Backrooms – Hátsó szobák
Ennyire fiatalon még senki sem keresett egyetlen hétvége alatt annyi pénzt, 150 millió dollárt a mozikasszáknál, mint a 21. életévét jövő csütörtökön betöltő Kane Parsons. A Backrooms – Hátsó szobák megváltoztatta a filmkészítéshez való hozzáállást, és ráérzett a saját történetét viszontlátni akaró közönségre.
Nincs annál unalmasabb forgatókönyv, mint ami úgy kezdődik, hogy egy diszkont-bútoráruház tulajdonosa terapeutához fordul, mert megszabadulna egyre kezelhetetlenebb szenvedélyeitől, vonzalmától a vízágyakhoz és a kanapékhoz. A labirintusszerűen konstruált térben bolyongó lelkek tévelygése ősidők óta az élet körforgásának metaforája, de a magyar mozikban is látható Backrooms – Hátsó szobák című amerikai film kikerüli a kliséket: az iparági várakozásokat messze felülmúlva a hatáskeltés ortodox definíciójának híveit is elbizonytalanította. Az új recept mostantól így hangzik: emlékezz a gyerekkorodra, az összes nyomasztó élményre, a körülötted észlelt kapcsolatok szétesésére, és azokra a paplan alatt bemutatott trükkökre, amelyekkel kijátszhattad a szüleid által meghatározott képernyőidőt. Építs mauzóleumot éppenhogy elkezdett életed emlékeiből, és posztolj róla valamit a 4chanen, a Redditen, a TikTokon vagy a Twitteren! Kane Parsons továbbfejlesztette saját hallucinációit: filmje technikailag nyomasztó, a horrorisztikus részeket mégis diszkréten kezelő kortárs odisszeájának szereplői a múlt és jelen közötti átmeneti térben ragadtak.
Az elhagyatott, sejtelmesen zizegő neon megvilágította office-kultúra mindenféle emberi szennyezettséget mutató terébe belépő új generáció stalkerei telefon és tablet nélkül életképtelenek, és ennek az ellenkezőjét még senki sem bizonyította be. „Eddigi egész életemben online voltam” – mondja a saját videóspotjait mozifilmmé fejlesztő Parsons. Tíz éve az általa készített Backrooms fejezetei kísértetiesen üres tereket rögzítettek az építészet kontúrjait őrző helyekről, amelyeknek egyetlen bejárata van, de egyetlen kijárata sem létezik. Ez rémisztőnek tűnik a rendkívüli képességeket és a hősies történeteket kedvelő, legutóbb az Ideglelés – a Blair Witch Project próbájának kitett középkorú moziközönség számára. Ők ráadásul a fizikailag is megérinthető dolgokat kedvelve Jorge Luis Borges paradoxonjában hittek, abban, hogy a tökéletes labirintusnál is jobb a kijárattal rendelkező labirintus.
Parsons a tinédzserkora óta a megosztást támogató vizuális világra koncentrál; amióta megkapta az első laptopját, elkezdett kalózkodni egy még ismeretlen térben. Mindenféle filmes előképzettség nélkül extrém hosszú időt töltött el saját stílusának kísérletezésével, annyira sokat, hogy ízületi gyulladással és izomsorvadással diagnosztizálták. Közel tíz éve indította el YouTube-csatornáját, az oda feltöltött Backrooms-tartalmak a most beütő mozifilm előzményei.
