Ítélkezéshelyett

Morális oszlopként, a társadalmi igazságosság hordozójaként tekint az irodalomra. Elsa Morante volt döntő hatással rá. „Morante nőalakjai nem bájosak, hanem vadak, szabadok, lázadók, a sötét oldalukat is felvállalják” – mondja a biellai születésű, 42 esztendős Silvia Avallone. Nem véletlen, hogy Morante 1974-ben megjelent, A történelem című, világhírű regényéről írta a szakdolgozatát a Bolognai Egyetem filozófia szakán. Emellett modern filológiára szakosodott. Az irodalmi élet kapuját verseskötettel nyitotta ki, amely Alfonso Gatto nemzetközi költészeti ifjúsági díjat nyert. Novellákkal, tárcákkal folytatta a Nuovi Argomenti, a Vanity Fair hasábjain. Havonta jelennek meg írásai a Corriere della Sera, a La Lettura lapokban. Első, 2010-ben kiadott regényével, az Acéllal robbant be az irodalomba. A történet a 2000-es évek elején, Berlusconi kormányzása idején Piombióban – ott nőtt fel Avallone –, egy toszkán kisvárosban játszódik, amely pusztulásnak indult, miután a fényes megélhetést addig sem nyújtó legfőbb munkalehetőséget, az acélgyárat fokozatosan leépítik. Két kamasz lány felnőtté válásán keresztül mutatja be a kilátástalan életet, a generációnként ismétlődő reménytelen sorsokat. A regény számos díjat nyert, 22 nyelvre lefordították, Stefano Mordini rendezésében film is készült belőle, a francia fordítás nyomán pedig színdarab. Avallone regényeinek visszatérő témája a női barátság, az eltérő szociokulturális hátterű karakterek kapcsolódásai, a kamaszkor szélsőséges megnyilvánulásai, a lélek sötét oldala. Magyarul megjelent regényei: Acél, Egy barátság története, a Fekete szív. 2021. március 8. emlékezetes dátum Avallone életében: a nemzetközi nőnapi ünnepségen beszédet mondott a római parlamentben a nemek közötti egyenlőségről, miután Sergio Mattarella olasz köztársasági elnök átadta neki az Olasz Köztársaság Érdemrendjének lovagi címét.

Silvia Avallone: Fekete szív

Fordította: Nádor Zsófia

Park Könyvkiadó

384 oldal