Drágakövek
Vizuálisan lenyűgöző világot tár elénk az Isztambulban született, majd a hetvenes években a Római Sapienza Egyetemen tanult, azóta Olaszországban élő Ferzan Özpetek rendező, aki szerint az élet tartóoszlopai a nők. Éveken át nem volt bátorsága ahhoz, hogy a három, általa csodált olasz színésznőt, Mariangela Melatót, Monica Vittit és Virna Lisit felkérje, játsszanak a filmjeiben. Most nekik ajánlja szerethető melodrámáját, a szépségbe, gyengédségbe, nosztalgiába csomagolt emlékezést a hetvenes évek Rómájára, tele szerelemmel, szeretettel, szolidaritással, benne tizennyolc női karakterrel. Alberta és Gabriella, a Canova nővérek neve fogalom a divatszakmában, filmes és színházi jelmezek készítésére szakosodott szabóságuk van az Örök Város egyik elegáns, de már kopottas villájában. A múlt színésznőinek, a jelmeztervezés művészetének, a varrónők összetartó közösségének gyengéd portréja rajzolódik ki, mindnyájuk mögött valami gyász, fájdalom, eltemetettnek hitt érzelem, fellángoló szenvedély, veszteség, megaláztatás áll. Finoman bontakoznak ki a magánéleti szálak, agresszív, a feleségét kis híján kútba fojtó férj, a párizsi állomáson hiába várt férfi, aki újra felbukkan a keménykezű, másokat domináló Alberta életében. Ez a reménytelen szerelem fokozatosan megtöri a nő maszkként viselt ridegségét. Gabriella bemerevedett gyásza lánya elvesztése miatt őszinte, felkavaró képsorokat eredményez a nővérével, aki szembesíti őt a valósággal. A színek, flitterek, anyagok, szabásminták kavalkádjából formát öltő ruhaköltemények egy Oscar-díjas jelmeztervező irányításával születnek. A kreatív munkafolyamatban megszűnik az alá- és fölérendeltség, könnyek, magányok, szorongások, fájdalmas hiányok, elszakíthatatlan kötelékek kerülnek felszínre. Valóság és fikció összefonódik, akárcsak a színésznők karakterei civilben és a szerepeikben. Özpetek feminista filmes himnusza zavarba ejtő tisztelgés a nők ereje, hite, munkabírása, fantáziája, fáradhatatlan kreativitása, elpusztíthatatlansága előtt. Fülbemászó, féktelen olasz dallamok kísérik a súlyos témákat gyengéden feloldó mesét.
Kovács Krisztián: Ablakok az ébrenlétben
Négy barát, akik öt-hat évesen az 1990-es évek legelején lettek elválaszthatatlanok, és olyan apák, akiknek személyisége az alkohol vagy a pénz iránti sóvárgás miatt inkább nyomasztják az utódaikat, semmint mintát adnak. Az egyik fiú túl tud lépni ezen, a másik felnőttkori zavarai feltehetően ebből is fakadnak. A főszereplő Járai Botond, azaz Bota, az elbeszélő pedig barátja és felnőttként sógora, Sallai Ervin. A felnövéstörténetben ők végig jelen vannak, míg a másik két srác, a becenevük szerint Kafka és Manci az évek előrehaladtával kissé háttérbe szorul a máig futó történetben. A szerepük viszont fontos az iskolai sztorikban, amikor vállalkozó apja jóvoltából az együttérző Bota meg tudja védeni a félszeg és esetlen Mancit a hatalmaskodó, rettegett iskolatársakkal szemben. Bota mindig is író akart lenni, és kerülő utakon végül elér a céljához, de mentálisan megsínyli a vele történteket, kallódik, világgá megy, örököl, de végül egy mátrai kis menedékházban osztja meg fájó tapasztalatait Ervinnel. Az apa-fiú kapcsolat mellett a lányokhoz fűződő viszony is fontos szerepet kap a regényben, csakúgy, mint a nemzedék társadalomkritikája. Bota, már több megjelenéssel büszkélkedő íróként, a tanár Fülöp osztályában válaszol a diákok kérdéseire. „Bitang nehéz dolgotok van, hogy a sok szarból, ami rátok zúdult az előző generációk hamis dogmáiból – mondja –, kihámozzátok az igazságot, ám a szar olyan mély, hogy a legtöbbetek sosem jut el a legaljára, és így sosem jut el az igazsághoz… Ebben a szarban nem lehet megfulladni, csak úszni benne.” A lendületes, kronologikusan megírt történet külön erénye, hogy a korrajzzal azt a korosztályt is be tudja szippantani, amelyik a szerzőhöz és a szereplőkhöz hasonlóan a 2000-es évek elején kamaszodott.
