Nem csak a mai közéletet mérgezik a politikai ellenfeleket poloskázó, tetvező, férgező vagy épp agyhalottazó minősítések. A Rákosi-érában talán még változatosabban, általánosabban és az állami vezetés legfelső szintjein használták a lealacsonyító, elszemélytelenítő metaforákat.
Embernélkevesebb
Amerikai japánellenes plakát a második világháború idején. Nincsenek szavak
Az emberi természetben és gondolkodásban mélyen gyökerezik a dehumanizáció „vágya”, mivel velünk született hajlam, hogy az élőlényeket hierarchikus rendben fajokra osszuk. Erre a morális érzéket kikapcsoló, biológiailag és kulturálisan is kódolt mintázatra vezeti vissza az ellenfelet elszemélytelenítő, megalázó kifejezéseket David Livingstone Smith amerikai filozófus Less than Human: Why We Demean, Enslave, and Exterminate Others (azaz magyarul: Embernél kevesebb – Miért gyalázunk meg, taszítunk rabszolgasorba és irtunk ki másokat?) című, 2011-ben megjelent kötetében. Az ebből születő nyelvi és kulturális eszközök nem az áldozatról „szólnak”, hanem a tettes önfelmentő mechanizmusáról, hiszen ha az áldozat nem ember, akkor a vele szembeni kegyetlenség sem bűn, hanem „rendteremtés”, „takarítás”, „önvédelem”. Smith három tipikus szubhumán kategóriát különböztet meg, melyekbe az erőszakot alkalmazók szokták sorolni ellenfeleiket.
A „ragadozók” csoportjába (farkas, véreb, patkány, kígyó) veszélyes, támadni kész ellenfelek tartoznak, akik ellen jogos az erőszak alkalmazása, máskülönben ők semmisítenek meg. Erre példa a zsidókat patkánnyá vagy kígyóvá degradáló náci propaganda, illetve az a második világháborús amerikai kampány, amely a japánokat vérengző fenevadakként vagy majmokként diabolizálta. A másik típusmetafora a „parazita” vagy „fertőzés” (tetű, vírus, baktérium, csótány, rákos daganat, pestis), vagyis valamiféle undort kiváltó, betegséget okozó passzív fenyegetés, amitől morális kötelesség „megtisztítani” a társadalmat. Az antiszemitizmus is így használta a „métely” és „kórokozó” hasonlatokat, az 1994-es ruandai népirtás során pedig a huszik „lecsótányozták” a „kiirtandó” tuszikat. A harmadik kategória az ellenfelet „alacsonyabb rendű állatnak” vagy valamilyen „értéktelen dolognak” (disznó, majom, szamár, jószág, szemét, hulladék, gyom) láttatja, ami undort és megvetést vált ki. Előszeretettel alkalmazták ezt a fekete rabszolgákra, a gyarmati sorban tartott országok lakóira, a kommunisták az ellenfeleikre, köztük a kulákokra.¬
