Az irányítatlan elme nem sok hajtóerővel rendelkezik az alapvető emberi ösztönökön kívül, és a fenntartott motiváció nem tartozik közéjük. Ha ambícióink kitartó mentális figyelmet kapnak, az életben tartja a lendületet, és energiáink felpörögnek a várakozástól. Elég, ha mindennap újra felidézzük a céljainkat, esténként naplót vezetünk a vágyainkról, és rendszeresen rászánunk pár percet, hogy elképzeljük, amit szeretnénk, és megtervezzük a következő lépéseket.

Itt buknak el sokan. A mindennapi ügyes-bajos dolgok elterelik a figyelmet a mentális összpontosításról, és ezzel együtt elhal a motiváció. A legtöbben nem ott rontják el, hogy nem elég motiváltak, hanem egyszerűen csak mindig másra figyelnek, túl szétszórtak ahhoz, hogy fenntartsák a motivációjukat. A világ talán azért nem adja meg nekünk, amit akarunk, mert nem összpontosítunk eléggé, így homályossá válik, mit is szeretnénk.

Nem szabad szem elől tévesztenünk az álmainkat, csak mert a világ ostoba érdekei és téves szükséghelyzetei miatt nem tudunk rájuk összpontosítani. Nem szabad szem elől tévesztenünk a céljainkat, miközben a hétköznapi ügyeket intézzük, vagy a „megfelelő pillanatra” várunk ahhoz, hogy belevágjunk abba, amit igazán szeretnénk. Ha hagyjuk, hogy a figyelmünk elterelődjön az álmainkról, az a motivációnkat is magával rántja.

Koncentráljunk az indítékainkra. Elménk tudatos palettáján minden egyes nap tartsuk szem előtt nagy elképzelésünket a felbukkanó, színes álmaink közepette. Üljünk le, és meditáljunk azon, mit akarunk, újra és újra képzeljük magunk elé, ahogy vágyaink gyümölcse beérik.

Egyesek megijedhetnek attól, hogy rögeszmések leszünk. Azok leszünk. De egy nagy cél válik a rögeszménkké, minden figyelmünket és lelkesedésünket beleadjuk valamibe, ami valóban számít nekünk, talán életünkben először. Nem szabad a nagyszerű és szabad élet rögeszméjétől félni. Elszánt figyelem nélkül a motivációnk bágyadt reménykedéssé gyengül.

Minél mélyebb és kitartóbb figyelmet szentelünk az ambícióinknak és a szenvedélyeinknek, annál motiváltabbnak érezzük magunkat.

Ám nem elég csupán a gondolkodás a motiváció fenntartásához, meg is kell dolgoznunk érte. Valódi erőfeszítéseket kell tennünk, hogy elérjük, amit szeretnénk. Nem tudjuk magunkhoz vonzani azt, amiért nem teszünk semmit. Vajon nem abból tudjuk egy ember motivációjának fokát megállapítani, milyen következetesen cselekszik, ha az álmairól van szó? Minél következetlenebb valaki, annál nyilvánvalóbb, hogy hiányzik a motivációja. Az élet iróniája, hogy ha több erőfeszítést tenne, a motivációja is nőne.

hvgkonyvek.hu

Ha elhal a motivációnk, az nem azért van, mert az álmaink is szertefoszlottak, hanem azért, mert sosem kezdtünk el valódi erőfeszítéseket tenni – vagy nem folyamatosan. Sosem fogjuk a haladás nagyszerűségét érezni anélkül, hogy lépéseket tennénk, így energiánk hamar elfogy, és szinte megjósolható, hogy végül feladjuk. Gyakran megfeledkezünk arról, hogy az értelmes célokért tett erőfeszítés és verejtékezés tart minket igazán életben. Ezért ne feledjük, hogy semmi nem képes úgy táplálni a motivációt, mint a kemény munka, illetve az abból eredő lendület és elégedettség.

Életünk és sikerünk azon múlik, képesek vagyunk-e továbbhaladni, és hosszú távon fenntartani az akaratunkat. Egyetlen nehéz lépés megtétele gyakran meghozza a kedvünket a következőhöz. Ha azt kérdezik: „Mi az élethosszig tartó motiváció titka?” – a válasz egyértelmű: Folytatni kell – akármi történjen.

A fenti cikk Brendon Burchard teljesítménycoach A motiváció kiáltványa című könyvének szerkesztett kivonata.

Valóban mi irányítjuk az életünket? Mi akadályoz meg abban, hogy elérjük a céljainkat? Hogyan lehetnénk motiváltabbak? Burchard kilenc pontba szedett kiáltványával legyőzhetjük az önmagunkkal szembeni bizonytalanságainkat, kizárhatjuk a figyelmünket elterelő tényezőket, és elindulhatunk álmaink megvalósítása felé. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.