Kamuvád a HVG ellen
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter „kamuzással” vádolta a HVG-t: szerinte nem igaz, amit állítottunk, hogy jelenleg kisebb a GDP, mint amekkora a legutóbbi országgyűlési választás idején volt, és bizonyítékként azt hozza elő, hogy rossz bázist választottunk. Ha ugyanis az első negyedévet vesszük alapul, akkor a GDP 2025 végén már 0,4 százalékkal meghaladta volna a legutóbbi választások idején mért értéket. Ami annyit tesz, hogy négy esztendő alatt kijönne átlagosan évi 0,1 százalék.
A HVG valóban 2022 második negyedévét vette alapul, hiszen a választásokat áprilisban tartották, Orbán Viktor régi-új kormánya pedig 2022. május 24-én alakult meg. Mindkét esemény a második negyedévre esett, és az állításunk úgy szólt, hogy most alacsonyabb a GDP, mint abban a negyedévben volt. Ez pedig cáfolhatatlan (mármint a jelenleg publikált, előzetes statisztikai adatok alapján, amelyeket a KSH még módosíthat). A múlt év végén a GDP 0,5 százalékkal maradt el a 2022 második negyedévében mért értékről.
Faktum. Ténykérdés. Még akkor is, ha kényelmetlen. A miniszter – valamint Suppan Gergely, a Nemzetgazdasági Minisztérium makrogazdasági elemzésért felelős helyettes államtitkára – azzal is érvelt, hogy „nominálisan akár több mint 80 százalékkal” nőtt volna azóta a GDP, ami viszont valóban nem más, mint vad és szélsőséges kamuzás. Egyrészt a statisztika nem ismer „akár” mutatót. Másrészt a GDP nominális, azaz folyó áras növekedésének – mint a legelső statisztikaórán tanítják – két összetevője van: a volumen és az ár. A GDP tényleges növekedését a folyó áras adatokból az implicit árindexszel, más szóval a deflátorral korrigálva (az áremelkedéstől megtisztítva) adja meg a KSH.
Ezt a mennyiségi növekedést jelölte meg évről évre a 3-4 százalékos tartományban a kormány is, mindannyiszor tévesen. Ezt Nagy Márton is pontosan tudja. Emiatt különösen fájdalmas, hogy a választási kampány idején Orbán Viktor nemzetgazdasági minisztere arra kényszerül, hogy orbitális kamuzással kiáltson kamuzást ott, ahol erről szó sem volt. Ami pedig a tárcavezető azon érvelését illeti, hogy „itt nem a növekedés az első, és annak gyümölcseiből eshet le némi jólét az emberekhez, hanem fordítva: a családok az elsők, és az ő jólétük növelése támasztja, húzza a gazdaságot”, az felér egy beismeréssel.
Ha ugyanis nem a növekedés gyümölcseiből oszt szét az állam, akkor a gyümölcsöket vagy a szomszéd kertjében lopta, vagy hitelből vásárolta meg. Az előbbit kizárva marad az utóbbi. A „gyümölcs” metaforát elhagyva, nyersen fogalmazva: 2022-ben a választások előtti osztogatás következménye a tervezettnél nagyobb költségvetési hiány volt, újabb eladósodás kezdete. Majd a választásokat követő hónapokban durva megszorítás következett: összességében 800 milliárd forintos adóemelés, ezermilliárdos beruházáscsökkentés. Így aztán a „jólét növekedése” szemernyit sem húzta a gazdaságot. Éppen annak az évnek a második fél évétől kezdődött az a hosszú, recesszióval súlyosbított, összességében hatalmas inflációt és máig tartó stagnálást hozó, közgazdasági kifejezéssel élve stagflációs időszak, amelynek következtében – ismételjük – a GDP ma még nem éri el a 2022-es választások idején mért szintet. A második félévit. Amelyet a HVG tudatosan s a tények ismeretében választott bázisul. ¬ FARKAS ZOLTÁN
