Helló, Haifa!
Szeretni valók, idegesítők, egymás és önmaguk agyára mennek a Helló, Haifa! közeli gyermekáldás elé néző fiataljai, az óriáscsecsemő, a bohém exzenész, a jelenleg ételfutár Adam és az alkalmi grafikusi-illusztrátori munkákból élő, Szentpétervárról Izraelbe alijázott Tamara. Anat Malz első nagyjátékfilmesként jegyzi a francia–izraeli koprodukcióban készült filmet, egy párkapcsolat nem várt viszontagságait, a neveltetés és identitásbeli különbözőségeket élvezetesen, iróniával feltáró történetet. Karizmatikus, spontán színészi alakítást nyújt a két főszereplő, Tamara (Victoria Rosovsky) és Adam (Leib Levin). Mindketten valami elől menekülnek. A kissé élhetetlen fiú lúzerségéért az erős anyai befolyást hibáztatja, ezért nem akar visszaköltözni szülővárosába, Haifába. Tamarában viszont „megkapta” azt a nőt, aki folyamatosan a gyengeségeire, a hibáira emlékezteti, egyebek mellett arra, hogy képtelen lejönni a fűről, pedig megfogadta, hogy a lánya születésével új életet kezd. Tamara ötletére a lebontásra ítélt tel-avivi házuk helyett a nagyvárosi őrülettől kissé távolabb, a csendesebb Haifában néznek bérleményt, ám eközben egyre jobban eltávolodnak egymástól. Az egész napos, fáradságos, szinte kilátástalannak tűnő otthonkeresés próbára teszi őket, és a szülőséggel járó felelősség, az elköteleződés súlya, a jobb, függetlenebb, szabadabb élet vágya feloldhatatlannak látszó ellentéteket hoz felszínre közöttük. Tamara családjában anyai vonalról jön az érzelmi elbizonytalanodás, a feszültség, a félelmek, hiszen az anyának a család és a gyerek elpazarolt időnek számított, akadályozta a munkában. A lányának gondtalan életet kínál, Párizsba akarja csábítani, ahová kiköltözött az éppen aktuális barátjával. Adam és Tamara az instabil gyökerek és a bizonytalan jövő szorításában, a kételyeik felvállalásával, önvizsgálatot tartva jutnak újra közelebb magukhoz és egymáshoz. Az izraeli rendezőnő már a 2008-as diplomafilmjével felhívta magára a figyelmet, a francia Canal+ csatorna meg is vásárolta sugárzásra, és világszerte számos fesztiválon vetítették. Az áttörést a 2023-ban a tokiói filmfesztiválon Real Estate címmel bemutatott Helló, Haifa! hozta meg számára, 2024-ben a Haifai Nemzetközi Filmfesztivál izraeli nagyjátékfilmes versenyén a legjobb film díját nyerte el, és az évben a Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztiválon is levetítették. ¬ Szentgyörgyi Rita
Petrányi Zsolt: Értem, vagy nem értem? Nyolc kérdés a kortárs képzőművészetről
„...először is, bevallottam magamnak, hogy nem értem, amit látok” – írja új könyvének előszavában Petrányi Zsolt, felidézve első találkozásait a kortárs művészettel. A vallomás azért különösen figyelemreméltó, mert nem egy bizonytalan múzeumlátogatótól, hanem a Magyar Nemzeti Galéria tudományos igazgatóhelyettesétől, az intézmény Jelenkori Gyűjteményének vezetőjétől, a Műcsarnok egykori igazgatójától, számos meghatározó kiállítás kurátorától származik. Röviden: attól az embertől, akit joggal tartanak a hazai kortárs képzőművészeti élet talán legtekintélyesebb szakértőjének. Nem kis dilemma volt a szerző számára, hogy az ő szerepéből lehet-e, szabad-e ennyire személyesen és közvetlenül megszólalni. De utólag beigazolódott a Covid idején megfogalmazódott ötlete a kortárs művészetet mindenki számára közel hozó, szakzsargontól mentes könyv megírására, s ma már határozottan állítja, ez a missziója.
