Mit nevezünk mesterséges intelligenciának?

Papp László: A mesterséges intelligencia (MI) mibenléte többféleképpen – nemcsak tudományos, hanem filozófiai szempontból – is megközelíthető. Fél évszázada megjelent egy alapgondolat, miszerint képesek leszünk olyan gépek megalkotására, amelyek intelligenciája az emberi agyhoz mérhető. Ebből azonnal adódik is a kérdés: vajon hogyan is definiáljuk az emberi intelligenciát, hiszen csak annak tükrében beszélhetünk a mesterséges intelligenciáról. Az általunk képviselt Gartner az intelligencia meghatározására egy hat szempontot magába foglaló keretrendszert alkalmaz, ami alapján az MI is keretezhetővé válik. Az egyik ilyen szempont a tudás, amely meghatározza a tárgyi tudást és az asszociációs képességet. A közös értelmezés azért fontos, hogy lássuk, vajon egy dolgon – például, hogy kék az ég – ugyanazt értjük-e. A döntési képesség szintén egy kritérium, ami azt mutatja meg, hogy egy adott helyzetben mennyire és milyen módon vagyunk képesek feltalálni magunkat. Az alkalmazkodási képesség – ami az emberi faj fennmaradásnak is az egyik fontos pillérét jelenti –, az érzelmi intelligencia (EQ) és az empátia is a keretrendszer részeit jelentik. Az EQ hiányában alapvető, a fajfenntartás érdekében is lényeges etikai kérdéseket sem tudnánk megbeszélni, az empátia pedig – vagyis, hogy képesek vagyunk beleélni magunkat egy másik ember helyzetébe – a támogatásunk mértékét határozza meg. A humán intelligenciát hasonlíthatjuk egy fényét minden irányba kisugárzó villanykörtéhez, míg ehhez képest a mesterséges intelligencia egy tűéles lézer, ami egy adott célfeladat megoldására alkalmas eszköz. Bízom benne, hogy a jövőben is egy olyan eszköz marad, amely nem kel önálló életre, és nem válik az emberiség az MI eszközévé.

Papp László

A „gépek öntudatukra ébredtek” kifejezést a Terminátor című film első része óta generációk ismerik, és erről tudósok is beszélnek különböző aspektusokban. Van-e ennek bármiféle reális esélye?

Papp László: A Gartnernél a mesterséges intelligencia-fejlesztések irányainak különböző verzióival dolgozunk, ám – és elnézést a kifejezésért – a legnagyobb veszélyt az emberi hülyeség jelenti. Jelenleg senki sem képes azt még csak megjósolni sem, hogy az emberiség mikor érkezhet meg egy a Skynet-, vagy ahhoz hasonló korszakba annak ellenére sem, hogy történhetnek véletlen balesetek és szerencsétlenségek. Alig öt éve mindenki arról álmodozott, hogy napjainkban az önvezető autók már az életünk szerves részei lesznek, ehhez képest ennek megvalósulása a horizonton sem látszik. És ez csak egyetlen példa.

Akkor mi okozza a technológiával kapcsolatos stresszt?

Papp László: Az MI-fejlesztések hordoznak magukban veszélyeket is. Az egyik ilyen irány a már a napjainkban is valósággá vált kiterjesztett intelligencia területe, amikor is a humán- és a mesterséges intelligencia egymás hiányosságait pótolva, egymást kiegészítve közösen dolgozik. A Jövőnk a robotok korában című könyv előszavában taglaltam azt a folyamatot, amely során az ember – az élete megkönnyítése érdekében – elkezdett az élővilágban előforduló mintákkal és lehetőségekkel szemben erősebb, nagyobb és gyorsabb gépeket létrehozni. A repülőgépekkel „lemásolta” a madarakat, a vonatokkal kiváltotta az állatokat és megnövelte a fizikai erejét. És most vagyunk abban a pillanatban, amikor a fizikai mellett az információs világot, a tudat szintjét is le tudjuk gépekkel képezni annak ellenére, hogy ezek a gépek még csak bizonyos szempontból gyorsabbak és ügyesebbek az emberi agynál. És itt megjelenik egy fontos kérdés is: pusztán az emberi agy másolása valóban jobb eszközöket eredményez-e, mint amilyen a biológiai agy?

