Mégnemfújtákle

¬ 1826: Miután a Föderalista Párt eltűnt, és a Demokrata–Republikánus Párt kettészakadt az Andrew Jacksont, illetve a John Quincy Adams elnököt támogatókra, az utóbbiakból alakult Nemzeti Republikánus Párt a kongresszus mindkét házát elveszítette. A képviselőházban többségbe került „jacksonistákból” lett a Demokrata Párt.

¬ 1858: James Buchanan demokrata elnök támogatta az éppen alakuló Kansas állam rabszolgaságpárti alkotmányát, ami miatt a pártja kettészakadt, s a négy évvel korábban alapított Republikánus Párt relatív többséget szerzett a képviselőházban. A déli demokraták megfogadták, hogy kiszakadnak az unióból, ha az országnak republikánus elnöke lesz, és így is tettek Abraham Lincoln 1860-as megválasztása után.

¬ 1874: A két évvel korábban újraválasztott republikánus Ulysses Grant elnök pártját megtépázták a fehér házi botrányok, az 1873-as tőzsdekrach és a déli államokban kialakult feszültség. A republikánusok 96 mandátumot veszítettek és kisebbségbe kerültek a képviselőházban, amit 1858 óta ellenőriztek. A megerősödött demokraták az 1876-os, vitába fulladt elnökválasztás után belementek, hogy a republikánus Rutherford B. Hayes költözzön a Fehér Házba, s cserébe véget ért a polgárháború utáni szigorú ellenőrzés a déli államok fölött.

¬ 1894: Grover Cleveland 1884-ben 28 év után az első demokrataként nyert elnökválasztást, majd 1892-ben első elnökként tudott vereség után újra mandátumot szerezni (Donald Trump volt a második). Második hivatali ideje alatt súlyos gazdasági válság tört ki, sztrájkoltak a vasutasok, és Washingtonban tüntettek a munkanélküliek. A félidős választáson a demokraták 116 mandátumot buktak a képviselőházban, ami máig negatív rekord; a kongresszus alsóháza akkor 356 fős volt, míg jelenleg 435 fős. A demokraták a déli államokba szorultak vissza, s 1897-től a republikánus William McKinley és Theodore Roosevelt révén kialakult a modern elnöki szerep.

¬ 1930: Egy évvel a Wall Street-i tőzsdekrach, illetve a nagy gazdasági világválság kitörése után a republikánus Herbert Hoover kicsinyelte a krízis hatását, ami fő szerepet játszott abban, hogy pártja a képviselőházban 49, a szenátusban 8 mandátumot vesztett, ennek ellenére, ha szűken is, de mindkét házban megőrizte a többségét. A lendületbe jött demokraták elkezdték a szakszervezetek, a déli fehérek, a farmerek s az etnikai kisebbségek bevonásával, Franklin Delano Roosevelt vezetésével felépíteni azt a New Deal-koalíciót, amely két évre rá elsöpörte a republikánusokat, és évtizedekre meghatározta az amerikai politikát.

¬ 1946: A röviddel a negyedik mandátumának elnyerése után meghalt Franklin Delano Roosevelt gyenge utódjának tekintették a demokrata Harry Trumant, és a republikánusok a képviselőházban 56, a szenátusban 13 mandátummal gyarapodtak, s 1928 óta először kerültek mindkét házban többségbe. Ennek ellenére az 1948-as elnökválasztást Truman nyerte.

¬ 1966: A két évvel korábban a republikánus Barry Goldwaterre megsemmisítő vereséget mérő demokrata Lyndon B. Johnson elnöksége alatt hiába születtek történelmi polgárjogi és szociális törvények, a vietnámi háború eszkalációja miatt a demokraták a képviselőházban 47, a szenátusban 3 mandátumot veszítettek. A New Deal-koalíció szétesett, és megnyílt az út a republikánus Richard Nixon 1968-as elnökké választásához.

¬ 1994: A demokrata Bill Clinton elnök politikai hibái – köztük az, hogy a feleségére, Hillaryra bízta az egészségügyi reformok kidolgozását – miatt a pártja a képviselőházban 54, a szenátusban 7 mandátumot bukott. A Newt Gingrich vezette republikánusok 1952 óta először kerültek többségbe a kongresszus mindkét házában.

¬ 2002: A 2001. szeptember 11-ei, New York és Washington elleni terrortámadás és az arra reagálva Afganisztán ellen indított háború akkora politikai lökést adott a hatalomban lévő republikánusoknak, hogy a képviselőházban 8, a szenátusban 2 mandátummal többet szereztek. Hasonlóra az USA történetében félidős kongresszusi választáson csak Roosevelt és a demokraták voltak képesek 1934-ben.