Parsons a legfiatalabb rendező az A24 filmforgalmazó társaság történetében, aki vezeti a világ filmsikerlistáit, és egy 10 millió dolláros költségvetésű produkcióval egyetlen hét alatt átlépte a 100 millió dolláros bevételi álomhatárt. Ő szintén a legfiatalabb rendező, aki Oscar-díjas színészt instruált. Az A24 céget a Hollywoodban futószalagon gyártott kacatok konkurenseként hozták létre. A kritikusok és iparági elemzők a filmkészítés és -forgalmazás hangsúlyainak áthelyezése kapcsán paradigmaváltásról értekeznek. A Backroomsnak már voltak meglepően jól teljesítő előzményei, a jelen pedig még biztatóbb: a 27 éves Curry Barker filmje, a magyar mozikban szintén látható Megszállottság tartja vele a lépést. A hirtelen befutott rendezőkhöz képest már nagypapakorúnak számító, 57 éves Jason Blum, a Backroomst gyártó cég, a Blumhouse Production alapítója és vezérigazgatója portfóliójuk magnetikus erejét a Covid alatt szocializálódottak hiperaktivitására vezeti vissza. „Ez a film annak a bizonyítéka, hogy az iPad-től elválaszthatatlan nemzedéknek kimaradt a mozi. Most elégtételt vesz.” A Backrooms – Hátsó szobák a magyarországi nyitó hétvégén 33 ezer nézőt produkálva éppen azt a filmet előzte meg, amelynek alkotói a pénzköltést leszámítva ellustálkodták egy nemzedéki saga, a Csillagok háborúja frissítéséért elrendelt szent küldetésüket: A mandalóri és Grogu című film a felmelegített gyorséttermi kínálatnál nem sokkal több. ¬ Ligeti Nagy Tamás
Dido & Aeneas
Dido utolsó kívánságát sohasem teljesítjük: „Remember me, but ah, forget my face.” De bizony nem feledjük a karthágói királynő végzetét. Hiszen azt az operairodalom egyik legmegrendítőbb áriája véste a fülünkbe. Henry Purcell: Dido & Aeneasa titokzatos mű. Nem tudjuk pontosan, mikor született. Nem áll rendelkezésre komplett, végleges, autentikus partitúra, de ez nem változtat azon, hogy ez a legnépszerűbb és bizonnyal legremekebb angol nyelvű opera, amit ismerünk. Az Erato előadógárdájának büszkeségei vették fel tavaly Essenben. Joyce DiDonatót, Michael Spyrest, a Maxim Emelyanychev vezette Il Pomo d’Orót jó néhány Erato-lemez ajánlójában méltattuk már, ehhez nem kell hozzátennünk semmit. Azoknak pláne nem, akik ott voltak tavaly májusban a Müpában Händel Jephtája előadásán. A mostani felvétel különlegesen felkavaró, kiélezett, a karaktereket erőteljesen kiemeli. Határozottan érezteti, hogy nem egy szerelem, hanem egy birodalom, a Dido alatt virágzó Karthágó sorsáról van szó. Egy világ omlik össze Dido halálával. Akinek a zenei emlékezetét lefoglalja a híres búcsúária, felfedezheti, mennyi remekmű rejtőzik a részletekben: az izgatott nyitányban, Belinda (Fatma Said) remekül poentírozott rábeszélő énekében, a varázslónő (Beth Taylor) démonikus fellépésében, a két boszorkány (Alena Dancheva, Anna Piroli) bravúros duettjében, a matrózok kirobbanó energiájú kórusában és táncában, a visszhangkórusban stb. A búcsúária lírai mélysége gyakran elfeledteti a Dido és Aeneas közötti drámai párbeszédet, amely megelőzi, és amelynek különleges súlyt ad ezen a felvételen DiDonato. A hangeffektusokat kiváltképp hatásosan oldja meg az Il Pomo d’Oro. A szöveg három nyelven olvasható a kísérőfüzetben, ezen túl azonban igen szűkszavú. A műről keveset mond, a felvételről és az előadókról semmit. ¬ Révész Sándor
Lookbook – Divat, identitás és narratíva a kortárs magyar fotográfiában
