Bár Tarnabod nevéről sokaknak még mindig a romák elleni 2008-as sorozatgyilkosság jut eszébe, ma már sokkal inkább az iskolája lehetne a falu jelképe, éspedig kifejezetten pozitív előjellel. A szegénység felszámolása még hátravan, de a tarnabodi példa akár modell is lehetne más településeken.
Történelemről a tarnabodi iskolában. Tanítás, másként
Veres Viktor
Iványiékiskolái
Iványi Gábor a MET felsődobszai iskolájának diákjaival. Kitaszítva
Túry gergely
Korábban az Iványi Gábor fémjelezte Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) számos településen működtetett a tarnabodihoz hasonló iskolát. Ezeket azonban az Orbán-kormány 2024 végére, 2025 elejére ellehetetlenítette: megfosztották a MET-et az egyházi jogi státusától, majd megvonták az általa fenntartott iskoláktól, óvodáktól a kiegészítő támogatást, végül pedig az alapnormatívát is. Maruzsa Zoltán államtitkár cinikus indoklása szerint azért, mert „nem látszott megtérülni az, amit az állam a korábbi években a MET oktatási intézményeire fordított”.
Ahogy az az Iványi Gábor életéről ősszel a HVG Kiadó gondozásában megjelenő könyvből kiderül: a MET a rendszerváltáskor nem tervezete, hogy szerepet vállal a közoktatásban. „Idővel azonban azzal a különös helyzettel szembesültünk, hogy ha mi nem veszünk át egy iskolát a forráshiánnyal küzdő önkormányzattól, akkor egyszerűen megszűnik helyben az oktatás. Amit a szülők sem akartak, s mivel a nagyobb felekezetek nem vállalták az iskola átvételét, így hát megkerestek minket” – idézte fel Iványi. Hozzátéve: abban, hogy a kezdeti elhatározásukat megváltoztatták, az a meggyőződés is szerepet játszott, hogy „az ellehetetlenülő és elmagányosodó magyar vidék utolsó végvára az iskola… Úgy gondoltuk, hogy ha egy település még abban a szerencsés helyzetben van, hogy akad helyben iskola, azt mindenáron meg kellene őrizni. Annál is inkább, mert az iskolán keresztül mindenkit el lehet érni: a gyereket, a testvéreit, jóformán az egész családot.” A 2010-es években húsznál is több oktatási intézményt tartottak fenn, közel 3500, javarészt halmozottan hátrányos helyzetű gyermek (köz)neveléséért feleltek. Iványi szavaival „olyan iskolákat akartunk kialakítani – és meggyőződésem szerint ez sikerült is –, ahová a gyerekek hazajönnek. A tanév vége nálunk nem azt jelentette, hogy két és fél hónapig nem látjuk egymást. Legalább a konyha tovább működött, és a gyerekek napközben bejöhettek focizni, vagy valami kis foglalkozást szerveztünk nekik.”
Amikor a hatalom ellehetetlenítési kísérletei miatt visszaadni kényszerültek az iskolákat, több helyütt még a (gyakran fideszes) polgármester is könyörgött, hogy legalább a konyhát ne zárják be, mert nincs, aki ételt adjon a gyerekeknek. Az egyik tankerületi vezető pedig kijelentette: félreértés ne essék, nem ők akarták visszavenni az intézményt, az jó helyen volt a MET-nél. Iványi szerint azt nem lehetett összeegyeztetni a NER-es, poroszos közoktatással, hogy a gyerekeket olyanokká nevelték, „akik képesek önállóan dönteni, van véleményük, akiknek a látókörük szélesebb, és kicsit világot látottabbak is, mint azok a társaik, akik az állami iskolarendszerben nyüstölődnek”.¬Dobszay János
