Évszázadokon át Európa kapuja volt népek, birodalmak, kultúrák és hadseregek számára Gibraltár, amely ma a kontinens legjobban védett határzónája. Sokan aggódnak, hogy a minapi brit–spanyol határnyitással a júliusi ceutaihoz hasonló migránsroham éri el a Sziklát.
Kerítésbontás gibraltári módra. Ideje volt
AFP / JORGE GUERRERO
Különösjövés-menés
Az állatvilág számára is fontos migrációs útvonal a gibraltári Szikla és környéke. Európa első számú madármegfigyelő helyeként a közeli területek nagy része is természetvédelmi zóna. Ott kelnek át ősszel az Észak-Európából délre tartó vándormadarak, 20-25 millióan, majd tavasszal vissza 10-15 millióan. Gibraltáron és környékén szállnak le, hogy az átkelés előtt erőt gyűjtsenek, illetve táplálékot, vizet vegyenek magukhoz. A közelről, szinte néhány tíz méterről megfigyelhető madársereg látványa tízezrével vonzza az amatőr madarászokat. Az idegenforgalom ki is használja az érdeklődést, túrákat szerveznek, ökoszállásokat alakítanak ki, megfigyelőpontokat építenek, van olyan létesítmény, amelyben akár 300 madárrajongó is elfér.
A Szikla cetek számára is vonulási útvonal. Az orkák tavasztól őszig tartózkodnak ott, az Atlanti-óceán észak-spanyolországi csücskétől vonulnak Gibraltárig, mert ilyenkor érkeznek erre kedvenc táplálékuk, a tonhalak óriási csapatai. A spanyol és portugál halászok nem örülnek az orkáknak, mert a zsákmányukat levadásszák, ráadásul gyakran a hajóikat is megtámadják. 250–280 gömbölyűfejű delfint is azonosítottak a kutatók a gibraltári vizekben, ezek állandó lakók, de az életük egyre nehezebb. A szoros a világ egyik legforgalmasabb hajózási útvonala – naponta 250–300 óriáshajó halad át rajta –, így a tengerben, még a mélyebb rétegekben is, igen erősek a zajok. A bálnák a hangszennyezés ellen sajátos megoldást alkalmaznak: ők is hangosabbak a víz alatt. Hatalmas ámbráscetek és barázdásbálnák is szép számban átvonulnak, ezek nehezebben láthatók, szemben a többezres delfinpopulációval, amely szintén népszerű a turisták körében, naponta több tucat hajótúra indul delfin-, illetve bálnanézőben.
A Szikla jelképe a majompopuláció, a berber makákók a legenda szerint tenger alatti folyosón keltek át Afrikából, de a valóságban vagy a rómaiak, vagy később a mórok hozták be őket. Hiába kapnak a helyi hatóságoktól egészséges táplálékot, az azonosítóval ellátott mintegy 300 majmot a turisták mindenfélével etetik, emiatt azok különös szokást vettek fel: földet esznek, főként a félsziget nagy részét borító vöröses agyagot, ily módon csillapítandó a káros ételek okozta gyomorbántalmaikat.