Magyar fotográfusok munkáinak segítségével szálazza szét a divat fogalmának sokrétűségét, művészi, kulturális és társadalmi vonatkozásait a Kiscelli Múzeum új kiállítása. Bár a divatról leginkább a kifutók rivaldafénye és az absztrakt tervezői ruhakompozíciók jutnak eszünkbe, ám ugyanannyira értelmezhetjük az önkifejezés formájaként, a mindennapi, praktikus öltözködési szokás felől. A Somosi Rita és Szarka Klára kurátori munkáját dicsérő tárlat a kortárs öltözködési trendeken túl betekintést ad a rendszerváltást megelőző időszak divatjába is. Egyszerre mutatja be a divat egyéniségkifejező közelképét és a távlati nézőpontból kirajzolódó, különböző korszakok közös jellemzőit. Keleti Éva reklámfotói 1957-ből a Kisipari Szövetkezet kosztümjeiről és bőrtáskáiról, vagy az 1970-es évekből Horling Róbert harisnyákhoz és cipőkhöz készült reklám- és prospektusképei, Szipál Márton divatfotói pedig megteremtik az alapot ahhoz, hogy láthatóvá váljanak a hétköznapi öltözködési szokások változásai. A történeti perspektíva révén kibontakozik, hogy a divatfotó hogyan közvetít egyéni stílusokat egyedi fotográfiai képi világok segítségével, és árulkodik egy-egy korszak társadalmi viszonyairól, normáiról és vizuális nyelvéről. A kurátorok sokrétű válogatása nyomán a hagyományos divatfotók mellett street-, dokumentarista és riportfotók egyaránt megjelennek a falakon. A kiállítás anyagában kényelmesen megférnek egymás mellett a divatmagazinokból ismerős, hagyományosabb divatfotók, valamint – a teljesség igénye nélkül – Martin Wanda preraffaelita festők inspirálta romantikus képei, Zádor Nina szürrealista fotói, Szombat Éva extravagáns víziói vagy Urbán Ádám különleges autórajongókról készült portréi. Bődey János idősek otthonában tartott farsangon készített díjnyertes fotósorozata, Chripkó Lili, Németh Virág és Gáspárdy György streetfotói, Száraz Katalin honvággyal és egy idegen országban a beilleszkedés nehézségeivel küzdő nők életébe betekintést engedő sorozata vagy Domokos Attila Puzsér Róbertről készített fotói mind a kifutón túlra, aktuális társadalmi és közéleti kérdésekre reflektálnak. A Lookbook kiállítás komplex és árnyalt képet fest az öltözködés sokféle értelmezési lehetőségéről, amit nem csak a divat szerelmesei élvezhetnek. ¬ Jakó Barbara
Szerelmem, Marokkó
Megindító és élvezetes az Almodóvar-filmek múzsáját, Carmen Maurát idősen, magányosan, emlékekkel és emléktárgyakkal körülvéve látni legújabb szerepében. María Ángeles otthona, menedéke, mentsvára a marokkói Tanger nyüzsgő utcájában, a Calle Málagán lévő, napsütötte, kissé kopottas lakása. Lánya, Clara (Marta Etura) tizenhét évesen otthagyta, Madridba költözött, ám időközben felnőtt, és zűrös magánélettel, válófélben, kevés ápolónői fizetéssel, túlhajszoltan hirtelen beállít hozzá, hogy követelje a jussát. Annak a lakásnak az eladását, amelyben az anyja él, de az apja még életében az ő nevére íratta. Maryam Touzani marokkói rendezőnő első spanyol nyelvű filmje finoman, meleg színekkel rajzolja meg María Ángeles korát meghazudtolóan fiatalos, rugalmas, a múlthoz bútorokon, fényképeken, lemezjátszón keresztül ragaszkodó alakját. Kimért, kíméletlen emberként ábrázolja Clarát, akire már az anyja sem ismer rá, és aki mindent bevet, csak hogy elérje a célját, fenyeget, hisztizik, végül könyörög, de mindenekelőtt az anyját okolja az elrontott életéért, azért, hogy semmire sem vitte. María Ángeles eleinte alkalmazkodik az új élethelyzethez, beleegyezik, hogy eladják a bútorokat, kiürítsék a lakást, sőt még az idősek otthonába is hajlandó bevonulni. Úgy tűnik, mintha belenyugodna abba, hogy a lánya rendelkezzen az ideje, az életformája, a szokásai felett. De egyszer csak észbe kap, és rövid, lehangoló bentlét után otthagyja „új otthonát”, visszamegy az üres lakásába, és darabról darabra visszavásárolja a bútorait, a hintaszékét, még a nagy becsben tartott lemezjátszóra is rátalál az eleinte mogorva régiségkereskedő (Ahmed Bulane marokkói filmrendező alakítja) segítségével. Az asszony nem is sejti, hogy a szerelem 79 évesen is rátalálhat, és az adásvételi szerződés megkötésére a városba visszatérő Clara megdöbbenve látja, hogy anyja teljesen megváltozott, és végérvényesen a maga ura lett, nem enged senkinek beleszólást az életébe. ¬ Szentgyörgyi Rita