Ideiglenesenhazánkbanalkudozók
Putyin lépéshátrányba került Zelenszkijjel szemben az amerikai elnök kegyeiért folytatott versenyben, így aztán bedobta egy budapesti csúcstalálkozó lehetőségét. Bár nem látni, hogyan lesz ebből ukrajnai béke, Orbán és köre kapva kapott a belpolitikai hasznot ígérő lehetőségen.
Lépésről lépésre
Véddmagad,harakétádnincsen
Tomahawk kilövése egy amerikai cirkálóról. A vágy tárgya
Leállt az orosz offenzíva, a gazdaság kifulladóban, az agresszor sérült, halott katonáinak száma egymillió fölé nőtt – van, ami Putyint kompromisszumra készteti.
Bár úgy tűnik, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök teljesen hajthatatlan, és mindenáron a végső és teljes győzelemig folytatni akarja az Ukrajna ellen kezdett agressziót, egyre több az olyan tényező, amely végül meghátrálásra késztetheti a Kreml urát.
Az első az, hogy Ukrajna – dacolva az általános várakozásokkal – annak ellenére kitart, hogy a legfőbb támogató, az USA már tíz hónapja alig juttat pénzt és fegyvert a megtámadott országnak. Kijev tehát, Orbán Viktor oroszokat győztesnek kihozó állításával szemben, bebizonyította, hogy nem csak a külföldnek köszönheti ellenálló képességét.
Ezzel kapcsolatos az is, amire a hét végén az Economist csodálkozott rá: teljesen kifulladt a májusban kezdett nagy orosz offenzíva, a harmadik az invázió kezdete óta. A megszállók az utóbbi hetekben alig jutottak előre, fél év alatt Ukrajna területének kevesebb mint fél százalékával növelték a kezükön lévő terület nagyságát. Mindezt úgy, hogy az agresszor hatalmas és egyre nehezebben pótolható veszteségeket szenved – a halottak és a súlyos sebesültek száma független források szerint is meghaladja az egymilliót.
Közben változik az ukrán taktika is, alkalmazkodva ahhoz, hogy számukra nincs értékesebb az emberéletnél – már csak azért sem, mert a kölcsönös kivéreztetésben Kijevnek kellene előbb kapitulálnia. Így aztán rég feladták az ellentámadásokról szőtt álmaikat, és elektronikus innovációra építik a védekezésüket. Míg két éve a frontvonal mentén 50-100 méterről néztek farkasszemet oroszok és ukránok, egy ideje legfeljebb monitoron pillantják meg egymást. Kialakult egy 15 kilométer széles „halálzóna”, ami felett drónok cirkálnak és támadnak rá minden célpontra. Az oroszok a nyári offenzíva során motorkerékpárokon próbáltak betörni mélyen az ukrán állások mögé, de hiába jutottak át néhányan a védelmen, állásaikat nem tudták megtartani. A tél tovább nehezíti az agresszor előrehaladását: a fák lombkoronájának takarása nélkül a legapróbb mozgás is öngyilkosság.
Az ukránok ma már tömeggyártásban állítják elő a drónokat. Az is újdonság, hogy sokszor mindössze hat hét telik el egy harctéri innováció feltalálása és a sorozatgyártás között. Az oroszok talán kevésbé leleményesek, viszont gyorsan alkalmazkodnak az új helyzetekhez. Az új verseny most az, melyik fél képes a saját drónjai által ellenőrzött sávot a másik rovására kiterjeszteni. Kijevben mindenesetre arra ébredtek rá a politikusok és elemzők, hogy a legjobb védelmi garancia az, amit nem más országok nyújtanak, hanem az ukránok saját maguknak. A frontvonalon ez az elképzelés életképesebb, mint a hátországban, ahol az energetikai infrastruktúra bombázását apró drónokkal nem lehet elhárítani. „Még nincs válaszunk az orosz ballisztikus rakétákra, ezért lenne szükségünk az amerikai Patriotokra” – mondta újságíróknak Andrij Zagorodnyuk egykori védelmi miniszter.
Az is gondolkodásra kényszerítheti a Kremlt, hogy az orosz gazdaság kifulladóban van, már a hadiipar felpörgetésével sem sikerül GDP-növekedést elérni. Közben pedig csökken az olaj világpiaci ára, s ha minden igaz, India visszafogja olajimportját, amivel tovább csökkennek a háborút finanszírozó orosz költségvetés bevételei. Így csak további adókkal, illetve az életszínvonal rontásával lehet fenntartani a háború jelenlegi finanszírozási szintjét. Ráadásul Ukrajna a Tomahawk rakéták nélkül is jelentős károkat tudott okozni az olajipar oroszországi létesítményeiben.
