Amikoramedvetáncoltat

A pénteki orosz–amerikai csúcstalálkozóval kapcsolatos magyar álláspont újabb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az Orbán-kabinet „határozott és kőkemény” álláspontja mégiscsak könnyen módosítható, ha a propagandacélok éppen ezt követelik meg. „Az elmúlt három és fél év során mindenki számára bebizonyosodhatott, hogy az ukrajnai háborúnak nem a csatatéren, hanem a tárgyalóasztalnál lesz vége, mégpedig akkor, ha az amerikaiak és az oroszok meg tudnak állapodni egymással” – mondta a napokban Szijjártó Péter külügyminiszter az Ukrajna és az EU részvétele nélkül tervezett csúcstalálkozóról.

Szijjártót nem zavarta, hogy annak a kormánynak a tagja, amely nem sajnálta a pénzt arra az Ukrajna- és EU-ellenes kampányra sem, amelyben azt kérte az ország polgáraitól: „Ne hagyjuk, hogy a fejünk felett döntsenek.” Azaz míg Magyarország esetében Brüsszel pénzt küldhet, viszont nem szólhat bele az ország ügyeibe, a kormánynak nemcsak elfogadható, hanem kimondottan kívánatos is, hogy Ukrajnától úgy vegyék el az ország területének egyhatodát, hogy ahhoz ne szólhasson hozzá Kijev, amelynek ráadásul még ki is kellene ürítenie az oroszok által követelt, de ukrán kézen lévő területeket. Erre utal az is, hogy Magyarország volt az egyetlen, amely nem csatlakozott ahhoz a hétfői uniós állásfoglaláshoz, amely szerint Ukrajna népének szabadon kell döntenie jövőjéről, s a béke útját nem lehet kijelölni Kijev nélkül.

Az is a kettős beszédre utal, hogy míg a magyar kormány részben arra hivatkozva támogatja Szerbia EU-csatlakozását, hogy az mindenképpen érdekében áll a Vajdaságban élő magyar közösségnek – ami tökéletesen igaz –, az Ukrajna uniós tagságát ellenző kampányával bántó módon megfeledkezik a kárpátaljai magyarokról. Ha Ukrajna 2030-ban vagy az után beléphet az unióba – korábbi csatlakozásra akkor sincs esély, ha az Orbán-kormány propagandája ezt sugallja –, az növelné annak az esélyét, hogy helyben maradjon a jelenleg évről évre fogyatkozó számú ottani magyarság.