Gyorsabb agy, lassabb leépülés
Azt senki sem állítja, hogy pár órányi strukturált számítógépes edzés biztos gyógymódja vagy végleges megelőzése lehet a demenciának. Azonban egy egyszerű, a gyors reakciót próbára tevő gyakorlatsor hatékony gyógyszermentes segítség lehet – állítják amerikai kutatók, közel háromezer idősebb felnőtt bevonásával végzett, 20 éven át tartó követéses vizsgálatuk eredményeire hivatkozva.
Az alapkísérlet 1998–1999-ben zajlott. Egy számítógépes gyorsasági tesztben rá kellett kattintani egy célobjektumra a képernyőn, miközben a perifériás látásban is figyelni kellett valami másra. A képek villámgyorsan villantak fel és tűntek el, így a játék gyors észlelést és reakciót igényelt. Ahogy javult a kísérleti alany teljesítménye, úgy vált egyre nehezebbé a feladat. Hat héten keresztül, heti egy-két alkalommal egy órán át tartott az „edzés”, majd évente vissza kellett térniük a résztvevőknek néhány emlékeztető alkalomra.
Hogy bizonyosak legyenek a dolgukban, a kutatók több csoportot is vizsgáltak. Volt egy memóriatréninget végző csapat, egy érvelési tréninget végző és egy kontrollcsoport is. Sőt a reakciósebességet próbára tevő társaságnál volt egy alcsoport is, akik nem mentek vissza az emlékeztető foglalkozásokra.
Az eredmények egyértelműek voltak. Azoknál a résztvevőknél, akik emlékeztetőkkel végezték a gyorsasági feladatokat, 25 százalékkal kisebb valószínűséggel diagnosztizáltak demenciát a következő két évtizedben. Viszont sem a memória-, sem az érvelési tréning nem hozott látványos eredményt, sőt annál a körnél sem tapasztaltak javulást, akik kihagyták az emlékeztető üléseket. A kontrollcsoportnál is hasonló volt a helyzet.
A kutatók meg is magyarázták az eredményeket. A gyorsasági feladat adaptív volt, azaz a fejlődéssel párhuzamosan vált egyre nehezebbé. A memória- és érvelési tesztek viszont ugyanolyan tempójúak maradtak, függetlenül az egyéni képességektől. De nem csupán erről van szó. A gyorsaságot és a reakciót próbára tevő feladat ugyanolyan tudattalan készségelsajátításra épül, mint amikor biciklizni vagy gépelni tanulunk. Úgy válunk egyre jobbá, hogy nem tudjuk, hogyan történik ez. A memória- és érvelési tréning viszont olyan tanulásra támaszkodik, ahol tudatosan sajátítunk el stratégiákat és tényeket. Ez a két rendszer eltérően működik az agyban. Mivel a kognitív öregedés először a kontrollált folyamatokat érinti, a gyorsabb, automatikusabb tevékenységeket célzó edzéseknek nagyobb védőhatása lehet.
A kutatók külön is kiemelik az emlékeztető ülések fontosságát. Úgy vélik, ezek ereje abban rejlik, hogy lehetővé teszik, a tréning alkalmazkodjon az egyes személyekhez, de azt sem tartják kizártnak, hogy a több gyakorlás erősebb hatást vált ki. Még az is kiderült, hogy a gyorsasági tréningen részt vettek esetében kevesebb volt később a figyelmetlenségből adódó közúti baleset.
A következő lépésben a szakemberek azt vizsgálnák, hogy felerősítheti-e a gyorsasági edzés hatását az, ha más életmódbeli változtatásokkal, például testmozgással, szív- és érrendszeri monitorozással vagy társasági élettel kombinálják.
