Alan Ayckbourn: Igazából komédia – Robotika

Pesti Színház / Dömölky Dániel

Pesti Színház / Dömölky Dániel

A robotok kellemes és eredményes életet élnek, amióta Asimov nagymester lefektette a jogaikat és kötelességeiket. Még nem mindent szabad nekik, de például a nagyszerű Ian McEwan regényében, a Mi, gépekben a humanoid androidok azon kívül, hogy nem vezethetnek autót, nem zuhanyozhatnak, nem sétálhatnak esernyő nélkül esőben, és felügyelet nélkül nem használhatnak elektromos láncfűrészt, akármi lehetséges. A Pesti Színház előadása, az Igazából komédia – Robotika szerzője nyilvánvalóan egy párhuzamos galaxisból fogott talajt a Földön.

Ki hallott Alan Ayckbournról? Pedig létező személy, 86 éve rezidál errefelé, lakhelye az Egyesült Királyságban található Hampstead és vidéke. Az élete meglehetősen robotikus. Hatvan éve csak ír. Töltőtollal kezdte, átvészelte a pacakorszakot, majdnem belepusztult, amikor szalagos asztali írógépről elektromos IBM-re váltott, most okosgépbe veri a dolgait. A napja abból áll, hogy ír, állandóan ír. Néha veszteget időt teára és pirítósra, aztán megint ír. Közel van a száz bemutatott darabhoz, a West Enden játsszák, a Broadwayn is, a Royal Shakespeare Company sem mindig tud ellenállni. Az Igazából komédia történetesen az 53. színpadi műve, nem a fáradság, a rutin, hanem az élteti, hogy a jövő soha nem volt még ennyire ironikus. Talán véletlen, talán nem, hogy a Pesti Színház 1970-ben mutatta be Szakonyi Károly Adáshiba című darabját, amelyben Páger Antal, Bulla Elma, Béres Ilona is játszott, azonban a főszereplő a legvidámabb barakk szobadísze, az élet értelme, a televízió volt.

Az Igazából komédia 2050-be szalad előre, de mintha ma lenne. Az emberi természeten kívül szinte minden megváltozott, a legnépszerűbb tévés zsáner továbbra is a szappanopera, annak is az orvosi műtőben bonyolódó változata. Nincs szükség megbízhatatlan íróra, kiégett-alkoholista és cinikus rendezőre, műsorigazgatóra is csak azért, mert kirúgni nehezebb: a sztorit a mesterséges intelligencia írja, a színészek robotok, akik nem tévesztik el a szerepüket. Történik azonban valami szokatlan; JC-F31-333, polgári nevén Jacie Triplethree emberi tulajdonságokat szimulál, saját gondolatai támadnak, tanulékony, szellemes, szerelmes és lázadó lesz. A műfaj vérbő komédia, olykor figyelmeztető szignálokkal, ami az egyik legnehezebben játszható zsáner: megannyi Sok hűhő semmiért-be vagy a Szentivánéji álom bármelyik alakjába belebukott színész beszélhetne arról, mennyire nehéz.

Ritka az olyan előadás, amely olyan tökéletesen összehangolja a szereplők játékát, az éneket és a koreográfiát, mint a legújabb generációs számítógép noproblem operációs rendszere. Az Igazából komédia – Robotika tele van rengeteg elszúrható, túljátszható résszel, de Szabó Máté rendezésében a színészek (Varga-Járó Sára, Méhes László, Petrik Andrea, Kovács Tamás, Lukács Sándor) érzékelhetően kiválóan érzik magukat Pater Sparrow díszleteiben, Tihanyi Ildi jelmezeiben, Cser Ádám technozenéjére és Kováts Gergely Csanád koreográfiájára hibátlanul énekelnek, táncolnak. Ha G. B. Shaw még élne, ráérős idejében akár így is megírhatta volna a modern Pygmaliont. ¬ Ligeti Nagy Tamás

