Pöffeszkedőürességek

Az 1967-ben Marosvásárhelyen született irodalomtörténész, kritikus, esszéíró a  Babes–Bolyai Tudományegyetem oktatója. A  tudományos és szerkesztői munkái mellett évtizedek óta jelennek meg prózakötetei a kelet-európai történelem alapélményeiről. A diktatúra-, családi és személyes drámák jellegzetessége a sűrű perspektívaváltás, az összetett és kifinomult szövegstruktúra, a „munkás” prózanyelv. Szójátékok, utalások, váratlan stíluselemek lepik meg újra és újra az embert olyan novellákban és regényekben, amelyekben folyamatosan vissza kell lapozni, újraértelmezni a korábban olvasottakat. Személyes történetek és mindenki által ismertnek vélt történelmi helyzetek kerülnek új kontextusba prózáiban, ha kell, erős drámai érzékkel, ha lehet, sok-sok fanyar humorral. Ökopróza – ha önálló műfajt keresünk novelláinak és regényeinek –, ez a legpontosabb meghatározás. Beszélő állatok, őstörténeti korok, az emberi életutakból ki nem hagyható házi kedvencek, észszerűnek tűnő humán és ösztönlényként is bölcs vadak, burjánzó erdők és kerti lugasok mind biztos helyet kapnak Az első világvége, amit együtt töltöttünk; a Moszkvában esik – Egy kitelepítés története; és a most megjelent Kicsi kozmosz című regényekben. Az eredetileg matematikusnak készült Selyem Zsuzsa a magyar és a világirodalom kiváló ismerője, nemcsak szerző, de hivatásos olvasó is. A Kicsi kozmosz rengeteg utalással ösztönöz több irodalmi klasszikus újraolvasására. Moby Dick-idézettel indít, és arról is meggyőzi a kalandvágyó olvasót, hogy korunk alapműve Herman Melville bálnatörténete.

Selyem Zsuzsa: Kicsi kozmosz

Jelenkor Kiadó

321 oldal