Örkény Színház: Út és utazás
Minden irodalmi díj voltaképpen ajánló, és már a díjra jelöltek szűkített listája is az. „Terepszemle” – mondta a művek összességéről Winkler Nóra, az Örkény Színház alkalmi műsorvezetője az Esterházy Irodalmi Díj múlt heti átadásakor, egy végtelenül derűs, egyúttal megrázóan komor esten. A derű még a köszöntőt tartó Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszterre is átragadt. „Először jöttem el erre az eseményre” – pendítette meg (derültség a közönség soraiban), ami teljességgel igaz, hiszen ez csupán a második ilyen este, és egy évvel ezelőtt ő még nagyon is mással foglalatoskodott, miként az elődje is. „Az irodalom nem a béke követe; ha egyáltalán valakié, akkor a szabadságé” – idézte Tarr Zoltán Esterházy Pétert. Az író 2004-ben, a német könyvszakma Béke-díjának átvételekor ezzel a mondattal jelezte játékosan, hogy az egykori béketáborban felnővén a szabadságot becsüli jobban. Beszédét amúgy, Esti Kornél maskaráját magára öltve, E. P. Frankfurtban imigyen kezdte: „Hölgyeim és Uraim, kedves hermafroditák! Nem. Ezt mégsem. Lehet, hogy kicsit majd nevetni fognak, de ez nem szabad, hogy megtévesszen… Valahogy másképp kell majd kifejeznem azt az én végtelen humanizmusomat…” Ami az Örkényben akként kapott új, igazán színes árnyalatot, hogy a meghívott amerikai Poiesis Quartet négy elhangzott darabja a Szerelmeslevél című projekt részére készült, amelynek keretében „színes bőrű, queer és transznemű fiatal zeneszerzőket kértünk fel új művek írására”. Ezt nyilatkozták a vonósnégyes tagjai a Papageno kulturális portálnak, hozzátéve: „mivel semmilyen megkötést nem szabtunk az alkotóknak, teljes körű művészi szabadságot élvezhettek”.
Út és utazás címen tartotta meg a díjátadót a Fraknói Esterházy Alapítvány partnereként az Örkény Színház, és Bíró Kriszta válogatásában Kótai Tünde, Szandtner Anna, Friedenthal Zoltán valamennyi díjvárományos műből felolvasott részleteket, amelyek német fordítását az osztrák vendégek tiszteletére a színpad fölött kivetítették. Ha a közönség reakciója bármit számít, alighanem Bognár Péter diadalmaskodott volna; szövegének üde derűje és humora oldotta a feszült figyelmet, amelyet a vonósnégyes és a szó szerint halálos szövegek együttese keltett. Történetesen a zsűri (D. Tóth Kriszta író, újságíró, Dejcsics Konrád bencés szerzetes, gimnáziumi tanár, Mácsai Pál színművész, rendező, Margócsy István irodalomtörténész és Terézia Mora író, műfordító) szintén Bognár Péter Elmész, visszajössz, sose halsz meg című regényére voksolt. Margócsy méltatta a mű parodisztikus hajlamát, karneváli panorámáját, epikuroszi hagyományra visszavezethető humorát, utóbbit a szerző is felvillantotta. „Most jobban érzem a súlyát az egésznek” – mondta Bognár Péter, és meglengette Kelemen Zénó Aposztróf/Idézőjel című, termetes fémplasztikáját, magát a díjat. Amelynek szűkített listájára több mint öt tucat mű közül hetet jelölt a zsűri, Bognár „detektívregényén” kívül Barnás Ferenc Most és halála óráján, Fancsali Kinga Nem a haláltól, Kollár Árpád Nád, Szálinger Balázs Mintha repülnék, Takács Zsuzsa A maradás szégyene és Tóth Krisztina Szeleknek fordít című kötetét. Tavaly Darvasi László nyerte el a díjat a Neandervölgyiek című, három generáción átívelő háromkötetes nagyregényével. A tízezer eurós pénzjutalommal járó elismerést a több évtizede működő Esterházy Magyarország Alapítvány hozta létre 2025. április 14-én, Esterházy Péter születésének 75. évfordulóján, ötletadója pedig a nemrég elhunyt Nádasdy Ádám volt. Jó lenne, ha létezne egy független irodalmi díj – vetette föl két évvel ezelőtt a tanár, nyelvész, költő, műfordító, „aki sokat tett a magyar melegek méltóságért”, bár ezt a közéleti rangját a most készülő emléktáblája a kerületi önkormányzat döntése nyomán nem fogja feltüntetni. Nádasdy ötletét az alapítvány vezetői szerencsére meghallották, és összenéztek: miért is ne? ¬ Farkas Zoltán
Oasis: Don’t Look Back in Anger
