Várt hatás
Nem pusztán pszichológiai illúzió a placebohatás, hanem mérhető neurológiai folyamat – bizonyították egérkísérletekkel amerikai kutatók. A Kaliforniai Egyetem San Diegó-i szakemberei ezúttal megfordították a szokásos protokollt, amely az állatmodellektől halad az emberi vizsgálatokig, és egy placebóval kapcsolatos emberi vizsgálatot végeztek el egereken. Erre azért volt szükség, hogy pontosan feltérképezzék, hol és mi történik az agyban az ilyesfajta „virtuális fájdalomcsillapítás” esetén.
A placebohatás a gyógyszeres kezelés egy fura mellékága. Ha valaki kap egy cukortablettát, amiről azt hiszi, hogy fájdalomcsillapító, akkor sokszor valóban elmúlik a fájdalma. Ez a jelenség valóságos; az orvosok sem vitatják, hogy az elvárások valóban befolyásolhatják a fájdalmat, illetve az is jól ismert, hogy az agynak vannak saját opioidszerű, azaz fájdalomcsillapító hatást kiváltó vegyületei. De a placebohatás pontos agyi útvonalát, mechanizmusát továbbra is sok rejtély övezi.
A Matthew Banghart vezette kaliforniai kutatócsoport feltűnő vizuális mintázattal – csíkokkal, pöttyökkel vagy jellegzetes illatokkal – megkülönböztetett kamrákban helyezte el a kísérletbe bevont egereket. Az egyik kamrában a rágcsálók morfiumot kaptak, mielőtt egy forró felületre helyezték volna őket. Néhány nap alatt az állatok megtanulták, hogy melyik az a kamra, ahol nincs fájdalom. Ezután kivonták a morfiumot az egerek beléből, és placebót (hatástalan sóoldatot) injektáltak a helyébe. Amikor az egerek visszatértek a morfiumosként megismert kamrába, továbbra is mutatták a fájdalomcsillapítás jeleit.
Annak megértéséhez, hogy egy egyszerű elvárás hogyan blokkolja a fájdalmat, a kutatók az egerek agykérgére fókuszáltak. Azt találták, hogy két magasabb rendű régió küld utasításokat az agytörzs mélyén található, a fájdalomcsillapításért is felelős központban (vlPAG), ahol eldől, hogy a fájdalom teljes erővel vagy „lehalkítva” jut tovább.
A tudósok egyedi gyártású, világító molekuláris érzékelőt használtak e régió valós idejű megfigyelésére. Amikor az egerek a „placebokamrába” kerültek, az érzékelők felvillantak, és az agytörzset elárasztották a szervezet saját termelésű fájdalomcsillapítói, az endogén opioidok. Amikor a kutatók egy másfajta fájdalomnak, tűszúrásnak tették ki az egereket, a placebohatás akkor is segített, azaz az enyhülés általános volt. A szakemberek szerint ennek igen nagy a jelentősége, ugyanis a különböző fájdalmak nem mindig ugyanúgy működnek. Ha viszont az ilyen, elvárásvezérelt fájdalomcsillapítás általános, akkor az hasznosabb lehet, mint egy adott ingerre kialakuló válasz, és reményt ad gyógyszermentes fájdalomcsillapítási stratégiák kialakítására.
Bár a kutatók feltételezik, hogy mindez az emberre is igaz lehet, ezt még bizonyítani kell. Mindenesetre az embereknél is hasonló agyi reakciók vannak a fájdalomra, ami reménytelivé teheti a jövő ez irányú kutatásait.
