Hogyan állíthatjuk helyre a tönkretett termőföldeket?

Bill Zeedyk egy napon, miközben egy új-mexikói farmon egy erózió által lepusztított patakmederben sétált, elhaladt a vízmosás felett keresztben húzódó szögesdrót kerítés alatt. A kerítésoszlopok egy-két méterre lógtak a feje fölött a levegőben. Kérdésére a gazda elmondta, hogy a kerítést 60 éve építették, és az oszlopok akkor még a földben álltak. Ebből látszik, milyen hatalmas mértéket öltött az erózió ilyen rövid idő alatt.

Zeedyk saját tapasztalatból tudta, milyen leromlott állapotban van az Egyesült Államok délnyugati része. Egy évtizeddel korábban, amikor az Egyesült Államok Erdészeti Szolgálatától nyugdíjba ment, új küldetésbe fogott: a lepusztult patakok helyreállításának módját akarta megtalálni. Amikor az Erdészeti Szolgálatnál vadbiológusként dolgozott, a folyókat és patakokat sújtó rengeteg problémával szembesült. Az egykor lágyan kanyargó folyók mély katlanokká váltak; a lápréteket kiszárították a folyóágyakban keletkező vágatok; hatméteres szakadék keletkezett az egykor szelíden lejtő meder helyén; a félretervezett földutak és gázlók pedig megzavarták a természetes vízfolyást, és súlyos eróziót okoztak.

Ráadásul a vízszint csökkenésével és a vegetáció átalakulásával megszűnt a hódok, vadpulykák és más állatok élőhelye. Az erózió a haszonállatokat is sújtotta, mivel a folyók partján veszélyes meredélyek alakultak ki, az itatók pedig eliszaposodtak. De nem csak a folyók kerültek bajba. Zeedyk a terület legelőin és erdeiben is tetten érte a pusztulást.

A termőföldek pusztulásának okai

Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete szerint a Föld összes jégmentes felszínét sújtja az ember okozta lepusztulás. Ez akár hárommilliárd embert is érint, akiknek a földtől függ a megélhetése. A világ tönkretett termőföldjeinek 40%-a a szegénységtől legjobban sújtott régiókban található. Ezekről a területekről már több millióan elmenekültek, de becslések szerint további egymilliárd embert röghöz köt a nyomor.

A termőföld pusztulásának leggyakoribb típusa a talajerózió. A természeti tájakat a fűfélék, más lágy szárú növények, a cserjék és a fák védik a szél, az eső és a hóolvadás okozta erózió hatásaitól. Ha a mezőgazdasági tevékenység, a szántás, a túllegeltetés, a fakivágás és az erdőirtás más módjai megváltoztatják vagy kiirtják a vegetációt, a talaj védtelenné válik az elemekkel szemben. Ilyenkor egy egyszerű árokból is mély vízmosás alakulhat ki egyetlen felhőszakadás hatására.

Szintén a talaj lepusztulásához vezethet a műtrágyák és növényvédő szerek alkalmazása, ami károsítja a mikrobákat és a talajrészecskéket összetartó tápanyagok ciklusát. A gazdaságból kimosódó talaj magával sodorja a növények számára létfontosságú tápanyagokat, például a foszfort, a nitrogént és a káliumot. A klímaváltozásból adódó talajvesztés csökkenti a terméshozamot, különösen az érzékeny területeken. Ez hozzájárulhat az emberek elvándorlásához, ami konfliktusok és politikai bizonytalanság forrásává válhat.

A földhasználat valószínűleg már évezredek óta szénkibocsátáshoz vezet. A mezőgazdaság, az erdészet és a földhasználat egyéb formái a 2018-as globális kibocsátás 22%-áért voltak felelősek.

A földek lepusztulása a száraz területeken még súlyosabb. A száraz vidékek teszik ki az összes földterület 40%-át, és ezek adnak otthont közel kétmilliárd embernek. A többségük szegénységben él, és súlyosan megsínyli a szárazság hatásait. A száraz vidékek talaja tápanyagban és szerves anyagban szegény, ezért nem megfelelő kezelés mellett esendőbb az erózióval szemben. A száraz földek degradációjának elsődleges oka a túllegeltetés, a fakivágás, a talajforgatás és a bioüzemanyag-termelés. A talajt megkötő vegetáció állandó pusztulása és a klímaváltozás miatt csökkenő csapadékmennyiség együttes hatására ezen területek eróziója folytatódik, és az elsivatagosodás veszélye fenyegeti.

Elősegíteni a folyók regenerálódását

Új-Mexikó és az Egyesült Államok délnyugati régiója nagyrészt száraz vidék. Az 1950-es évekre a túl sok marhacsorda és a juhnyáj okozta több évtizedes pusztítás, az intenzív fakitermeléssel karöltve, kikészítette a földet. Például a Rio Puerco, az államot több mint 300 km-en átszelő folyó egykor arról volt híres, hogy vízzel látja el Új-Mexikó gabonaföldjeit. Legjelentősebb szakaszán viszont manapság már 9 m mély árokban halad, és a környék összes vízfolyása közül ez szállítja a legtöbb hordalékot.

