Véresvalóság

Bár sokan alvadásgátlóként vagy még köznapibb nevén vérhígítóként emlegetik, az aszpirin nem az. A szakszerű neve vérlemezkeaggregáció-gátló, az aggregációt pedig a magyar orvosi nyelvben összecsapzódásnak hívják. A hatóanyag azoknak a fehérjéknek a működését gátolja, amelyek részvételével a vérlemezkék alvadékká alakulnak. A véralvadásgátlókkal ellentétben az aszpirin a vénákban nem előzi meg az alvadást, hanem csak az ütőerekben (artériákban). Márpedig éppen az artériák eldugulása okozza, hogy valamelyik szerv nem kap elég friss vért, ez pedig különösen a szív és az agy esetében vezet katasztrófákhoz.

Az erek elzáródásával kapcsolatban gyakran emlegetik a plakkokat, az erek falán képződő zsíros lerakódásokat. Ezeknek a kialakulása ellen koleszterincsökkentőket szoktak felírni, amelyeket a többféle hatóanyag közös végződése nyomán sztatinoknak is neveznek. Az aszpirinnek vagy a clopidogrelnek a szerepe viszont az, hogy ha a plakk miatt megsérül az ér belső borítása, akkor ott ne tudjon kialakulni olyan véralvadék, ami elzárja az artériát.

Az aszpirinről tudni érdemes még, hogy – adagolástól, érzékenységtől függően – árthat a gyomornak. Ennek egyik oka egy olyan hatásmechanizmus, amely végeredményben károsítja a gyomor nyálkahártyájának védelmét. A másik ok, hogy a hatóanyag egy sav, amely nagyobb mennyiségben közvetlenül is megtámadja a gyomor falát. „Mivel azonban Magyarországon a szóban forgó dózis csak napi 100 milligramm (külföldön, például a német ajkú országokban gyakran 75 milligramm), ez a kockázat minimális. Baj akkor lehet, ha valakinek gyomorfekélye van, vagy más olyan gyógyszert is szed, amely hajlamosít a gyomorfekély kialakulására” – magyarázza Pozsgai Gábor.