Amagukerejéből

Az egy-egy cég által előállított hozzáadott értéket kézenfekvően úgy lehetne kiszámolni, hogy az árbevételükből egyszerűen levonjuk a termelésükhöz szükséges, mástól vásárolt anyagok, alkatrészek árát. A valóság azonban egy picivel bonyolultabb. Az üzemanyagok, alkoholos italok és dohánytermékek jövedéki adóját ugyanis a magyar számviteli regulák szerint a cégeknek az árbevétel részeként kell feltüntetniük a könyvelésükben. A klasszikus példa a Philip Morris Kft., amelynek tavaly 380 milliárdos árbevétele 240 milliárd forint jövedéki adót tartalmaz. Ha ebből a 380 milliárdból vonnánk ki a cég anyag jellegű ráfordításait, akkor azt kapnánk, hogy a dohány-nagykereskedő 251 milliárd forinttal a kilencedik legnagyobb hozzáadottérték-termelő az országban. Ez pedig képtelenség, hiszen a jövedéki adó minden, csak nem a társaság által teremtett hozzáadott érték.

Az efféle tévutak elkerülése érdekében a HVG „megfordítja az egyenletet”: nem az árbevétel (meg néhány kisebb könyvelési tétel) és az anyag jellegű ráfordítások különbségeként, hanem a bérek és közterheik, az értékcsökkenés, valamint az üzemi eredmény összegeként számítjuk ki a hozzáadott értéket. A séma a következő:

A céges eredménybeszámolók felépítése:

Árbevétel + Aktivált saját teljesítmények értéke + Egyéb bevételek - Anyag jellegű ráfordítások - Személyi ráfordítások - Értékcsökkenés - Egyéb ráfordítások = Üzemi eredmény

A hozzáadottérték-számítás két lehetséges módja tehát:

Árbevétel + Aktivált saját teljesítmények értéke + Egyéb bevételek - Anyag jellegű ráfordítások - Egyéb ráfordítások = Személyi ráfordítások + Értékcsökkenés + Üzemi eredmény = HOZZÁADOTT ÉRTÉK