Gátszakadásután
A vártnál jóval nagyobb arányban nyerte meg a szerbiai parlamenti választást az egyetemi diákok vezette ellenzéki koalíció, így elmaradtak a sokak által elkerülhetetlennek tartott erőszakos összecsapások. A Szerbia és a világ számára is jórészt ismeretlen új vezetőkre hatalmas feladat vár.
Fiatalok hozták el a győzelmet
Újrakezdőmagyarok
A vajdasági magyar közösség is érdekképviselet-váltást akar – mondta a HVG-nek Rózsa Zsombor, a Vajdasági Magyar Újrakezdés (VMÚ) nevű párt elnöke.
¬ Miért alakult meg a párt, és milyen célokat tűztek maguk elé?
A szervezet idén áprilisban alakult meg, a célunk, hogy induljunk a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) november 8-ai választásán, valamint támogassuk az egyetemisták mozgalmát és választási listáját. Szerbiában sikerült megdönteni egy tizenkét éve regnáló rendszert, és ezzel párhuzamosan a vajdasági magyar közösség is ítéletet mondott a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) tizenhat éves, autokratikus érdekképviselete felett. Ez új esélyt teremt számunkra az MNT választásán. Egyértelműen érzékelhető a közösségben az igény a rendszerváltásra és az érdekképviselet megújítására. Huszonnyolcan fogtunk össze, civil szervezetek képviselői és független értelmiségiek. Kezdetben mozgalomként, polgári csoportosulásként működtünk, majd létrehoztunk egy tizenkét tagú koordinációs testületet, amely engem választott elnökévé. Később úgy döntöttünk, hogy a választási részvétel érdekében hivatalos civil szervezetté alakulunk. A magyar kormány is nyitott felénk: mi voltunk az első külhoni delegáció, amelyet meghívott az Országházba.
¬ Mi számítana jó eredménynek a nemzeti tanácsi választáson? Egy új szervezetnek nyilván időre van szüksége ahhoz, hogy minden vajdasági magyarhoz eljusson.
A magyar kormány is nyitott felénk: mi voltunk az első külhoni delegáció, amelyet meghívott az OrszágházbaAz MNT-nek harmincöt tagja van. Számunkra az lenne a jó eredmény, ha legalább tizennyolc mandátumot szereznénk. Ez garantálná, hogy valóban elindulhasson a rendszerváltás a közösségen belül is. A közhangulat kedvező számunkra, erős a változás iránti igény. Ugyanakkor a választási rendszer és a lebonyolítás a VMSZ-nek kedvez. A választói névjegyzékhez való hozzáférésük révén pontosan tudják, kiket mozgósíthatnak, és minden szavazóhelyiségbe tudnak megfigyelőket küldeni. A magyar nyelvű média jelentős része is a befolyásuk alatt áll. De bízunk abban, hogy ha a közösség összefog, és felismeri az Újrakezdésben rejlő lehetőséget, akkor sikerrel járhatunk.
¬ Hogyan vált az egykori független VMSZ a Fidesz délvidéki fiókszervezetévé és a vucsicsi politika támogatójává?
A folyamat tizenhat évvel ezelőtt kezdődött, amikor megalakult a második Orbán-kormány. Már akkor létrejött egy alku az Orbán-kormány és az akkor még ellenzékben lévő Szerb Haladó Párt között, amelybe a VMSZ az első pillanattól aktívan bekapcsolódott. Ez azért is volt meglepő, mert a VMSZ akkor még a Demokrata Párt vezette kormány támogatója volt. Két éven keresztül azonban egyre többször szembement a demokratákkal, majd nyíltan vállalta a „haladókkal” az együttműködést. Végül a párt az SZNSZ magyar nyelvű szócsövévé vált, és nemegyszer kész volt különböző pozíciókért a közösség jogait is alku tárgyává tenni.
¬ A vajdasági magyarság lélekszáma drámaian csökkent. Mennyien lehetnek még?