Bill Zeedyk az ilyen tendenciák visszafordítására és a lepusztult folyók helyreállítására kifejlesztett egy gondosan megtervezett szerkezetekből álló készletet, amelyeket a csatornákban kell elhelyezni. Amikor a kisebb-nagyobb folyók erodálódnak, a medrük gyakran kiegyenesedik és meredekebbé válik. Elveszítik természetes kanyarulataikat. A felhőszakadások után meginduló áradat emiatt különösen pusztító erővel hömpölyög.

Zeedyk kőből és fából épült szerkezetei lelassítják a sodrást, így lehetővé teszik a folyók regenerálódását és mesterségesen teszik újból kanyargóssá a folyót. Számos építménye szándékosan áttereli a folyó áramlását a meder egyik oldaláról a másikra. Mások összegyűjtik az erodálódott területekről lesodort, a folyókba mosott hordalékot. A hordalék új árteret alakít ki, így stabilabbá teszi a folyót. Nád, sás és egyéb vízinövények telepszenek meg a vízen és a vízparton, mivel az új hordalékréteg tápanyagforrásul szolgál számukra.

Zeedyk a munkája során mindig a természetes folyamatokból merít ihletet. Ezt úgy fejezi ki, hogy „a folyó fejével gondolkodik”. Megközelítése számos előnnyel jár: jobb élőhelyet nyújt a halaknak; több táplálékot a vadon élő és a haszonállatoknak; helyreállítja a lápréteket, így emelkedik a talajvíz szintje; és a vízgyűjtő területek mindenki örömére egészségesebbé válnak.

Passzivitás helyett aktív helyreállítás

HVG Könyvek

Zeedyk a szakértők, környezetvédők, tudósok és agrármérnökök azon, egyre bővülő köréhez tartozik, ami a tönkretett köz- és magánterületek helyreállítására törekszik. Néhány évvel ezelőtt a természetvédők még inkább a passzivitást választották, amikor a földek helytelen kezelése miatti környezeti károkkal szembesültek: az emberi tevékenység visszafogását vagy teljes mellőzését szorgalmazták. Jelenleg viszont, amikor a pusztulás világméreteket ölt, sokan inkább az aktív helyreállításra hajlanak.

A hagyományos őslakos gyakorlatok reneszánszukat élik. Az őslakosok, földművesek és állattenyésztők tapasztalataira és tudományos kutatásokra alapozva a gyakorlati innovátorok talajmegújító módszerek egész arzenálját dolgozták ki. Közéjük tartozik a talajtakaró növények alkalmazása a talaj védelmére, a növénytermesztés és az állattenyésztés integrálása, valamint az újraerdősítés.

A tönkretett termőföldek helyreállításának első lépése, hogy felszámoljuk a természetes regeneráció útjában álló akadályokat. Például ha felhagyunk a túllegeltetéssel, a fűfélék és egyéb növények új erőre kapnak. Hasonlóképpen, ha megszűnik a túlhalászás okozta nyomás, az óceánban újra fellendülhet a halállomány. A természet alapbeállítódása a regeneráció. Nem a földben van a hiba, hanem a hozzá való viszonyunkban.

A természet földtörténeti korokon át mindig is kiheverte a megrázkódtatásokat: az árvizeket, a tűzvészeket, a hurrikánok, a vulkánkitörések, sőt időnként még a meteorbecsapódások hatásait is. A természeti világ képes a megújulásra. A helyreállítás legköltséghatékonyabb módja ezért gyakran az, ha elhárítjuk az ember által a természetes megújulás útjába gördített akadályokat. Ahol a természet megújulási képessége súlyosan károsodott, vagy a helyzet katasztrófával fenyeget, például szakadékossá vált vízmosások vagy elburjánzott erdők esetén előfordulhat, hogy emberi beavatkozásra vagy segítségre van szükség a felépüléshez.

Valamennyi földmegújítási stratégia egyik eleme a talaj széntartalmának visszaépítése. Ez egyrészt jobb életkörülményeket biztosít a növényeknek, másrészt jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy egyetlen nemzedék alatt felszámoljuk a klímaválságot. Egy jelentős vizsgálat szerint a talaj széntartalma a regenerációs klímamegoldások negyedrészében játszik szerepet. Ezen belül 40%-ot tesz ki a talajban tárolt szén védelme, másik 60%-ot pedig további szén megkötése a lepusztult talajokban.

Jelentős lépést tehetünk ebbe az irányba, ha első körben felhagyunk a termőföldek pusztulását okozó tevékenységekkel, és elősegítjük a természetes regenerációt.

A fenti cikk a Regeneráció című könyv szerkesztett részlete.

A Regeneráció újszerű módon közelít a klímaválság kérdéséhez: számos jó módszert mutat be, mint például a 15 perces város, a moszatpáfrány-termesztés, az élelmiszererdők meghonosítása. Ezek mind-mind hozzájárulhatnak bolygónk háborítatlan működéséhez, a biodiverzitás megteremtéséhez és az egészséges, igazságos bánásmódon alapuló emberi létezéshez. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.