Felforgatókönyv

Címével ellentétben a Felforgatókönyvben nincsenek vérmes nyilatkozatok, harcra buzdító jelszavak. Igaz, a mai helyzetben már az is felforgató tettnek számít, ha valaki a dolgok mélyére néz. Erre tesznek kísérletet a Lányi András szerkesztette kötet szerzői. Akik szerint történelmünk egyik legszégyenletesebb korszaka áll mögöttünk; árulói lettünk a nyugati szellemi örökségnek, európai szövetségeseinknek; a politikát, a gazdaságot alárendeltük az orosz és kínai nagyhatalmi érdekeknek. A közvagyon elvesztette közvagyon jellegét, a jogállam leépült. „Így lettünk Európa legszegényebb és legkorruptabb, leginkább megvetett nemzete” – írja bevezetőjében a szerkesztő. De innen szép győzni – üzeni a kötet valamennyi, tucatnál is több szerzőjének írása. Közös mindegyikben, hogy a főbb nehézségek azonosítása mellett megoldási javaslatokat is tesznek. Nem pusztán annak reményében, hogy megvalósításukkal megteremthető a rég óhajtott jólét, hanem azért is, hogy ismét felemelt fejjel járhasson a világban minden magyar. Az írásokat – amelyek egyfajta nemzeti minimumot fogalmaznak meg az élet számos területén – áthatja az a közös hit, hogy a politika visszanyeri eredeti értelmét, és újra megnyílhat a tér az értelmes viták előtt. A tanulmányok négy területre koncentrálnak, amelyek lefedik az ország szellemi, anyagi, sőt lelki dimenzióit. Olyan fejezetcímekkel, mint például a „Nem erőforrás: ember”, amiben az iskola, a népességfogyás, a lakáshelyzet mellett a kettészakított társadalomról is értekeznek a könyv tudós szerzői. Elismerik, hogy talán ideálokat kergetnek, s léteznek reálisabb forgatókönyvek is – mint a párthűbérrendszer, a klánháború, a harácsolás –, ám azok valóban a nemzethalál forgatókönyvei. A voksunkat – javasolják – inkább olyan ország mellé tegyük le, ahol érvényes a tudás, ahol nem fogadjuk el, hogy a sorsunkról olyanok döntsenek, akik a javunkat csak a szónak abban az értelmében akarják, hogy mások kisemmizése árán uralkodhassanak, nem törődve azzal, ha emiatt az ország valódi belső tartalékai, a fiatalok szép lassan kitántorognak. Persze nem Keletre, hanem Nyugatra. ¬ Dobszay János

Han Kang: Nem válunk szét

A látvány is fáj a narrátor-főszereplő Kjonghának, ahogy a kórházban barátnője, Inszon visszavarrt ujjaiba hárompercenként tűt szúrnak, mert ha bevarasodik a műtét helye, elhalnak az idegek. Akkor érte a baleset az asztalosmunkával is foglalkozó dokumentumfilmest, amikor kettejük közös projektjén dolgozott. Arra kéri barátnőjét, azonnal utazzon a távoli Csedzsu-sziget kietlen részén álló házába, mert különben szomjan hal a magára maradt madara. Az író Kjongha rossz állapotban van, depressziós, pánikrohamok gyötrik, amióta egy történelmi témájú könyvéhez kutatásokat végzett. (A Nobel-díjas szerző Nemes teremtmények című, korábbi regénye az 1980-as ­kvangdzsui, vérbe fojtott diákfelkelésről szól.) A közös projekt is Kjongha visszatérő rémálmán alapul: egy tengerparti fejfaerdőt lát, alatta nyilván holttestek vannak, és közeledik a dagály. A madár megmentésére vékony kabátban, tornacipőben, gyógyszerei nélkül indul el, és a szigeten tomboló hóviharban kénytelen több kilométert gyalogolni. Az ítéletidő okozta áramszünetben sötétség borul a nagy nehézségek árán megtalált házra. Szürreálissá, horrorisz­tikussá válik a magyarra Kiss Marcell fordította történet: képzelet és valóság keveredik, elmosódnak tér és idő határai, a jelenbe betolakodnak a múlt szörnyű képei: tömegsírok, felégetett falvak, sortüzek, szellemek. A gyertyafénynél olvasott porladó újságcikkek és Inszon feljegyzései nyomán feltárul a dokumentumfilmes családjának drámai sorsa. A második világháború után a Csedzsu-sziget lakói fellázadtak Korea kettéosztása ellen, a hatóság megtorlásul több tízezer kommunistának tartott civilt mészárolt le. A hóborította táj magányos házában előbukkant véres emlékekről évtizedekig tilos volt beszélni. A kollektív felejtéssel azonban csak a sebek feltépése árán lehet szembeszállni, ahogy a leszakadt testrész idegvégződéseit is tűszúrások tartják épen. ¬ Mátraházi Zsuzsa