Az elmúlt időszakban több mint hetvenezer embert veszítettünk el, ami a közösség mintegy harmada. Ráadásul ez az adat még 2022-re vonatkozik, az elvándorlás pedig azóta sem állt meg. Elképzelhető, hogy ma már mindössze 130 ezren vagyunk. Ez azt jelentené, hogy a vajdasági magyar közösség száma lényegében megfeleződött. A VMSZ mindent a kezében tartott, és szerintem elsősorban az ő működésükre vezethető vissza ez a rendkívüli mértékű elvándorlás. Más szerbiai kisebbségek nem fogyatkoztak ilyen ütemben, pedig a horvátok, a románok vagy a szlovákok között is sokan rendelkeznek EU-s útlevéllel. A többi külhoni magyar közösség sem veszített ilyen arányban a lélekszámából.
Különbségekéshasonlóságok
Megszállókat lát
„Alekszandar Vucsics pontosan olyan volt Szerbiában, mint nálatok Orbán Viktor” – mondták egybehangzóan a szerbiai helyzetet értékelő szerbiaiak. Azt is hangsúlyozták, hogy hálásak a magyaroknak, mert az ellenzékiek április 12-én megmutatták, egy autoriter vezető is leváltható választásokkal, és ez újabb lendületet adott a Vucsics-rendszer ellen küzdő egyetemistáknak.
„De jó lenne, ha a szerbiai médiumok is olyanok lennének, mint a magyarországiak” – szakadt ki állítólag többször is Alekszandar Vucsicsból, aki bármennyit dolgozott is rajta, nem tudta annyira elnyomni a sajtószabadságot, mint ahogy az Orbán-kormánynak sikerült. Talán azért, mert Belgrád hivatalosan az EU-tagságra pályázik, és a tagjelölteket többször ellenőrzik, mint a már kapun belül lévőket.
De nem csupán a médiumok elleni fellépés volt hasonló Szerbiában és Magyarországon. Szerbiában is eurómilliárdok vándoroltak a hatalomhoz közeli oligarchák zsebébe. Egy Prágában élő szerb elemző, Rade Meech-Tatics megvizsgálta a 2021–2025 közötti közbeszerzési eljárásokat, és kiszámolta, hogy a teljes 34,6 milliárdos összegből legalább 3,6 milliárd euró tűnt el a túlárazások miatt.
Szerbiában is úgy vélték a hatalmasok, hogy mindent megtehetnek. Csak egy példa: Vucsics esküvői tanúja és barátja, Nikola Petrovics kokain és alkohol hatása alatt Belgrádban száguldozott és balesetezett, amivel több vétlen autós sérülését okozta. A vétkes csupán 85 eurós bírságot kapott, miközben letartóztatták a rendőrtisztet, aki kiszivárogtatta az eseményről szóló jelentést.
A hasonló körülmények hasonló válaszokat szültek. A szerbiai „óellenzék”, amely önmagát járatta le, szintén eltűnt, s ugyanez történt az SZNSZ környékén lévő tömörülésekkel is, így végül a választás napján két tömb feszült egymásnak. A sokakat meglepő gátszakadás is közös jellemző, s ha Szerbiában is a magyarországi választási szabályokat alkalmazták volna, nagy valószínűséggel az Egyetemista Listának is meglett volna a kétharmada, hiszen ők 2,3 millió, míg Vucsicsék 1,7 millió voksot kaptak. (A szerbiai választási rendszerben nincsenek egyéni körzetek, csupán listára lehet szavazni.) Bár különbségnek tűnik, hogy Szerbiában az ellenzék élén nem állt olyan karizmatikus vezető, aki beutazta volna az egész országot, a diákok együtt megtették ugyanezt, és eljutottak a legkisebb falvakba is.
Végül a győztes ellenzék előtt álló problémák is hasonlóak. A leváltott kormányzat tagjai nem hagynak fel az ellenfelet hazaárulózó, ügynököző propagandával – ezzel talán még mélyebbre ássák magukat –, miközben vesztesként hirtelen a demokrácia és a sajtószabadság bajnokainak mutatják magukat. Az új kormányzatnak pedig le kell majd bontania az előző másfél évtized örökségét, és az érezhető káderhiány miatt olyan embereket is a hatalom és a pénz közelébe kell engednie, akik korántsem meggyőződésből szolgálják az új vezetést.