AHoldrólis
Magyarországra figyelt az egész világ – lelkendezett a minap a magyar asztronauta, Kapu Tibor kilövését a köztévén kommentáló űrügyi miniszteri biztos (merthogy nekünk olyanunk is van). Nincs kétségem afelől, hogy nemzeti büszkeség duzzasztja most számos magyar keblét, köztük olyanokét, akik a tévéfotelba rogyva, kezükben hideg sörrel osztoznak abban az érzésben, hogy kicsit az ő dicsőségük is, hogy 45 év elteltével ismét lett egy Farkas Bercink. A világért sem akarnék megsérteni senkit, csak halkan jegyzem meg, hogy az emlegetett nemzetközi figyelemből még a Google-keresések tanúsága szerint is több jutott azoknak, akik – javarészt elsőprájdozóként – a kormányfői tiltás ellenére kimerészkedtek a szombati demonstrációra. Tudom, hisz azóta minden kormányközeli rádió, tévé, mosógép azt harsogja, hogy épp ez volt a mesterterv. Ahogy nyilván az is régóta szerepelt a Nagy Forgatókönyvben, hogy állami kitüntetés jár a rábízottakat prostituáltként futtató javítóintézeti igazgatónak és államfői kegyelem a pedofilmentegetőnek. Arról, hogy a gyermekvédelem mit jelent a rögvalóságban, a Pride politikai következményeit elemző Fókuszban-összeállításunk után pár lappal, Magyarország rovatunkban sorakoztatunk fel eddig ismeretlen tényeket. Például azt, hogy a nevelőintézetekben egy év alatt mintegy felével nőtt a bűncselekmények száma.
