Arco – Fiú a jövőből
Mint Steven Spielbergnél E. T.-t, Arcót is egy kislány, Iris találja meg. A fiú kacskaringózó óriásszivárvánnyal érkezik az erdőbe az utazási eszközként használt égi jelenséghez hasonlóan színpompás köpönyegben. A XXX. századból jött, és 2057-be pottyant le. Emberi a kinézete, és érti a kislány nyelvét. A fiú a felhők közt él, mert ökológiai katasztrófa tette lakhatatlanná a Földet. De a jövőlakók képesek az időutazásra, és vissza-vissza-visszajárnak a múltba, hogy növényeket gyűjtsenek környezetük gazdagítására. Arco, miután tizenkét éves kor alatt tilos az időutazás, elcsen egy szivárványszínű köpönyeget meg a múltba térést segítő gyémántprizmát, aztán Iris lába elé pottyan, aki hazaviszi a házukba, ahol öccse és Mikki, a szerethető robotdada várja. Iris szülei távol dolgoznak, olykor hologramként részt vesznek a közös étkezéseknél. Az iskolában robottanárok oktatnak. A gyilkos hurrikánok miatt aki csak megengedheti magának, viharálló burokkal veszi körül a házát, ám a tomboló erdőtüzek ellen bajosabb védekezni. A filmben a két gyerek kalandokba keveredik, és egy humoros cselekményszál mellett szomorúság is vegyül a történetbe: Irisnek örökre búcsút kell vennie Mikkitől, és Arcót is kínos meglepetés éri, amikor a szülei rátalálnak. A hangsúlyt az empátiára, a környezettudatosságra és a tettek következményeinek elfogadására helyező családi film jótékony hatással lehet a gyerekek érzelmi intelligenciájára. Az Ugo Bienvenu rendezte gyönyörű, Oscar-jelölt 2D-s animációt a japán Mijazaki Hajao 1980-as évekbeli alkotásai ihlették, így nosztalgiát kelthet a szülőkben. ¬ Mátraházi Zsuzsa
Fék-Nyúz! A zsebre tett országtól a lázadó országig
Ez az a könyv, ami biztos, hogy nem kerül be a hatvanpusztai családi könyvtár gyűjteményébe. Pedig a főszereplő maga Orbán Viktor. Csakhogy nem épp előnyös megvilágításban szerepel a lapokon – ez pedig épp elég magyarázat, hogy sosem tűrnék meg Marabu legújabb könyvét Hatvanpusztán. A kötet a legutóbbi, 2022-es választás utáni időszakot 489 rajzban tekinti át, hasonlóan Marabu előző könyvéhez, az Oszt jónapot!-hoz, amely a mostanit megelőző kormányzati ciklust dolgozta fel. Ki hitte volna négy éve, hogy képes ennyire elzülleni egy európai, uniós ország?! Jöttek a politikai hírek hétről hétre, mi pedig csak kapkodtuk a fejünket. Külpol, belpol, közigazgatáspol, szociálpol, egészségpol, kultúrpol, tudománypol, valláspol, de még árvaházpol is. Azt hittük, ennél mélyebbre már nem lehet süllyedni, de olyankor mindig jött O. V., és bebizonyította, hogy bizony, igenis, van még lejjebb. A könyv azonban reményt is ad. Orbánisztán örökkévalónak tűnt. Hogy miért pont a kegyelmi botrány szólt akkorát, mint egy retró balatoni rianás, és miért pont ez az ügy repesztette szét az országos közöny jégpáncélját? Rejtély. Hogy honnan érkezett Magyar Péter, hogyan tudta felrázni az országot, és miféle makacs elszántsággal sikerült rendszerváltó hitet támasztania az emberek lelkében? Szintén rejtély. De most itt tartunk. A négyéves ciklus lassan lejár, a választások pedig lehetőséget adnak, hogy Magyarország visszataláljon egy olyan útra, amely kivezet a posványból. Marabu könyve viccek, karikatúrák segítségével idézi fel az elmúlt négy év eseményeit. Nem hiteles történészi szakmunka, hanem szórakoztató leltár. Azt mutatja meg, hogy a híreket olvasva az események visszhangja hogyan szűrődik be a karikaturista fejébe, ahol – az ő szavait idézve – a hírek a lelkében bukfencet vetnek, majd könnyű poénként bújnak elő ismét. Ami a bevezető fejezetek szerzője, Tóta W. Árpád írásairól is elmondható. Nem mindig mosolyfakasztók ezek a poénok – sokszor inkább keserűek, fanyarok, amilyen a citrancs. De hát ilyen ma a közélet. ¬ Dobszay János
