Mi szem-szájnak ingere
A kormány társadalmi és szakmai egyeztetés nélkül, egyik napról a másikra módosította a külföldiek céges tulajdonszerzéseit szabályozó kormányrendeletet. A legfontosabb változás, hogy a magyar államnak immár minden bejelentésköteles jogügylet esetében elővásárlási joga keletkezik – tehát ha például egy német cég felvásárolna egy magyart, az ügyletet be kell jelenteni a gazdasági minisztériumhoz, amely vizsgálatot folytat, és ha a miniszter tiltó döntést hoz, akkor az állam felvásárolhatja a céltársaságot a bejelentett feltételekkel. Erre eddig – egy másik, 2024 eleje óta hatályos módosítás nyomán – csak a naperőmű-beruházások esetében volt az államnak lehetősége. Az eredetileg a pandémia idején alkotott jogszabály papíron a nemzetstratégiai jelentőségű szektorokat és vállalatokat védené az ellenséges felvásárlásoktól, a gyakorlatban az érintett ágazatok köre rendkívül széles, így az állam immár szinte bármely területen gyakorolhat elővásárlási jogot, ha külföldi tulajdonszerzési kísérletet gyanít. Az új szabályt a már folyamatban lévő ügyletekre is alkalmazni kell, ami felveti a gyanút, hogy a módosítást egy konkrét eset miatt hozta a kormány, amibe be kíván avatkozni.
Az új, széles körű elővásárlási jogot a módosítás minimum megkérdőjelezhető módon vezette be. A jog ugyanis az után keletkezik, hogy a miniszter megtiltja a bejelentett ügyletet, amivel a külföldi vevővel kötött szerződés semmissé válik. Nehezen értelmezhető azonban, hogy az államnak miképp keletkezik elővásárlási joga egy már nem létező ügylet kapcsán. A naperőművi beruházásokra vonatkozó szabályozás ezzel szemben logikusan épül fel: az állam elővásárlási joga az ügylet bejelentését követően keletkezik, ha az állam nem él ezzel, akkor a miniszter vagy engedélyezi az ügyletet, vagy megtiltja. A HVG iparági forrásai szerint a szolárberuházásokra bevezetett elővásárlási jog szinte teljesen elriasztotta a külföldi érdeklődőket. Az új, széles spektrumú elővásárlási jognak valószínűsíthetően nem lesz ilyen drasztikus hatása, mivel csak az ügyletek esetleges miniszteri tiltása után élesedik, s az elmúlt években alig születtek tiltó döntések, így ilyenekre a továbbiakban sem érdemes számítani. A szabályozás ezzel együtt uniós összehasonlításban extrém szigorú, s mivel immár szinte minden külföldi tulajdonszerzés esetén pluszbizonytalanságot hordoz, csökkenti a külföldi befektetők számára is vonzónak minősülő hazai vállalkozások piaci értékét, még belföldi viszonylatban is.
A stratégiai jelentőségű ágazatok és vállalkozások védelme természetesen méltányolható cél, a legtöbb EU-országban működik valamilyen engedélyezési metódus. Ezek azonban nagy különbségeket mutatnak, ezért is készül egy egységes, minden tagállamra kötelező uniós rendelet, amelyet akár még az idén elfogadhatnak, s már jövőre alkalmazandóvá válhat. A hazai szabályozás drasztikus szigorítása ezért is nehezen értelmezhető.
