Vanmááásik!

Több olyan jogszabály is van, amelyek értelmében az amerikai elnök vámokat vethet ki, de egyik sem ad neki olyan szabadságot, amilyenre Donald Trump az 1977-es Nemzetközi Gazdasági Vészhelyzeti Felhatalmazási Törvényt (IEEPA) használta.

¬ Az 1974-es kereskedelmi törvény 122. szakaszára hivatkozva vetett ki Trump 15 százalékos vámot az USA minden kereskedelmi partnerére. Ez a maximális tarifa, ami a folyó fizetési mérleg deficitjének „nagy és súlyos” mértékére vagy a dollár „azonnali és jelentős” leértékelődésének veszélyére hivatkozva megállapítható – előzetes vizsgálat nem szükséges hozzá. A vámok 150 napig maradnak érvényben, a folytatáshoz a kongresszus jóváhagyása kell. Ezt a jogszabályt még egyetlen elnök sem használta, így nincs precedens, amely alapján meg­ítélhető, hol húzódnak alkalmazásának határai.

¬ Az 1974-es kereskedelmi törvény 301. szakaszát tartja Trump a következő lépésnek. Az amerikai kereskedelmi főmegbízottnak (jelenleg Jamieson Greer) az elnök kérésére vagy vállalati panaszra meg kell vizsgálnia, hogy a célba vett ország folytat-e tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot – például exporttámogatással –, megszeg-e korábban kötött kereskedelmi egyezményt. A vizsgálat során a főmegbízott az érintett ország kormányától adatokat kérhet be és közmeghallgatást tarthat, a végén vámot vethet ki, aminek nincsen felső határa, s négy év után lejár, hacsak nincs indok a meghosszabbítására. A jogszabályt gyakran használták, 2001-ben például Ukrajnát szankcionálták, ahol ipari mennyiségben hamisították a zenei cd-lemezeket. Trump 2018-ban erre a paragrafusra hivatkozva indította el a vámháborút Kína ellen, megállapítva, hogy az megsértette a szabadalmi jogokat, és előírta a vegyes vállalatok számára a technológia­transzfert. Vizsgálat egyszerre több ország ellen is kezdeményezhető, az USA 2020-ban 11 ország esetében kifogásolta a digitális szolgáltatásokra kivetett adókat. A vitát Joe Biden idején megegyezéssel, az adók és a válaszul kiszabott vámok visszavonásával zárták le.

¬ Az 1962-es kereskedelemösztönzési törvény 232. szakasza alapján az elnök az USA nemzetbiztonsági érdekeire hivatkozva vámot szabhat ki külföldi termékekre (de nem egyes országokra). A lépést a kereskedelmi minisztérium vizsgálata előzi meg, amelynek következtetéseiről a tárcavezetőnek (jelenleg Howard Lutnick) 270 napon belül jelentést kell készítenie. Ez is bejáratott út, Trump 2018-ban, majd 2025-ben is nemzetbiztonsági okokra hivatkozva vetett ki vámot az acélra és az alumíniumra, ezen kívül tavaly rézre, autókra, autóalkatrészekre, teherautókra, buszokra, kárpitozott, illetve konyhabútorra, polgári repülőgépekre, azok hajtóműveire és alkatrészeire. Jelenleg az USA importjának mintegy 10 százalékát sújtja a jogszabály alapján kirótt tarifa, aminek nincs felső határa és lejárati ideje.

¬ Az 1974-es kereskedelmi törvény 201. szakasza alapján az elnök vámot vethet ki olyan termékekre, amelyek növekvő behozatala az amerikai gyártást veszélyezteti. A kormány­ügynökségnek számító szövetségi nemzetközi kereskedelmi bizottság (USITC) indít iparági panaszra vizsgálatot, amelynek során közmeg­hallgatást kell tartania. A kiszabott büntetővám legfeljebb az aktuális tarifa másfélszeresére rúghat, négy évig lehet érvényben – és még négy évig meghosszabbítható –, de az első év után rendszeres időközönként csökkenteni kell. Trump a piacvédelmi intézkedést 2018-ban a – jellemzően kínai – napelemcellákra és -modulokra léptette életbe, ezt Biden módosította és meghosszabbította. Az ugyancsak 2018-ban a mosógépekre kiszabott vámok négy év után lejártak.