Hosszú virágzás
„Akkor is szeretni fogsz?” – kérdezi a harmincas évei második felében járó nő, meglepően nem a barátjától, hanem a saját édesanyjától. Az „akkor” pedig arra vonatkozik: ha kiderül, hogy neki, Hajnalkának nem lehet gyereke. A meddőség tényét az orvos már majdnem egy évvel korábban közölte vele, de hónapokon át nem volt ereje szóba hozni ezt a családja előtt. A diagnózis hallatán Hajnalka elájult, és álmában repült, de nem tudott leszállni a hozzátartozói és az ismerősei alkotta, szorosan összezáródó gyűrűbe. Miután magához tért, sírni, ordítani, ütni akart, de képtelen volt rá. Barátja, akivel tizennégy éve voltak együtt, három hétig nyugtatta a csak a plafont bámuló nőt, aztán szedte a cókmókját, és elment. Hajnalkának egyedül kellett leszoknia hosszan tartó igyekezetéről, hogy jó feleség legyen, és elengednie a babaprojektet, pedig a barátjával a hídi vásárban már játék babát is vásároltak, amelyik a születendő lánynak vagy fiúnak a kedvence lehet. Muszáj volt visszanyernie az önállóságát, amelyről lemondott a párkapcsolatában. Újra kellett teremtenie az identitását, feltéve magának a kérdést, hogy igazán akarta-e a megálmodott életet. Végül az alkohol és a drog helyett a szexbe menekült. Az Orlai és a Füge Produkció Zeck Julianna monodrámája révén a keserves újrakezdés stációit tárja fel Radnay Csilla érzelmi hullámzást kifejező előadásában. A szöveget Purosz Leonidasz dolgozta át. Egy „pluszszereplőt” is megszólaltat a darabban. A ChatGPT férfihangon beszél, amikor a főhős a magányában, mint oly sokan mostanában, pszichoterapeutának vagy lelki jóbarátnak tekinti a mesterséges intelligenciát. A figyelmet másfél órán át fenntartó színésznőnek – Szakács Hajnalka rendezésében, Remete Kriszta látványtervező egyszerű, de ötletes jelmezében – még a szerepe szerinti barátját is sikerül a színpadra varázsolnia. ¬ Mátraházi Zsuzsa
Csengetett, Mylord?
Négy évadot élt meg a BBC 26 részes televíziós vígjátéksorozata 1988 és 1993 között az 1920-as évek brit társadalmáról, egy brit főúri család passzióiról, urak, személyzet, cselédek hierarchiájáról. Az MTV2, majd a Duna TV műsorán is szerepelt Csengetett, Mylord? színházi világpremierben tér vissza, pontosabban az első évad, Jimmy Perry, Penny Croft, David Croft és Roy Gould színpadi adaptációjában. A szerzőknek erős a kötődésük a kultikus sorozathoz, Gould produkciós menedzserként, majd rendezőként jegyezte, Croft lánya, Penny Croft pedig forgatókönyvíróként vitte tovább a darabban a Csengetett, Mylord? szellemiségét.
A legendás karaktereket a nagy háború utáni évek élvezeteket hajszoló stílusában eleveníti meg a remek színészgárda. Molnár Piroska a papagájának verseket felolvasó, részvényeit az inasnak meg a szobalánynak osztogató Lady Lavender. Gyabronka József az arisztokráciába beházasodott, a férjezett Lady Agathával titkos viszonyt folytató családfő, Lord George Meldrum. Két elkényeztetett lánya közül a jóképű komornyikkal flörtölő Poppyt Bíró Panna Dominika, a saját neméhez vonzódó Cissyt Rezes Dominika játssza. Pataki Ferenc a karbonszappantól meg olcsó kölnitől illatozó szobalányok után futkosó Teddy Meldrum, a lord öccse. A szolganép ügyes-bajos dolgai legalább annyira görbe tükröt tartanak az alá-fölé rendeltségnek, mint a főurakéi. Debreczeny Csaba a lopás, sikkasztás kísértésébe esett, „talpig megbízható” Alfred Stokes főkomornyik, Rohonyi Barnabás a snájdig, úrnak is beillő James Twelvetrees komornyik, László Lili a nem túl bájos szobalány, Ivy Teasdale. Cseh Judit szakácsnőként uralkodik a férficipőket fényesre csiszoló inason (Sipos László Márk), és buzgón eteti a potyaebédre mindig kapható Wilson kapitányt (Ficzere Béla), Lass Bea cselédsorsú Mabeljének csak az almahéj jut.
