Egymásfogságában

Scott Garfield / Titan Media

A Nürnberg teljes körű produkciós cége – beleértve a forgatásokkal kapcsolatos szervizt és a Los Angeles-i utómunka felügyeletét is – a budapesti székhelyű Filmsquad. A film egyik producere, Major István évek óta dolgozik együtt amerikai partnerével, Richard Sapersteinnel, aki a film jogait birtokolja. A film költségvetése három forrásból állt össze. Saperstein hozta az amerikai pénz egyik részét, Major a Széchenyi Tőkelap közreműködésével a másikat, és akkor vált teljessé a büdzsé, amikor az amerikai Walden Media betette a további 50 százalékot. Az idei Oscar-díj-mezőny múlt heti első szűkítése után, amely a 24-ből az első 12 kategóriában nevezett filmeket tartalmazza, a Nürnberg a legjobb eredeti filmzenéért és legjobb sminkért maradt versenyben. Ezen a hétvégén derülnek ki a nagy kategóriák jelöltjei. Komoly az esély arra, hogy a Hermann Göringet játszó Russell Crowe-t beválasszák.

„Volt egy jó könyvünk, egy színész világsztárunk, Russell Crowe úgy is elkötelezte magát, hogy a színész- és forgatókönyvíró-sztrájk miatt nem tudtunk castingolni” – mondta a kezdetekről Major a HVG-nek. „A díszleteket Budapesten vabankra építettük fel, de aztán minden mellénk állt.” „Mindenki tartott Russell Crowe-tól – folytatta a producer –, akinek az a híre, hogy a vásznon bolygóméretű gravitációs erejű, kezelhetetlen sztár. Crowe hatfős kísérettel, személyi asszisztenssel, személyi testőrrel, öltöztetővel utazik, külön géppel jön-megy. Ehhez képest halálosan normális emberként ismertük meg, ahogy Rami Maleket is. Végtelenül nyitott, kedves ember, persze ő sem könnyű fiú. Kezdetben volt köztük villongás, de aztán kisimult a viszonyuk, és Crowe 60. születésnapját együtt ünnepeltük Budapesten.”

Jack El-Hai: A náci és a pszichiáter

Open Books

348 oldal

Fortepan/Fortepan

Megérteni a megérthetetlent, a tömegek elaljasulását – ez a „kíváncsiság” az írók és költők mellett sok történészt, szociálpszichológust, pszichiátert is foglalkoztatott a második világháborút követő időkben. Az ő számukra az a tény, hogy 1945 után a legprominensebb háborús bűnösök százai – gyakorta halálos ítéletre és kivégzésre „várva” – kerültek rács mögé, az egyetlen és utolsó alkalom volt arra, hogy a fenekestül felfordult világ elő­idézőinek személyiségét „ne csak politikai, jogi, hanem pszichológiai szempontból is értékelhessék”. Noha az ez irányú vizsgálódást „technikai és módszertani” problémák, szakmai aggályok (elsősorban is az időhiány) nehezítették, a börtöncellák lakóit világszerte látogatták az újságírók és a tudomány ilyen-olyan szakemberei.

Nem történt ez másképp Magyarországon sem. Az Est-lapok egykori sztárriportere, a munkaszolgálatot túlélő Szirmai Rezső 1945 végén engedélyt (megbízást?) kapott arra, hogy elbeszélgethessen húsz „főbűnössel”, köztük az „embertelenség ámokfutójával”, a magyarországi deportálásokat megszervező Endre Lászlóval, az éppen kötél általi halálra ítélt miniszterelnökkel, a származását zsidótörvényekkel kompenzáló Imrédy Bélával, a turáni rögeszmés, könyvzúzóként hírhedtté lett sajtócézárral, Kolosváry-Borcsa Mihállyal és nem utolsó-, hanem elsősorban a tébolyodottként elkönyvelt nemzetvezetővel, Szálasi Ferenccel. A tapasztalt hírlapíró igazi „történelmi” tette alighanem az volt, hogy megnyerte társául a kiváló pszichoanalitikus Gartner Pált, aki 1932-ben a biatorbágyi merénylő, Matuska Szilveszter perének törvényszéki elmeszakértőjeként vált ismertté.

A Fasiszta lelkek című kötet – Pszichoanalitikus beszélgetések alcímmel – 1946 kora tavaszán jelent meg, s nagy visszhangot váltott ki. A kritikák hol időtálló „alapvető kútfőnek”, máskor „tárgyilagosnak” („néha túlságosan is elfogulatlannak”), indulatos megközelítésben: „az elvetemült gyilkosokat meztelenül és hajszálpontosan bemutató” műnek aposztrofálták, s kevéssé figyeltek oda Gartner mentegetődző figyelmeztetésére, hogy a „korlátozott időtartamú beszélgetésekből tudományosan korrekt véleményt” alkotni nem lehet (nem is szabad), vagyis az éles szemű pszichoanalitikus csupán az impresszióiról számolt be. A „lélekelemző” riportkönyv érdemi megméretésére az újabb történelmi kataklizmák következtében csak fél évszázaddal később került sor, először magában az 1993-as „második, bővített” kiadás két utószavában.

Karsai László történész nem vitatta, hogy a kötet alapvetően „fontos és igen tanulságos” történeti dokumentum, ám nem győzte hangsúlyozni, hogy azt csak erős forráskritikával szabad olvasni és elemezni, már csak azért is, mert a beszélgetések korántsem „magnófelvétel pontosságúak”, az utóbb publikált Szálasi-börtönnaplóból például kikövetkeztethető, hogy a szerzőpáros olykor (egy esetben bizonyosan) önmagát is „cenzúrázta”. A vészkorszak történetének tudósa arra is felhívta a figyelmet, hogy Szirmai előszava bizony általánossá erősített egy sokak által máig hangoztatott tév­képzetet, nevezetesen azt, hogy a fasiszta lelkületűek műveltségének átlagszínvonala „mélyen alulmúlja” a közönséges polgárokét.

A hazai szociálpszichológia egyik nagyágyúja, az immár hat éve elhunyt Erős Ferenc viszont legelőször is azt szögezte le, hogy a Szirmai–Gartner-kötet „nem történettudományi, hanem pszichológiai műként” illeszkedik azon nemzetközi munkák sorába, amelyek választ kerestek (és keresnek máig) a fasiszta lelkek „mibenlétére”. Majd’ fél évszázad távlatából visszatekintve 1993-ban Erős így összegzi szakmája kollektív – ám falra hányt borsó – tudását: „Minden társadalomban vannak »ádáz és korlátolt« emberek (…), a totalitárius rendszerek azonban folyamatosan biztosítják az ilyen típusú emberek bővített újratermelését. A totalitárius körülmények között működő kontraszelekciós mechanizmusok, s az állami politika rangjára emelkedő hisztériák pedig éppen ezeket az embereket juttatják korlátlan és vészterhes hatalomhoz.” Pszicho­analitikusi nézőpontból „csupán” ebben áll a lelki rokonság, s ennek fényében kap jelentőséget – a Gartner impressziója szerint nem elmebeteg, ám életidegen kóros személyiségű – Szálasi „aprócska” megjegyzése is. A magát még a börtönben is nemzetvezetőnek tekintő nyilasvezér a beszélgetés során „elragadó embernek” nevezte az őt kihallgató Péter Gábort, a nem sokkal későbbi kommunista terror irányító végrehajtóját. ¬ Murányi Gábor