Azokarégiszépidők
Visszasírhatnánk a régi szép időket, amikor még észérvekkel győzködték a választókat, de ha belenézünk a magyar választások történetébe, nem leljük ezt az aranykort. Csendőrök akadályozták meg az ellenzéki szavazókat, nem engedték még a vonatról sem leszállni a korteskörútra induló jelöltet, vagy borral, tűzifával, mulatsággal fizettek a voksokért. A legfurmányosabb az volt a dualizmus korában, amikor kihirdették az ellenzéki falvakban, hogy – kissé messze ugyan, és épp a választás napján – egy koronáért veszi a tyúkszar kilóját egy hóbortos vállalkozó. A függetlenségi szavazókban legyőzte az üzletember a hazafit. Persze az üzlet sem jött össze, mert az álkereskedő beletúrt a botjával az oda fuvarozott trágyahalmokba, és kijelentette, ezt nem veszi meg, mert „kakasszar is van benne”. Jól elverték ugyan, de a választást elbukta az ellenzék.