A kötet nyolc, a tárlatvezetéseken leggyakrabban felmerülő „belépő” alapkérdés – például a hitelesség, az idézet vagy a politika szerepe – köré szerveződik. Petrányi azonban nem bonyolódik elméleti fejtegetésekbe, hanem kortárs művészek munkáin keresztül mutatja meg, hogyan működnek ezek a fogalmak a gyakorlatban. A könyv közérthető bevezetést ad a mai művészet meghatározó témáiba és megközelítési módjaiba, vagyis azokra a területekre, amelyekkel három évtizedes kurátori, gyűjtemény- és intézményvezetői munkája során Petrányi nap mint nap találkozott. A fejezeteket a művészi gyakorlatokon túl történtek is átszövik: műteremlátogatások, kiállításrendezések, interjúk, önéletrajzi anekdoták, amelyek mind közelebb viszik az olvasót a kurátor, de elsősorban az alkotók gondolkodásához, és megmutatják, hogy a kortárs művészet mögött nagyon is emberi történetek húzódnak.
A művészek kiválasztása tudatos: különböző generációk alkotói szerepelnek a kötetben, érzékeltetve, hogy a művészet alapvető kérdései évtizedeken átívelően velünk maradnak, s a fiatalok ugyanolyan hitelesen szólhatnak, mint a már befutott, elismert művészek. Az egyes életművek így valódi kapaszkodóként szolgálnak azok számára, akik elsőre idegennek érzik ezt a világot. „Arra akarom bátorítani az olvasót, hogy felismerje: a művészet a saját életünkről szól, nyugodtan kapcsolódjon hozzá” – mondja szerző. Az üdítő és sokak számára bizonyára felszabadító vállalkozás tehát nem kevesebbet tűzött ki célul, mint hogy megszüntesse az idegenkedést a kortárs művészettől, lerombolja a bennfentesség mítoszát úgy, hogy közben végig megőrizze a szakmai hitelességet. Ezt el is érte: a könyv informatív, okos és személyes, humorral és sok évtizednyi tapasztalattal mutatja meg, hogy a kortárs művészet nem a szűk elit belügye, inkább olyan nyelv, amelyen bárki megtanulhat olvasni. ¬ Nagy Mercédesz
Sarah Wynn-Williams: Nekik mindegy
A Facebook nagyobb, mint valaha, 22 éves, de napról napra, kattintásról kattintásra tovább növekvő gigász. A nyilvánosság világszerte használt legnépszerűbb kriptovalutája, amely naponta újabb saját kriptovalutát bocsát ki. Bárki használja, a nyilvánossággal fizet. Ma már Metának hívják, alig hasonlít egykori önmagára, de miért is hasonlítana, amikor sokmilliárdszoros önmaga lett. A haveri startup vakolatlan falú, fedetlen csövekkel teli, vicces graffitikkel telefújt gyerekszobája fényűző univerzum, aminek a kapuját a kiválasztottak léphetik át. A Facebook az új-zélandi Sarah Wynn-Williams álma volt. Egy kisvárosban, Christchurchben négygyerekes családban vidáman élt tizenhárom éves koráig, amikor majdnem meghalt. A tenger sekély vizében egy cápa arra gondolt, a testébe marja a fogait, a víz alá rántja és felfalja. A lány azonban ellenállt, harcolt és szerencséje volt, valahogy kiszabadítva magát a partra vergődött. Évekkel később hazája washingtoni nagykövetségén volt diplomata, de mindig is azon dolgozott, hogy a Facebook alkalmazottja legyen. „Nem tudtam volna elhelyezkedni a Facebooknál a Facebook nélkül” – írja a magyarul Laky Krisztina fordításában a Nekik mindegyben arról, hogy a Facebook nélkül szinte semmi sem működik. A könyvnek két alcíme is van. „A közösségi média cápái testközelből” azt az élményt erősíti fel, hogy az emberek és a ragadozók között nem javult a viszony. A másik, a „Hatalom. Kapzsiság. Közöny” azt jelzi, hogyan lett az illúziókból keserédes valóság. Wynn-Williams közpolitikai igazgatóként abba a párbeszédre, rugalmasságra és a közös érdek képviseletére épülő pozícióba került, ami a cégnél korábban nem is létezett. A legfelső döntéshozókhoz tartozott, magángépen utazott, a kezében tarthatta a Facebook-alapító Mark Zuckerberg elszakadt nadrágját, jelen volt a tartalommoderálás megerőszakolásától a cenzúráig vezető, számító kompromisszumok megszületésénél, diktátorok, ingadozó politikusok átállításánál, és részese volt némely munkahelyi megkísértésnek is. A Meta a bíróságon sem tudta megakadályozni a könyv publikálását, a Nekik mindegy bestseller lett. ¬ Ligeti Nagy Tamás
