Megszorítási kényszer
„Ha a 2025-ös adatok, illetve a 2026-os költségvetési folyamatok függvényében szükségessé válik”, akkor az Európai Bizottság a tavasszal javasolhatja az Európai Tanácsnak a Magyarországgal szembeni túlzottdeficit-eljárás újabb szakaszba léptetését – írja három évre előretekintő elemzésében a Költségvetési Tanács (KT). Az uniós eljárást a nyáron függesztették fel, de ez nem jelentette a megszüntetését. Magyarországnak továbbra is teljesítenie kell a vállalásait, különben a folyamat halad tovább, végső esetben szankciós szakaszba lép. A magyar kormánynak elsősorban a nettó költségvetési kiadásainak növekedését kell kordában tartania az új szabályok szerint. Ebben nem kevés mozgástérhez jutott, amikor az Európai Tanács jóváhagyta a Stabilitási és Növekedési Paktum nemzeti mentesítési záradékának aktiválására vonatkozó kérelmet. Ez lényegében azt teszi lehetővé, hogy a tagállamok az érvényes limiteknél nagyobb költségvetési hiánnyal gazdálkodjanak a védelmi kiadások növelése érdekében. Magyarország esetében ez az engedmény évente a GDP 1,3 százalékának megfelelő összeg.
Csakhogy az Orbán-kormány a választási osztogatással összhangban mind a 2025-ös, mind a 2026-os hiánycélt emelte. Az eddig bejelentett intézkedések költségvetési hatása 2025-ben eléri a GDP 0,4 százalékát, 2026-ban pedig a 2,2 százalékát. Számszerűen 2025-ben a mintegy 800 milliárd forintos egyenlegromláshoz körülbelül 400 milliárd, 2026-ban (1100 milliárdos egyenlegromlás mellett) 850 milliárd forintos nettó kiadásnövekmény társul. Ezek statikus becslések, a tényleges hatások valamivel kedvezőbbek lehetnek, mivel az szja-kedvezmények és az 57. heti nyugdíj növelik a lakosság jövedelmét, így élénkítik a fogyasztást, az elköltött pénz egy része pedig adóként visszafolyik az államkasszába. Ha a kormány rajta akar maradni a túlzottdeficit-eljárásban vállalt pályán – nem mellesleg a hazai jogszabályoknak megfelelve csökkenteni kívánja az államadósságot –, akkor a kormányzati szektor elsődleges, kamatkiadások nélkül számított egyenlegének 1,7 százalékponttal kellene javulnia 2027-re. Bár a Fidesz szótárából hiányzik a „megszorítás” szó, egy GDP-arányosan 1,7 százalékpontos kiigazítás nem értelmezhető megszorítások nélkül. De persze kivitelezhető, ahogy arra a KT emlékeztet: 2023-ról 2024-re 2 százalékponttal javult a GDP-arányos elsődleges egyenleg.
Ilyen mértékű kiigazítás a kiadási oldalon azt jelentené, hogy 2027-ben és 2028-ban csupán 39,7, illetve 38,5 százalék körül alakulhat a nettó kiadások GDP-arányos értéke. Összehasonlításképpen: 2025-re és 2026-ra 41,9, illetve 41,3 százalékra várható ez az arány. A megszorítási kényszer a bevételi oldalon azt jelenti, hogy további adócsökkentésekre nem lesz lehetőség – így az ágazati különadók kivezetésére sem. Kivéve persze, ha a kormány más bevételeket növel, illetve kiadásokat csökkent. A bevételi oldalon ugyanis rendszerszintű korlátok alakultak ki. A foglalkoztatás demográfiai okokból (fogy a népesség) sem növelhető tovább érdemben, a keresetek emelkedésének üteme várhatóan lassul, ráadásul a kabinet a különféle kedvezményekkel jó előre lemondott évi több százmilliárd forint adóbevételről. ¬ Kovács Gábor
