Tim Ferriss sikerkönyvszerző, angyalbefektető mindenkinél jobban elmerült a képességek gyors elsajátításának témájában. Néhány évvel ezelőtt Tim új magaslatokra emelte a kísérletét: elhatározta, hogy rendkívül nehéz körülmények között megtanul tizenhárom rendkívül nehéz készséget – például hangszeren játszani, versenyautót vezetni, illetve egy idegen nyelven beszélni.

Öt napot adott magának arra, hogy a kottaolvasás és a ritmusok ismerete nélkül megtanuljon olyan szinten dobolni, hogy élőben, közönség előtt, színpadon fellépjen. Stewart Copeland, a Police dobosa volt a mestere. Hogy legyen valami izgalom is a dologban, rábeszélte a Foreigner nevű rockbanda tagjait, hogy végső tesztként élőben dobolhasson az egyik telt házas koncertjükön.

Ugyanezt játszotta el a brazil dzsiudzsicuval is. Öt napig tanulta a harcművészetet, majd ringbe szállt, hogy világbajnokokkal mérje össze a tudását, és tesztelje az eredményeket. Így tett a pókerrel is – képes volt több százezer dollárt feltenni saját zsebből, hogy a világ legjobbjaival játszva tegye le a záróvizsgáját.

Más szóval, a Tim Ferriss Experiment néven ismertté vált kísérlet során a saját bőrén próbálgatta a készségek rohamtempójú elsajátításának határait. Ahogy elmondta:

[A kísérletet azért találtam ki,] hogy eloszlassam a felnőttkori tanulással kapcsolatban kialakult számtalan tévhitet. Azt az elképzelést, hogy a felnőttek már nehezen tudnak elsajátítani egy idegen nyelvet vagy megtanulni játszani egy hangszeren. Vagy azt, hogy csak sokéves gyakorlás útján lehet valódi szakértelemre szert tenni. Mindez egyszerűen nem igaz. A műsorommal megmutatom, hogyan érhet el bárki emberfölötti eredményeket.

Tizenhárom kísérlet közös vonásai

Tim összesen tizenhárom kísérletet tett közzé. Ezeket végignézve megfigyelhetjük módszerének ismétlődő vonásait. A felületes szemlélő számára úgy tűnhet, mintha a szörfözés és a tagalog nyelv tanulása (a műsorban bemutatott két kísérlet) között ég és föld lenne a különbség. Pedig vannak közös vonásaik.

A félelemmel például szinte valamennyi tanulási szituációban farkasszemet kell néznünk. Ez azt jelenti, hogy azok a nyugtató technikák, amelyeket Tim Laird Hamilton szörfözőtől tanult – amikor megkísérelt egy hét alatt megtanulni a bukóhullámokon lovagolni (amit a legtöbben évek alatt sajátítanak el) –, tökéletesen használhatók voltak akkor is, amikor történetesen több százezer dollárt tett fel pókeren. Vagy éppen amikor élőben, közönség előtt ült a dobok mögé.

Ezért amikor csak új készséget igyekszik elsajátítani, Tim első körben mindig a közös vonásokat keresi. Elemeire bontja és elemzi a tevékenységet, egyszerre keresve bennük a tanulási lehetőséget és az elkerülendő, tipikus buktatókat. Ezután átfedésekre vagy ismétlődő elemekre vadászik. Ezek az elemek adnak igazi lendületet. Például a legtöbb popszám négy vagy öt akkordból áll. Ha ezeket az akkordokat elsajátítjuk, gyorsabban haladunk előre, mintha bármely más zenei képességünket fejlesztenénk.

A képességek elsajátításának ötakkorodos megközelítése a 80/20-as szabálynak is nevezett Pareto-elv egyik példája. Lényege, hogy az eredmény 80 százaléka a tevékenységek 20 százalékából adódik. Ha a tanulásra akarjuk alkalmazni ezt az elvet, akkor az új készség elsajátítása során koncentráljuk erőfeszítéseinket a valóban fontos 20 százalékra. Gondoljunk a popzenében visszatérő négy-öt akkordra.

Ezeknek az elemeknek a felismeréséhez kutatásra és egyszerűsítésre van szükség. Kezdjük azzal, hogy távolítsunk el minden sallangot. Amikor például Tim egy hetet adott magának a brazil dzsiudzsicu elsajátítására, nem próbálta az egész harcművészetet megtanulni, inkább csak egy fojtószorításra – a guillotine-fojtásra – koncentrált. Azután megtanulta ezt a fogást minden létező pozícióból, támadás és védekezés közben is alkalmazni. Ez a fogás volt az ő 20 százaléka, de erre az egyetlenegy képességre támaszkodva már a helyzetek 80 százalékában helyt tudott állni.

A szakértelemhez vezető út lerövidítése

HVG Könyvek

Mi persze Tim öt napjához képest több időt is rászánhatunk a képességek elsajátítására. Ha hónapokig tanulunk, hosszú távon még akkor is rendkívül sok időt megtakaríthatunk ezzel a 80/20-as megközelítéssel. Egy dolog azonban biztos: a 80/20-as szabály fantasztikus, ha az elsajátítandó képesség segítségével könnyebben eljutunk A-ból B-be. Nagyszerű például, ha egy gyenge pontunkat igyekszünk erősíteni. A jelentős átalakulást hozó cél szempontjából kulcsfontosságú képességek megszerzésére azonban nem felel meg.

Soha nem jutna eszembe például a 80/20-as szabályt alkalmazni olyan tevékenységre, amelynek során flow-élményhez jutok, hiszen a flow létfontosságú a küldetésem szempontjából. Az üzleti szerződések értelmezéséhez szükséges nyelv megtanulásához azonban igenis használtam, mivel éppen elég, ha annyira értem a jogi szaknyelvet, hogy szót értsek az ügyvédeimmel. Ám ha az ügyvédeim a 80/20-as szabály segítségével tanulták volna a jogot – na, az már komoly probléma lenne.

Ha az elsajátítandó képesség vagy tudás kulcsfontosságú a jelentős átalakulást hozó cél szempontjából, akkor mindenestül ismernünk kell, ehhez pedig több tanulásra van szükség, mint amennyit a Pareto-elv kínál. Egyértelműen lerövidíthetjük azonban a szakértelemhez vezető utat, ha következetesen, újra meg újra az információ azon 20 százalékának elsajátítására koncentrálunk, amely az eredmény 80 százalékáért felelős. Tim szerint ezt a megközelítést alkalmazva másfél éves elhivatott munkával valódi tudásra tehetünk szert – ez nagyjából nyolc és fél évvel kevesebb, mint a szokásos tízezer órás becslés.

Tim kísérletének kétségkívül voltak árnyoldalai is. Előfordult, hogy megsérült. Több csontja is eltört, főleg, amikor egy hét alatt próbálta elsajátítani a parkourt. De nem is ez a lényeg. „Sosem tanultam könnyen – vallotta be egyszer. – Gyerekkoromban totál béna voltam a nyelvórákon. Harmincéves koromig nem tudtam megtanulni úszni. Pontosan ezért vagyok biztos benne, hogy ez a dolog működik. Ha én képes vagyok rá, akkor bárki.”

A fenti cikk Steven Kotler A lehetetlen művészete című könyvének szerkesztett részlete. Könyvében a szerző felvázolja a csúcsteljesítmény biológiai hátterét, és megmutatja, hogyan találhatjuk meg saját „lehetetlenünket”, és milyen szokások kialakításával indulhatunk el a csúcs felé vezető úton. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.