Frankofón Filmnapok

Mafab / Christine Plenus

Cécile visszatér gyerekkora helyszínére, miután apja szívinfarktusa miatt meghiúsul gourmet éttermének megnyitása. Régi szerelmével az újratalálkozás fenekestül felforgatja az életről, a célokról szőtt bizonyosságait. Amélie Bonnin zenés vígjátéka, az Élvezd a pillanatot! a nyitófilm az idei Frankofón Filmnapokon. Ezúttal Enyedi Ildikó védnökségével rendezik meg, immáron 16. alkalommal a fesztivált, a programban 9 ország 23 kortárs alkotása kapott helyet, és kiemelt szerepet szánnak a női tematikának és a rendezőnőknek. Enyedi-maratont is tartanak, a rendező három filmjét, a Simon Mágust, A feleségem történetét és a Csendes barátot is levetítik. A belga Dardenne fivérek pályafutásuk legpozitívabb alkotását mutatják be, a Cannes-ban tavaly a legjobb forgatókönyv díját elnyert Leányanyákat. A Liége-ben játszódó alkotás magányos, elhagyott fiatal anyák sorsát mondja el, akik a női összetartásból, szolidaritásból merítenek erőt. ­Rebecca Zlotowski Magán-ügy című pszichokrimije ­Jodie Foster és Daniel Auteuil főszereplésével egy neves pszichoanalitikus-nőről szól, aki képtelen elfogadni egyik nőpáciense öngyilkosságnak beállított halálát. Gyilkosságot sejt a háttérben, nyomozni kezd, és ehhez igénybe veszi egy hipnoterapeuta segítségét. A műfajokat előszeretettel keverő Francois Ozon friss és időszerű fekete-fehér változatot készített Az idegen címmel Albert Camus regényéből, a Közönyből, amit Luchino Visconti 1967-ben egyszer már filmre vitt. Ozon megértette, hogy manapság lehetetlen megkerülni a gyarmatosítás kérdését, ami komoly vitát váltott ki a kötet 1942-es megjelenése óta. A rasszizmus köszön vissza a főhős Meursault ügyvédjének tárgyalás előtti szavaiban: „Ön nem az első, és nem is az utolsó, aki megölt egy arabot.”

Közel harminc év telt el a 91 éves Pierre ­Richard két utóbbi rendezése között. A Fejjel a falnak című, 1997-es burleszkben a híres, ám válságba került komikus színész, a magára vállalt főszerepben csúcsra járatta az esetlenséget. Az egykori clown a világtól elvonult, kunyhóban élő remeteként köszön vissza az Akik látták a medvét című, 2025-ös abszurd és mélyen emberi történetben. Az Asperger-szindrómás, szinte még gyerek barátjával közösen mentenek meg egy vándorcirkuszból megszökött medvét. Látható lesz a fesztiválon Richard Linklater újrahangolásában a Jean-Luc Godard klasszikusa, a ­Kifulladásig készítésének felelevenítése, a Nouvelle ­Vague – Új hullám. Isabelle Huppert a világ leggazdagabb asszonyaként tűnik fel az azonos című filmben, pimasz és pikáns megoldással játssza ki örököseit, Angelina Jolie a párizsi divathét forgatagában bukkan fel az Öltések című, kortárs alkotásban. ¬ Szentgyörgyi Rita