Helyek,tétek,befutók

Míg a Tisza-kormánynak az a dilemmája, hogy sikerül-e megtalálni a megfelelő embereket a legfontosabb állami vezetői pozíciókba, a Fideszben inkább a szűkösség zavara okoz fejtörést: noha a kormányváltás nyomán drasztikusan lecsökkent számukra a betölthető állások köre, gyakran még a nyitott pártpozíciókért sem tolonganak a jelentkezők.

Néhányan már elhagyták a süllyedő hajót, és – mint Szijjártó Péter a BYD-nél – a korábbi politikai kapcsolataikat üzleti tőkévé transzformálva találtak maguknak állást, vagy visszatértek az egyetemi katedrára. Akik maradtak, aggódhatnak ugyan a megélhetésük miatt, mégsem egyszerű egy-egy olyan megüresedett poszt betöltése, mint amilyen például a frakcióvezetői, ami Gulyás Gergely lemondásával vált kiadóvá. Bár a magát e téren is jól értesültnek mondó Magyar Péter korábban bedobott néhány nevet, akik szerinte önként jelentkeztek az összetöpörödött frakció irányítására, a pártvezetés (ha valóban helytálló a kormányfő értesülése) nem kért belőlük. Egy hét hezitálás után Bóka János korábbi uniós miniszter nevét dobta a gép. Mellette szólt, hogy Magyar Péter kevésbé használhatja olyan bokszzsákként, mint Gulyást, akit az előző életében még barátjának tudhatott. Támadási felülete azonban Bókának is van, elsősorban SZDSZ-es képviselőjelölti múltja miatt. Előtérbe helyezése azt a szándékot jelzi, hogy a Fidesz szabadulna a személyeskedésektől terhes vitáktól (kérdés, ez mennyiben múlik rajtuk), és nagyobb szerepet szánna a „papírmunkának”. Értve ezen például azt, hogy akár az Alkotmánybíróságig is elvisznek egy-egy elfogadott törvényt, amire már volt is példa a múlt héten az alaptörvény tizenhatodik módosítása kapcsán (ez mondta ki például azt, hogy nem választható meg kormányfőnek, aki már legalább nyolc évig miniszterelnökösködött, és ebben szabályozták a kekvákat is).

A pártnak arról is döntenie kellett, hogy ki vegye át Szijjártó Péter listás parlamenti mandátumát. Igaz, utóbbit maga Havasi Bertalan, Orbán Viktor sajtósa is érdektelennek ítélte, ha – szavai szerint – eközben épp a demokratikus jogállam megszüntetése zajlik. Hogy a Fidesz új képviselőjének – keddi lapzártánk másnapjára ígért – megnevezését mindezek ellenére némi elemzői várakozás előzte meg, az nem annak szólt, mintha egy kezdő (vagy visszatérő) képviselő révén jelentős változásokat lehetne a kétharmaddal szemben elérni a parlamentben. Inkább annak a kérdésnek a megítéléséhez adhat adalékot a kiválasztás, hogy az érkező melyik belső irányzatot erősíti. A Pócs János, Németh Balázs és az exmegafonos Szűcs Gábor nevével fémjelzett trollvonalat? Netán a belső lázadóknak (Navracsics Tibor, Ferencz Orsolya) tesz gesztust a döntéssel a pártelnök? Vagy egy olyan radikális mozgalmár kap bizonyítási lehetőséget, aki a Vadhajtásokat „napi igeként” fogyasztó Orbán Viktor hangja lehet a parlamentben?

Ha e kérdésre megjelenésünk idején már meg is lesz a válasz, arra biztosan nem ad magyarázatot, hogy miként alakulnak a párton belüli főbb erőviszonyok. Különösen, hogy – mint azt a demokrácia megszűnéséért a foci-vb meccseinek szüneteiben Amerikából aggódó pártelnök esete illusztrálja – Orbán már nem a probléma megoldásának része, hanem maga lett a probléma. A Fidesz mint márka megkopott, a hitelesség helyreállítása pedig vele, illetve az általa vezetett csapattal finoman szólva is kétséges. Az, hogy a bajtársak, egykori kollégiumi szobatársak egyéni boldogulási stratégiája került előtérbe, háttérbe szorítva a „közös ügyet”, jól mutatja: Orbán formális és informális befolyása még soha nem volt olyan alacsony a pártban, mint napjainkban. A mai Fidesz már nemhogy az április 12. előttivel nem azonos, de még az egy-két héttel ezelőttivel sem. Lehet, hogy Orbán a hétvégi tusványosi nyári egyetemen ismét világmegfejtéseket ad, de – ha már a korábbiak sem jöttek be – miért kellene mostantól ismét adni a szavára? Még a vb végeredményét sem sikerült eltalálnia: favoritjai, az általa győztesnek jósolt franciák még a dobogóról is lecsúsztak.