Rosszkedvűen jön, rosszkedvűen megy, morogja egy epizodista az Oasis britpop gigász zenekari próbáján, a feltámadás első napján, 15 évvel a katasztrofális összeomlás utáni első szeánszon. A menedzserek még csak sejtik, hogy 500 millió fontos bevétel a tét, és milliméterre pontosan bemért kétmillió nézőt mozgósító a visszatérés. Senki sem tudja, mit gondol az egyik főhős, Liam Gallagher, maga Liam Gallagher sem. „Önmagam lehetek, másvalaki soha” – nyilatkozta Liam bátyja, Noel a kilencvenes évek sorsfordító idején, a brit popzene új hegemóniája nyitányaként. A Don’t Look Back in Anger (Ne nézz vissza haraggal) című film ott veszi fel a fonalat, ahol a manchesteri szabásminta szerint alakul a divat: az Oasis hivatott arra, hogy a britpop kikiáltója legyen. „A tények szigorúak és konokok, fütyülnek arra, hogy mit akarok” – énekelte az amerikai David Byrne a Talking Headsből, hogy aztán a világ, egy időre figyelmen kívül hagyva a tényeket, áttérjen az érzelmi vezérlésre. Az Oasis előbb a lázadó hangját szórta szét, aztán bemutatkozó lemeze, a Definitely Maybe órák alatt minden idők legnagyobb példányban eladott debütáló albuma lett. „Egy nap arra gondoltam, hogy kezdeni kéne valamit az életemmel. Úgy döntöttem, világhírű leszek” – mondja Liam a filmben, és így is történt. A nehézségek néhány év múlva ott kezdődtek, ahol Káin és Ábel bibliai története végződik: a bulvárlapok heccrovata nyomon követett egy szórakoztatóan gyilkos testvérháborút: 15 évig nem álltak szóba egymással, a gyerekeik azt sem tudták egymásról, hogy léteznek. A trón omladozására Liam és Noel számlavezető bankja hívta fel a figyelmet, beleértve egy extrém követelést, ami Noel 20 millió fontba kerülő válásával kapcsolatos fájdalmas értesítés. Az Oasis tavalyi visszatérése az Egyesült Királyság és azt követően az amerikai kontinens arénáiban a század második évtizedének maximalizált popüzletági diadala. Sokak Krisztus újjászületéséhez hasonlítják: főként azok, akik ott voltak. A film kibékülés-, megnyugvás- és szeretetszimfónia, a zenekar legnagyobb slágereinek panoptikuma. A velencei filmfesztiválon – amolyan testidegen darabként – a tízperces álló ovációt kiváltó, kétórás mű az utóbbi idők filmtechnikai innovációját hasznosító ragyogó kép- és hangminőség mellett azt is átélhetően mutatja be, hogyan vált az Oasis több nemzedék spirituális élményévé. A Don’t Look Back in Anger érzéki rock documentary, amihez nem kell más – a 2027-ben majd európai stadionokban is előadandó – jó repertoáron és némi urbánus zen filozofálgatás bemutatásán kívül. A film a limitált moziforgalmazást követően a Disney+ streamingfelületén elérhető lesz azok számára is, akik az élő adás kényelmetlenségeit saját audio-video hifirendszerükkel válthatják meg. ¬ Ligeti Nagy Tamás
XIII. Skandináv Filmfesztivál
A helyi gyermekvédelmi és nevelési elvek nemzetenkénti eltérése okozza a drámát az északi filmek magyarországi seregszemléjének egyik, hazai premier előtt mozikba kerülő filmjében, a Fjordban. A megtörtént eseten alapuló film Cannes-ban elnyerte a fődíjat, és ezzel rendezőjét, a román Cristian Mungiut kétszeres Arany Pálma-díjassá tette. A film norvég színészei és egyik gyártója, az Eye Eye Pictures mellett a cselekménye miatt is a skandináv filmfesztivál programjába kívánkozik. A román–norvég Gheorghiu házaspárnak öt gyereke van. Bukarestből költöztek át a Norvégia nyugati partvidékén megbúvó fjord menti, progresszív szellemiségű kisvárosba. Kulturálisan elkülönülnek az új környezettől: otthon naponta bibliaórákat tartanak, a gyerekeik nem használhatnak mobiltelefont, serdülő fiuk társai körében hangoztatja homofób elveit az apa. Amikor az iskolában zúzódásokat vesznek észre a legidősebb lányukon, a szülők nem tagadják, hogy olykor elcsattan otthon egy-egy pofon, ami elfogadható abban a romániai közösségben, ahonnan érkeztek. Itt azonban a hatóságok nevelőszülőknél helyezik el a gyerekeket. A politikaivá szélesedő családi dráma rávilágít a Kelet- és Nyugat-Európa közötti morális különbségekre, meg a liberalizmus mélyén Skandináviában is megbúvó idegenellenességre. A Szülői felügyelet című filmben három apa kíséri el kiskamasz gyerekeit osztálykirándulásra, de kicsúszik a kezükből az irányítás. Az erőd című holland–dán–svéd–finn–lengyel koprodukcióban készült filmdráma főhőse egy mezőgazdasági munkás, aki a hidegháború csúcspontján erődítménnyé alakítja a házát. A Szerelemre szomjazva svéd párkapcsolati vígjátékban a férfi újszerű megoldást eszel ki hűtlensége ellensúlyozására, ám