Ritkán látni a társadalomkritikát ennyire szellemesen, vitriolos humorral tálaló előadást. Rendezőként már korábban is bizonyított Kocsis Gergely, aki minitársulattá kovácsolta a színészeket. Kiszólások, visszatérő poénok árnyalják a jeleneteket, úgymint az urak és a szolgák közötti határvonal meghúzása, amit az arisztokraták élvezettel átlépnek, a társadalmi különbségek, a bányászok tüntetése kapcsán elhangzik a hazai közbeszéd egyik legszégyenteljesebb mondata: Amennyid van, annyit is érsz. ¬ Szentgyörgyi Rita
Csontos Csaba: Lassú igazság
Többrétegű, lendületes, nem beskatulyázható Csontos Csaba krimije. A főszereplő, a Magyarországról a nyolcvanas években disszidált Barna Tibor, a berlini rendőrség főfelügyelője brutális sorozatgyilkos után nyomoz, aki Berlin előtt Brüsszelben, New Yorkban, Genfben, Londonban és Moszkvában is ölt. A három évtizedet átívelő bűnténysorozat elkövetője eddig láthatatlan maradt, és először Barnának sikerül összeraknia a mozaikot. Az elkövető érinthetetlen volt, védte magas társadalmi státusza. A felügyelőnek – miközben az élete legnagyobb kihívását jelentő ügyben nyomoz – egy régi budapesti történész barátja segít kideríteni, ki jelentett róla az egyetemi évek alatt az állambiztonsági szolgálatoknak. Barna megtudja, ki miatt nem fejezhette be az egyetemet, és döntötte el, hogy elhagyja Magyarországot. Az elsőkötetes szerző a saját életének traumáját használta fel Barna karakterének és történetének megrajzolásához, hiszen tőle is egy besúgó jelentései miatt vették el az ösztöndíját. A főszereplő visszaemlékezéseiben megjelenik a nyolcvanas évek moszkvai egyetemi élete, a roskadozó rendszer apparátusának és besúgóinak túlbuzgósága, a disszidálás kérdése és a kettéosztott Berlin hangulata. A nyomozás története 2017-ben játszódik, amikor Magyarországon plakátokra költöztek a vad összeesküvés-elméletek és a kinevezett ellenségek. A nyomozó borzadva szemléli szülőhazája politikáját és végletes megosztottságát. Csontos a diplomataképzőnek számító moszkvai IMO-ra járt egyetemre, külpolitikai újságíróként dolgozott a Magyar Televízió Panoráma című műsorában, majd az RTL Klub híradójában is. Később a Nyílt Társadalom Alapítványok szóvivőjeként jelent meg a nyilvánosságban. Jelenleg Berlinben él. ¬ Németh András
Bukta Imre: Letűnt vidéki állatok
Kacsa, liba, nyúl, kakas, borjú, bika, malac, disznó, fecske és gólya – letűntnek nyilvánítva. „Bukta Imre Letűnt vidéki állatok című kiállítása emléket állít a vidéki önellátó gazdálkodás legfontosabb alkotóelemének, a háziállatnak. Háztáji Mementó. A vásznakon nem Mezőszemerét, nem is a magyar vidéket látjuk, hanem az ember kétségbeesett kapaszkodásának stációit az egyre távolodó természetbe. Bukta Imrét megihleti a hiány, ebből fakaszt forrást” – kezdte méltatását a megnyitón Horváth Csaba színházi rendező, koreográfus. A Bartók Béla úti otthonos anyagalériában mostantól látható mintegy tucatnyi tavalyi, illetve már idei alkotás ember és háztáji jószág zavarba ejtő, kényelmetlen kettőse: Hogy kerül ide ez a borjú? Így kell tömni a libát? Vajon le tudom szúrni a kocát? Hiánnyal teli az ősz férfi és a szürke-fehér nyúl bizalmas együttléte a karácsonyi (kaktuszos) asztalnál, és megrendítően bensőséges, ahogy az önarcképen az ősz férfi megtartó bajszán búcsúzó fecske billeg. Ha éppen nincs ember a képen, akkor is ott rémlik: a mezei nyúl riadtan megadja magát. Ha állat nincs a képen, az meg maga a vég: a nekivetkőzött balatoni nyaralók a téli Mezőszemerén telefonjukra merednek, semmi közük egymáshoz, fényévekre van tőlük a hóesés, a táj, a természet. Bukta Imre mezőszemerei műterme eredetileg tehénistálló volt, a lábasjószág hűlt helyét átvette az ember. ¬ Puszta Dóra