¬ 2010: A két évvel korábban még a lelkesedés hullámán első afroamerikai elnökké választott demokrata Barack Obama pártja meghökkentő vereséget szenvedett. A képviselőházban 63 mandátumot veszített, ennél többre legutóbb 1938-ban volt példa, amikor szintén a demokraták buktak 72 helyet. A republikánusok a szenátoraik számát is növelték hattal, de így is kisebbségben maradtak.

profimedia / Dan Sullivan Campaign

Dan (Daniel James) Sullivan Jr. nyugdíjas általános iskolai tanár, aki dolgozott az amerikai mezőgazdasági minisztérium erdővédelmi alkalmazottjaként, de jeleskedett önkéntes tűzoltóként is. Az Alaszka fővárosához, Juneau-hoz közeli halászfaluban, Petersburgben él, és a fejébe vette, hogy bekapcsolódik a politikába, s ha már lúd, legyen kövér: megpróbálja rögtön megszerezni Alaszka egyik szenátori posztját a washingtoni kongresszusban. Fel is került a november 3-ai félidős kongresszusi választás helyi listájára – ahonnan a republikánusok több körben is megpróbálták levetetni. Az elsőfokú elutasítás után júniusban az alaszkai legfelső bíróság is kidobta a keresetet, mondván, hogy Sullivannek helye van ott, hiszen az alkotmány garantálta állampolgári jogával él, amikor választáson indul.

A republikánusok szerint azonban gond, hogy pártjuk hivatalban lévő, s újrázásért induló szenátorát szintén Dan (Daniel Scott) Sullivannek hívják, és szerintük a névrokon feltűnése nem több, mint a demokraták piszkos trükkje. A 69 éves extanár elmondta, hogy a legutóbbi három elnökválasztáson a demokrata jelöltre szavazott, és így tett akkor is, amikor Mary Peltola – a demokraták mostani szenátoraspiránsa – 2022-ben és 2024-ben indult az állam egyetlen washingtoni képviselői posztjáért. Részt vett Trump-ellenes tüntetéseken is, a kampányában demokrata tanácsadó segíti, a nyilvános adatbázisokból pedig az derül ki, hogy kampánypénzzel is demokratákat támogatott. Most viszont republikánus jelöltként szállt be a versenybe, mondván, azokat akarja képviselni, akik szerint a pártot rossz útra vitte Donald Trump.

Már ő a harmadik Dan Sullivan, aki alaszkai szenátor akar lenni. A most hivatalban lévő politikus 2014-ben nyerte el az első mandátumát. 2016-ban az állam legnépesebb városának, Anchorage-nek a volt polgármestere, Dan (Daniel Albert) Sullivan indult a másik szenátori helyet birtokló Lisa Murkowskival szemben a republikánus előválasztáson, de kikapott. Így nem lett Washingtonban két Dan Sullivan nevű szenátora Alaszkának – és persze most sem lesz.

Alaszkában a szabályok szerint egyetlen előválasztást tartanak, ahol párthovatartozásra tekintet nélkül az első négy kerül fel a szavazólapra november első keddjén. A választáson rangsorolni kell a négy jelöltet, és ha senki nem szerez abszolút többséget, akkor az utolsó helyen végzett kiesik, és a rá adott voks ahhoz vándorol, akit a szavazója a második helyre sorolt. És így tovább, amíg valakinek nincs abszolút többsége.

A republikánusok szerint ez csak erősíti azt a zavart, hogy két Dan Sullivan szerepel a szavazólapon, pedig a választásért felelős republikánus állami tisztviselők igyekeztek tisztába tenni a dolgokat. Az elfogadott listán Dan Sullivan mellett ott van, hogy hivatalban lévő szenátor és regisztrált republikánus, míg Daniel J. Sullivan Jr. nevénél semmilyen más azonosító nem tűnik fel.

A választás előtt 11 nappal, a múlt héten Trump utasítására a washingtoni igazságügy-minisztérium mégis keresetet adott be az alaszkai szövetségi bíróságon. A tárca azt követeli, hogy ha Sullivan szenátor kis különbséggel veszít, akkor az állam addig ne hagyja jóvá Peltola győzelmét, amíg minden kétséget kizáróan nem bizonyítják be, hogy a sikert nem a választópolgárok zavarodottsága okozta a két Dan Sullivan miatt. Ezt abban az esetben tekintik lehetségesnek, ha a kettejükre leadott voksok száma felülmúlja a demokrata jelölt által begyűjtöttet. A keresetet az a Stanley Woodward adta be, aki a 2021. január 6-án a washingtoni Capitoliumot a Joe Biden győzelmét hozó elnökválasztást csalásnak minősítve megostromlók egyik védőügyvédje volt, s jelenleg a minisztérium magas rangú tisztviselője.

Az egy dolog, hogy a szavazás titkos, és nem lehet megállapítani, ki voksolt szándékosan, és ki tévedésből az extanárra, de jogászok szerint a szövetségi kormánynak nem osztottak lapot a választásokba való beleszólásra. A kereset a választásra jogosultság szabályozásáról szóló szövetségi törvényre hivatkozik, ám annak nincs érvényessége a szavazás megszervezésére, mert azt az alkotmány az államokra bízza, beleértve az indulók körét és a szavazólap összeállítását. A jogi harc oka, hogy a mintegy 600 ezer választásra jogosultat számláló Alaszkában hajszálnyi különbség dönthet a „hivatalos” Sullivan és a közvélemény-kutatásokban vezető Peltola között, és a republikánusok számára minden szenátori poszt fontos, ha meg akarják őrizni a többségüket a kongresszus felsőházában.