végül ebből nagy zűrzavar kerekedik. A best of összeállításban újra látható lesz Anders Thomas Jensennek a pillangóeffektus és a valószínűség-számítás következtében mészárlásba torkolló, bár humorral enyhített története, Az igazság bajnokai, valamint a rendező új fekete komédiája, a bankrabló kincskereséséről szóló Az utolsó viking. A válogatásban a dán alkotások közül szerepel Mads Mikkelsen főszereplésével A fattyú című történelmi film és az előbb betiltott, majd kötelező olvasmánnyá tett bestsellert feldolgozó tinédzsertragédia, a Semmi, és szintén iskolai problematikával foglalkozik az Armand című dán alkotás. ¬ Mátraházi Zsuzsa
Határvidékek hírhozói
Tandori Dezsőnek három műfordítás-válogatáskötete jelent meg, az előszó tanúsága szerint az 1986. július 2-án lezárt harmadik végül 1991-ben Műholdas rózsakert: versfordításregény-töredék címmel. „A rendszerváltás kiadáspolitikai változásai által elsodort, eredetileg 210 szerző bemutatását célul kitűző vállalkozásban mind Smith, mind Cohen a több művel is megjelenő alkotók közé tartoztak – erre a kivételes jelenlétre a végső változatban Smith esetében két vers, Cohen esetében pedig egy vers emlékeztet” – írja Tóth Ákos, a Szegedi Tudományegyetem oktatója, Tandori Dezső hagyatékának gondozója. A hagyatékban fennmaradt eredeti könyvtervben Patti Smith további egy, Leonard Cohen további három művel szerepelt, ezeket a kényszerűen kihagyott műveket olvashatjuk most a kéziratok alapján. A 80. évfolyamát taposó, rangos Tiszatáj folyóirat most megjelent júniusi számában két tanulmány is olvasható a két alkotó Magyarországon kevésbé ismert szépirodalmi műveiről. Kelemen Zoltán (aki szintén az SZTE oktatója) a kanadai dalszerző-énekes-költő-író Leonard Cohen magyarországi befogadásáról írt, Taskovics Viktória irodalmár, zenész, koncertszervező pedig – aki idén nyáron védte meg Patti Smith memoárjairól írt doktori disszertációját – a punk királynőjeként és keresztanyjaként is emlegetett amerikai művész dalszövegeinek és 2017-ben megjelent Devotion című visszaemlékezésének Rimbaud-mítoszáról. ¬ Puszta Dóra
A forma emlékezete
Hogyan mesél egy megtört vonal? Képes-e egy geometrikus szerkezet érzelmeket és történelmi tapasztalatokat hordozni úgy, mint egy emberi arc, gesztus vagy test? Ilyen kérdésekre keres választ Bálványos Levente és Kontur Balázs közös kiállítása a Random Contemporary új budapesti galériaterében. A tárlat kiindulópontja Aby Warburg művészettörténész pátoszformula-elmélete, amely szerint bizonyos vizuális alakzatok és gesztusok különböző korokon átívelve őrzik és aktiválják a kulturális emlékezetet. A két művész ezt a gondolatot helyezi át a geometrikus absztrakció világába. Elsőre úgy tűnhet, hogy itt már nincs arc, amely kifejezhetné a fájdalmat, nincs mozdulat, amely elárulná a feszültséget – marad a forma. De vajon valóban személytelen? Bálványos Levente és Kontur Balázs munkáiban a geometria a rendezettség helyett az állandó egyensúlykeresést fejezi ki. A konstruktív és konkrét művészet hagyományából kiindulva mindketten olyan munkákat hoznak létre, amelyekben a szabályosság háttere előtt megjelenik az elmozdulás, a bizonytalanság és a törékenység. Bálványos reliefjei, kollázsai, rajzai és térbeli konstrukciói a sík és a tér közös mezsgyéjén mozognak. A rétegződések, finom aszimmetriák és elmozdulások egyszerre idéznek meg monumentális építészeti struktúrákat és azok sérülékeny modelljeit. Kontur pedig úgy hoz létre hasonló érzetet, hogy kimozdítja a geometriát a tárgy határai közül. Építészeti szemléletű konstrukcióihoz fény és árnyék társul: a formák vetületei a falon és a padlón folytatják, átírják az objektumot. A statikus mű a néző mozgásától kap dinamikát. A két művész munkái a rendet keresik abban a világban, ahol semmi sem teljesen stabil, minden egyensúly csak ideiglenes. A kiállításon a geometrikus forma ezért nem hideg és érzelemmentes, hanem a feszültség, a vágyott biztonság, a bizonytalanság és a változás hordozójává válik. Az absztrakció nem feltétlenül jelent távolságot az emberi tapasztalattól. Néha egy elmozdított vonal vagy egy félig nyitott forma többet mond a rend iránti vágyunkról, mint egy egyszerűen dekódolható egész történet. ¬ Nagy Mercédesz