Mi így ünnepelünk
Míg a minap megnyílt frankfurti könyvvásáron a friss irodalmi Nobel-díjas, Krasznahorkai László képe fogadta a látogatókat – „korunk egyik legtitokzatosabb művésze” felirattal –, s könyveinek német kiadója, az S. Fischer Verlag standján is hatalmas ledfal üdvözölte az érdeklődőket, a magyar nemzeti stand kevésbé volt felkészült. Egy sebtében kinyomtatott A4-es lap hirdette az író sikerét. A megjelenést előkészítő Petőfi Irodalmi Ügynökséget irányító Demeter Szilárd Facebookon azzal hárított, hogy „sajnos, nekünk ilyen diktatúrában kell élnünk”: ő nem nagyon szólhat bele a szakmai felelős kollégái munkájába, őt pedig úgy tájékoztatták, hogy az író könyvei megfelelő módon kinn vannak a stand polcain. Szerinte „aki Krasznahorkai Nobel-díjából csak a ledfalat látja, az alighanem félreérti magát a mestert is”, és különben sem azért díjazták, hogy kivetítsék az arcát, „hanem azért, mert könyveket írt”. Mivel Demeter nyilatkozata nem nyugtatta meg a kedélyeket, e hét elején már kitért a marketing hiányosságaira is. Mint írta: „Nagy tanulság, hogy jó bornak is kellhet cégér, tehát az, aki pénzt csinál a Nobel-díjból, vagyis a kiadója, az hajlandó ledfalat is üzemeltetni.” Egyben megrótta Krasznahorkai magyar kiadóját, a Magvetőt, hogy ők nem gondoltak erre. Az író egyébként a hagyatékát az osztrák nemzeti könyvtárban helyezi el.