Jövőnk a robotok korában

HVG Könyvek Milyen eszközökkel ellensúlyozhatjuk az automatizáció jövedelmi és társadalmi egyenlőtlenségeket növelő hatását? Vajon az MI létszükségletté fejlődik vagy az életünket virtuális valósággá változtatva uralni fog minket? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk Martin Ford jövőkutató Jövőnk a robotok korában című, magyarul a HVG Könyvek jóvoltából megjelent kiadványból. Ford szerint a mesterséges intelligenciát nem fogadhatjuk kritikátlanul és kitörő örömmel, de nem is hagyhatjuk figyelmen kívül. A technológia fejlődése folyamatos, mindent átsző és megállíthatatlan. Ezért a jövőnk kihívásait csak úgy kezelhetjük hatékonyan, ha nyomon követjük az MI fejlődését, és közösen igyekszünk a jó irányba terelni a társadalmunkra, gazdaságunkra és a politikára gyakorolt hatásait.

Ön három évtizede foglalkozik a területtel. Voltak-e víziói azzal kapcsolatban, hogy ez a radikális technológia hova futhat ki?

Papp László: Én egy örök idealista és optimista vagyok. A szakdolgozatomat 1992-ben írtam a természetes nyelv feldolgozása témakörben, és az volt a vízióm, hogy képesek leszünk természetes nyelven kommunikálni a számítógépekkel. Az MI-kutatásoknak sok irányzata van – legyen szó a robotok mozgásáról vagy a neurális hálózatok világáról. Mégis úgy látom, hogy a nagy áttörés még várat magára. Napjaink MI-eredményei mögött a hardverek fejlődése áll – vagyis a processzorok és memóriák számítási sebessége és nagyságrendje –, és eljutottunk odáig, hogy bizonyos eszközök és neurális hálózatok valóban lenyűgöző mélységekbe képesek hatolni. Összességében elmondható, hogy miközben a hardverek jelentősen fejlődtek az elmúlt évtizedekben, addig a technológia ugyanaz maradt.

Az MI szerepéről sokat hallunk az orvoslás, az orvosi diagnosztika területeiről, ám szó esik az úgynevezett autonóm fegyverekről is sűrű fogadkozások közepette, hogy a bevetés láncolatában mindig helye és szerepe lesz az emberi tényezőnek…

Papp László: Az autonóm intelligencia kapcsán egyre többet szembesülünk a technológia határaival is, amelyek egyre inkább megkérdőjelezik magát az autonómiát is. Például a Tesla önvezető képessége jónak mondható, ám mégis benne van a rendszerben, hogy nem ismeri fel az úttestre kiszaladó kisgyereket, és átgázol rajta. Mindez a fegyverek tekintetében is súlyos kérdéseket vet fel, hiszen egy drón vagy önvezérelt rakéta általában jól felismeri a célt, ám ebben mégsem lehetünk teljesen biztosak. Vajon megkockáztatjuk-e, hogy az adott drón a hadi támaszpont helyett egy kórházat rombol le? A mesterséges intelligencia-fejlesztésekkel párhozamosan zajlanak azok a kutatások is, amelyek célja olyan technológiák kifejlesztése, amelyek az MI megtévesztését szolgálják. Ha valaki tudja, hogy az MI hogyan azonosít egy hadi támaszpontot, akkor azzal is tisztában van, hogyan lehet azt kórháznak álcázni, és az MI számára láthatatlanná tenni. Súlyos kiberbiztonsági kérdésről van szó, aminek középpontjában a digitális világ eszközei és azokon keresztül az azokban megbízó emberek megtévesztése áll. A jó és a rossz harcáról van szó egy modern mese keretei között.

Hol lehet igazán jól használni az MI adta lehetőségeket?

Papp László: Például a parkolást megkönnyítő rendszámfelismerő rendszerek is MI-algoritmus alapján működnek, de az oktatás területén is komoly szerepük lehet, hiszen játszva lehet a legjobban tanulni. Az orvosi diagnosztika területein az MI jelentősen javítja a szolgáltatások minőségét és növeli a rendszer kapacitásait. Elég csak arra gondolni, hogy az emberi agyhoz képest milyen mélységben, kiterjedtségben és sebességgel képes például a radiológiai elemzések elvégzésére. De a mesterséges intelligencia jelentős eredményeket hozhat az anyagtudományok területein is, hiszen így olyan anyagokat hozhatnak létre a kutatók, amelyek jelentősen javíthatják az emberiség életminőségét. Vagy például – környezetvédelmi szempontból – kiszélesítik a Föld megmentésének lehetőségeit is, mondjuk, műanyagokat lebontó fehérjék megalkotásával. És a már említett kiterjesztett intelligencia mellett meg kell említeni az úgynevezett transzcendentális intelligenciát is, amely – nagyon leegyszerűsítve – az emberi agy egy chippel való összekötését jelenti. Ebben az esetben már nem pusztán az intelligenciák kiterjesztéséről, hanem az agy és a chip szinergikus működéséről van szó az emberi képességek kimaxolása érdekében. Lehetővé válik a gyorsabb tanulás, a jobb látás, az ügyesebb mozgás. Mindezen lehetőségek sok etikai kérdést is felvetnek.