Gogolák Lajos és a Magyar Nemzet, 1938–1944
A szikár, tényközlő cím némiképp elfedi Závodszky Géza történész hiánypótló tanulmányának jelentőségét. Gogolák Lajos neve a kétezres évek embere számára bizony nem sokat mond, az egykor sajtótörténetet író napilap neve pedig – a méltatlan mai utódok mindennapi förmedvényei nyomán – rémisztően cseng. Igen, volt egyszer egy Magyar Nemzet, amelyet egy félkonzervatív, egykori legitimizmusát zárójelbe tevő publicista, Pethő Sándor alapított a második világháborút megelőző esztendőben, s amely lap megismételhetetlen szerepet játszott a magyar históriában. A fénykor főszerkesztőjének monográfusa, Závodszky érdeklődésének, kutatásának fókuszába ezúttal Pethő egyik fontos munkatársa, „publicista örököse”, az érzékeny, lényeglátó, szabadelvű és „enciklopédikus tudású” Gogolák került. Aki úgy maradt, úgy volt német-, pontosabban náciellenes az 1940-es években, hogy egy pillanatra sem feledte: „A politikai Németország mellett van egy egyetemes emberi Németország is, melynek örök költői, tudósai, gondolkodói mindnyájunkkal közösek.” Gogolák magyarnemzetes elemző írásai maradandó, nyomdafestékre (újra) érdemes dolgozatok, amiket a szerző további életpályája, 1987-es haláláig hurcolt titka nem semlegesít, „csupán” mélyen elgondolkodtat. Az 1956-ban emigrált és hazájába „elvi okokból” soha vissza sem látogató, „makulátlan” múltú férfiúról az egyik ezredfordulós feltámasztója, méltatója, Nóvé Béla évtizeddel későbbi, helyreigazító tanulmányában jelentősen árnyalta emlékműhőse alakját, mikor is kezébe került a „Szalánczi Péter” fedőnevű ÁVH-s ügynök (egyébiránt hiányos) dossziéja. Kérdés, hogy ezek ismeretében „ki kell-e iktatni a magyar eszmetörténetből a lehangoló fordulat előtt keletkezett értékes publicisztikai művet, mint amit a retusált önarckép, a függetlenségét vesztett toll visszamenőleg lefokoz” – teszi fel írása legfőbb, vitát is gerjeszthető kérdését Závodszky, a maga részéről részletesen megindokolva a két szóba tömörített – „Nyilvánvalóan nem” – válaszát.
Mindennek ellenére?! – a helytállásról
Mindennek ellenére?! – barátnők
A SzívHang Társulat 2016-ban indult útjára színházi szakemberek, társadalomkutatók és szomolyai civil nők közös együttműködésében. Első közös előadásuk, az Éljen soká Regina! a nők egészségügyben szerzett tapasztalatait dolgozta fel. A darabot 2017-ben mutatták be, és játszották Szomolyán kívül a Trafóban és az ország számos pontján, valamint Drezdában. A társulathoz a kezdeti évek után a helyi közösségből csatlakoztak új tagok, emellett Budapestről is érkeztek egészségügyi dolgozók, nőjogi és szülésjogi aktivisták, akikkel közösen már második, Megeshetne másképp! című előadásukat is bemutatták. A művészet- és szocioterápiás módszerekkel dolgozó kollektíva két kiállítása is látható júniusban Budapesten, amelyben a közösség elmúlt kilenc évének alkotófolyamataiba, valamint a szomolyai kamasz lányok mindennapjaiba engednek betekintést. A Mindennek ellenére?! közös főcímű kiállítások személyes tapasztalatokon keresztül, őszintén és bátorsággal beszélnek a roma női lét árnyoldalairól, a mindennapokban őket érő előítéletekről. A Klauzál6 Projekt Galériában látható Mindennek ellenére?! – a helytállásról című kiállítás elsősorban a SzívHang Társulat két színházi előadása köré szerveződik, amelyek nemcsak azt mutatják meg, hogy mit jelent kiszolgáltatottnak lenni az egészségügyi ellátórendszerben, kiváltképp a szülészeten, hanem azt is, hogy roma nőként hány pluszharcot kell még megvívniuk a társadalmi megosztottság miatt. A tárlaton az előadásokból, a Covid alatt tartott workshopokból, valamint az előadások utáni feldolgozást segítő találkozásokból készült videóanyagokat láthatunk, amiket Csoszó Gabriella fotói kísérnek. A kiállítás az előadások hátterében formálódó közösséget, a siker alappillérének számító emberi kapcsolatokat – bizalmat, szeretetet, megtartóerőt, odafigyelést – teszi a közönség számára is láthatóvá. A társulat második, a Romano Kher Budapesti Roma Művelődési Házban rendezett kiállítása a szomolyai tinédzser lányok számára nyújt egy olyan biztonságos teret, amelyben saját maguk mesélhetik el fotókon és írásban kamaszkoruk fontos eseményeit, és mutathatják be mindennapjaikat. A Mindennek ellenére?! – barátnők a kamaszkor, az emberi kapcsolatok és barátságok hol nehéz, hol a legnagyobb energiát és megértést adó szövevényes rendszerének térképét rajzolja fel.