról pedig ő maga gondoskodik, hogy a szellemet ne is lehessen visszazárni a palackba. Orbán jó ideje arra kondicionálja híveit, hogy a „Szeressétek ellenségeiteket!” jézusi parancsot ellenkező előjelűre változtassák. Hogy a gyűlöletre uszítás mégse hangozzék annyira keresztényietlennek, azzal az ideológiai mázzal vonja be, hogy míg a szimpla utálat emberi gyöngeség, ott, ahol a Sátán és szolgái ellen kell küzdeni, minden eszköz megengedett.