Révész Tamás: Csend – A mindennapok költészete
„Az érettségim idejére eldőlt, hogy mégsem akarok lenni se pilóta, se ügyvéd, se pszichológus, se orientológus. Habár a tablóképemen még az egyiptomi piramisok mellett tevegelek fényképezőgéppel a nyakamban, végül a fényképezőgéppel lett tartósabb kapcsolatom” – mesélte korábban a kezdetekről Révész Tamás a Punkt online fotóművészeti folyóiratnak. A minap nyílt életmű-válogatást az 1960-ban, zsenge 14 évesen készült Léggömbfújó verseny című kép hirdeti címlapfotóként. 1990-ben Körmenden született a Magyarországról kivonuló szovjet csapatokról a World Press Photo versenyen is díjazott felvétel, és újabb évtized elteltével, 2000 őszén a (most így, utólag) vészjóslónak tűnő fotó a New York-i ikertornyokról. Ezek a pillanatképek Révész Tamás szótlan, beleérző és együttérző figyelmének a sarokpontjai is: a szempillantásnyi idő bensőséges árnyalataitól a határtalanig ível a tekintete. A lírai válogatás elmaradhatatlan darabjai az 1977-ben megjelent és ugyanabban az évben a Néprajzi Múzeumban is bemutatott Búcsú a cigányteleptől című, Tamás Ervinnel közös kötet megrendítő képei. A fotográfus a szülővárosa, Budapest előtt is tisztelgett, a vigasztalanul lerongyolódott belvárosi körfolyosós házat és lakóit megörökítő fényképet is tartalmazó Budapest album megjelenése után kapta meg egyik első hazai fotográfusként a Pulitzer-emlékdíjat. ¬ Puszta Dóra
Krasznahorkai-tér az Ördögkatlanban
Sátántangót olvasni ugyan hol máshol, ha nem az Ördögkatlanban? Méghozzá közösen, egymást váltva négy napon át (pont ahogy pár éve Bohumil Hrabal műveivel is történt). A Villány és Siklós közötti baranyai falvakba, Nagyharsányba, Kisharsányba és Beremendre az idén 19. alkalommal visszatérő összművészeti fesztivál a rokon művészeti terepekkel folyamatosan érintkező életmű szellemében egy külön helyszínen összművészetileg tiszteleg Krasznahorkai László és alkotótársai előtt. Az irodalom felől közelítve: Máté Gábor felolvassa a Magánszenvedély című Krasznahorkai-novellát (amelyben egy falusi könyvtárban Bach zenéjéről tart előadást egy építész), Bodor Ádám és Krasznahorkai László írói világának éghajlati viszonyairól beszélget majd Bognár Péter író és Bazsányi Sándor irodalomkritikus. Levetítik Tarr Béla négy filmjét, koncertet ad a filmek zeneszerzője (és a Sátántangó film Irimiása-főszereplője), Víg Mihály, és Beremendre költözik a szentendrei Ferenczy Múzeum tavalyi, még Krasznahorkai Nobel-díját megelőző, Minduntalan című kiállítása. Bukta Imre kifejezetten a mostani alkalomra készült műve mellett a tisztelgő térhez drMáriás, feLugossy László is kölcsönöz alkotásokat. A fesztivál egyik díszvendége is író Grecsó Krisztián személyében: vele több programon is találkozhatnak az irodalombarátok, de további beszélgetéseken jelen lesz például Darvasi László, Fekete Ádám, Kiss Tibor Noé, Simon Márton, Biró Zsombor Aurél, Harag Anita, a gyerekek pedig láthatják-hallhatják – mások mellett – Marék Veronikát is. ¬ Puszta Dóra