Többet erővel, mint ésszel?
A kocsmai jelenet az unalomig ismert: valakinek odaszólnak, és az illető azonnal tettlegességgel válaszol. A szereplők általában nem öltönyös professzorok. Vajon közhelyes megközelítésről van szó, vagy az alacsonyabb kognitív képességek tényleg összefüggenek az erőszakkal? E kérdésre korábban már igenlő válasz született, azonban e kirakósból hiányzott egy fontos darabka: az intelligencia szerepe. A Valenciai Egyetem pszichobiológusai arra voltak kíváncsiak, milyen kapcsolatban van az intelligenciahányados az erőszakos viselkedéssel: vajon az alacsony IQ szükségszerű velejárója-e, vagy csupán egy véletlenszerű változó.
A kutatók szisztematikus áttekintést és metaanalízist végeztek. Olyan tanulmányokat gyűjtöttek össze három fő tudományos adatbázisból, amelyek mérték az intelligenciát, egyszersmind az agresszív viselkedést is értékelték. Ötezer ilyen cikket találtak, amelyek közül eltávolították az ismétlődőket, majd relevancia szerint szűrték a maradékot. Végül 131 tanulmány felelt meg a szigorú követelményeknek.
Először 1860 erőszakos személy IQ-pontszámait hasonlították össze a 3888 békés személyből álló kontrollcsoport eredményeivel. Ezután az intelligencia és az agresszív viselkedés közötti összefüggést vizsgálták egy nagy, több mint 33 ezer résztvevőt tartalmazó csoporton. Összességében arra a következtetésre jutottak, hogy az impulzív, hirtelen fellángoló erőszakot elkövetők átlagosan alacsonyabb IQ-pontszámot érnek el, mint azok, akik nem hajlamosak ilyen viselkedésre. Az intelligenciahányados különbsége különösen nagy volt abban az esetben, ha az erőszakos egyének diagnosztizált mentális vagy személyiségzavarban is szenvedtek.
A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy az alacsonyabb intelligencia és az erőszak közötti összefüggés nem vonatkozik minden típusú bántalmazásra. A kutatók két erőszaktípust különböztettek meg: a hirtelen, érzelmi alapú, indulati reaktív erőszakot, valamint a megfontolt (proaktív) erőszakot, amelyik előre tervezett, célorientált, gyakran hideg fejjel végrehajtott cselekedet. A tanulmány következtetései szerint az említett kapcsolat főként a reaktív erőszak esetén igaz.
A kutatók a kognitív erőforrással magyarázzák az összefüggést. A jobb kognitív képességek segíthetik a helyzetek gyorsabb, árnyaltabb értelmezését, javíthatják a szóban történő konfliktuskezelést, növelhetik a következmények előre látásának a képességét, és támogathatják a dühkontrollt. Ha ezek nem működnek kellően, akkor nagyobb eséllyel reagálhat valaki fizikai erőszakkal egy frusztráló helyzetben.
A kutatók elismerik, hogy metaanalízisüknek vannak korlátai. A vizsgált tanulmányok különböző intelligenciateszteket használtak, és ez következetlenségeket okozhat az adatokban. Ráadásul csak angol és spanyol nyelvű tanulmányokat elemeztek, azaz az eredmények nem tekinthetők globálisaknak. Ha viszont igaz a tanulmány következtetése, és valóban van kapcsolat a kognitív képességek és a stressz kezelése között, akkor a korai fejlesztés, a nyelvi és problémamegoldó képességek erősítése, az érzelemszabályozási tréningek hosszú távon csökkenthetik az erőszakos viselkedés kockázatát, és hozzájárulhatnak egy békésebb társadalomhoz.
