Szerzőijogokatszerzők

AFP / JAKUB PORZYCKI

Lehet, hogy a Google intézte úgy, hogy bepereljék? Lehet, hogy az amerikai óriásnak jól fog jönni az ítélet, amely nem marasztalja el? Ezek csak kérdések, és lehet, hogy a válaszok akkor sem lesznek egyértelműek, amikor az év vége felé megszületik az ítélet. Ez az ügy is a luxemburgi EU-bíróságon zajlik, és – mint márciusban az egyik brüsszeli EUrológus-tudósítónk is beszámolt róla – egy magyar kisvállalkozás és egy kevéssé ismert magyar ügyvéd Google elleni perének első tárgyalása igen nagy érdeklődés mellett zajlott. A per tárgya a BalatonKörnyéke.hu portál egy 2003-as cikke, amely szerint „továbbra sem adta fel régi álmát Kozso, aki még mindig azon dolgozik, hogy édesvízi delfineket telepítsen a Balatonhoz egy akváriumba”. A kiadó a Pest megyei Csomádra bejegyzett Like Company (amely 2 főt foglalkoztat, és 2024-ben 16,3 millió forint volt a nettó árbevétele). Ezen a hírportálon a jelenleg fellelhető árjegyzék szerint egy beküldött PR-cikk megjelentetése 17 ezer forint, szponzorált és keresőgépre optimalizált cikk gyártása 60 ezer forint. A szembeötlő reklámjelleget látva fölvethet kérdéseket, miért éppen ez a kisvállalkozás indít pert szerzői jogi ügyben. 

A panasz (amely magyar bíróságon indult) konkrétan az, hogy amikor megfelelő kérdést tettek fel neki, akkor a Google csevegőrobotja, a Gemini (akkori nevén Bard) elég pontosan visszaadta az említett cikket a zeneszerző-énekes akváriumtervéről. Említésre érdemes, hogy a módszer nagyon hasonló ahhoz, ahogyan a német szerzői jogi hivatal (Gema) a ChatGPT gazdáját, az OpenAI-t perelte egy müncheni bíróságon, és első fokon nyert is. Ott hét német sláger ügyében mutatták ki, hogy a ChatGPT a szerzői jogokat semmibe véve terjeszt dalszövegeket. Európában és az USA-ban több hasonló per is zajlott, illetve zajlik.

A nemzetközi érdeklődés egyik példája, hogy a hamburgi Die Zeit hetilap Magyarországra utazó munkatársa szóra bírta a Like Company ügyvédjét, Rátz Gyulát. A riporter gyanúsnak találta, hogy a magyar bíróságról Luxemburgba kerülő kérdéslista erősen a Google ügyvédeinek keze nyomát viseli, így a magyar panasz könnyebben támadható, de a lap azzal idézi Rátzot, hogy őt ez nem bosszantja különösebben, fő, hogy döntés szülessen. A Die Zeit különösnek találja azt is, hogy sem a Like Company, sem a Google nem követel pénzt (még perköltséget sem) a másiktól. Német szemmel nem kelt jó benyomást az a – Németországban etikátlannak tekintett – módszer sem, hogy az ügyvéd kereste meg a felperest azzal az üzleti modellel, hogy csak pernyertesség esetén kér honoráriumot. Tette ezt azután – írja a lap –, hogy két kevéssé ismert internetes portál képviseletében már perelte a ­Google-t, és mindkét esetben veszített.

A Die Zeit a német DJV újságíró-szövetségtől azt idézi: az eljárás „kiemelkedő jelentőségű az újságírás védelme szempontjából Európában”, mivel végső soron az fog eldőlni, hogy a jövőben lehet-e még pénzt keresni szövegekkel – nemcsak újságírással, hanem versekkel, regényekkel és dalszövegekkel is. Valóban úgy tűnik: ha a bíróság a Like Companynak adna igazat (ami az eddigiek alapján a kevésbé valószínű kimenetel), akkor a Gemini és a többi AI-szoftver csakis szabályosan engedélyezett anyagokon gyakorolhatna, ami drágábbá és alighanem butábbá tenné a mesterséges intelligencia e termékeit. 

Egy szakértői csoport, az Európai Szerzői Jogi Társaság (ECS) márciusban megjelent véleménye óva int attól, hogy a pert precedensértékűnek tekintsék, ezért körültekintést kér az EU-bíróságtól. A jogászok érvelésének egyik (az említett német cikkel egybecsengő) pontja szerint a Budapest Környéki Törvényszék előterjesztésében homályosan keverednek egyes fontos fogalmak – hogy mely internetes technológiákról van szó –, és már csak ezért sem ajánlatos elhamarkodott döntést hozni.