És mindennek az etikai mellett vannak társadalmi vonatkozásai is? Hiszen e technológiához való hozzáférés terén jelentős egyenlőtlenségek alakulhatnak ki, mélyülhetnek a társadalmi egyenlőtlenségek is.

Papp László: Ez egy több oldalról is megközelíthető, lényeges kérdés. Egyrészt beszélnünk kell arról a vak emberről, akinek a mesterséges intelligencia alkalmazásával sikerült visszaadni a látását, legalább a foltok érzékelésének szintjéig, így kisebb eséllyel ütközik a falba, biztonságosabbá válik a közlekedése. És emellett jelenik meg az a dimenzió is, amikor egyébként jól látó, egészséges és jó képességű embereket turbózunk fel az MI által. Napjainkban ott tartunk – és ez vélhetően így is lesz még egy évtizedig –, hogy először a képességeiket tekintve hátrányban lévő emberek kapnak segítséget a technológia által. Akár békés, akár harcászati oldalról nézzük, a képességek felturbózása még várat magára. Az emberiség számára egyelőre a jelenlegi információgazdaság feldolgozása is problémát jelent, és én bízom abban, hogy ez a helyzet megváltozik az elkövetkező évtizedben, mert különben ránk fog dőlni az egész. Nem tartom valószínűnek a Skynet- vagy akár a Mátrix-típusú világ megjelenését; inkább arról lehet szó, hogy a rendelkezésünkre álló technológiát rosszul használva önmagunkat pusztíthatjuk el.

Gyakran halljuk, hogy a „robotok elveszik a munkánkat”. Ennek milyen a megalapozottsága, mi várható az munka- és az ipar területén?

Papp László: A következő tíz évben nem fenyeget az a veszély, hogy a „robotok elveszik a munkánkat”, éppen ellenkezőleg, a mesterséges intelligencia inkább a segítségünkre lesz. Azért is vagyok optimista, mert amikor bő száz évvel korábban megjelentek az autók, valóban eltűnt egy teljes, a lovakra épülő iparág, ám közben számos más munkalehetőség is megjelent, a járműipar pedig összességében sokkal több embernek adott munkalehetőséget. Jelenleg is az emberi munkaerő mintegy húsz-huszonöt százaléka valamilyen módon az autóiparba van becsatornázva. A mesterséges intelligencia és a robotok térnyerése kapcsán is megjelennek majd eddig még nem létező munkakörök – szükség lesz MI-oktatókra, - nevelőkre, - tesztelőkre és etikus hackerekre is. Ha például egy kellően fejlett, másodpercenként több ezer vagy millió tranzakciót végrehajtó tőzsdei MI-algoritmus nem feltétlenül rosszindulattal, de másképpen viselkedik, mint ahogy mi azt szeretnénk, akkor annak leállítása és a hibák kijavítása kemény kihívást jelent majd. Komoly szakemberekre lesz szükség, ugyanis az nem lesz elég, ha a dugót kihúzzuk a konnektorból.

Milyen esélye van egy ilyen meghibásodásnak?

Papp László: A mesterséges intelligencia-fejlesztésekben a véletlenek szerepe nagyon korlátozott. Ha az MI ugyanazokat az impulzusokat kapja, akkor ugyanazokat a válaszokat adja és döntéseket hozza meg. Tehát a véletlenek alacsony lehetősége okán várhatóan kizárható a kaotikus működés is.

A technológiai fejlődésre, az annak nyomán kialakuló változásokra az egyénnek szinte semmilyen ráhatása nincsen, lényegében csak „elszenvedi” azokat. Hogyan lehet ehhez megfelelően alkalmazkodni?

Papp László: Az emberiség a tüzet is képes volt megszelídíteni, mert „játszott a tűzzel” annak ellenére, hogy ez olykor problémákat is jelentett számára. Ezért arra biztatok mindenkit, hogy játsszon, használja azokat az eszközöket, amelyeken keresztül a technológiához kapcsolódik. Ebből sokat lehet tanulni, sok tapasztalatot lehet szerezni, így új dolgokat kitalálni és kialakítható egyfajta kontroll is. Ha nem tanulunk meg bánni a mesterséges intelligenciával, akkor az MI fogja magát ránk kényszeríteni, de az már nem lesz játék.

Az interjút készítette: Lippai Roland. A cikkben említett, magyarul a HVG Könyvek gondozásában megjelent, Jövőnk a robotok korában című könyvet megrendelheti kedvezménnyel itt.