Az imposztorszindróma az a mély meggyőződés, hogy csalárd módon olyannak állítjuk be magunkat, amilyenek nem vagyunk, és úgy hisszük, nem vagyunk olyan jók, mint amilyennek mások gondolnak. Amikor végzett pszichológusként először találkoztam a fogalommal, olyannyira illett rám, hogy biztos voltam benne: valaki látja a legtitkosabb gondolataimat. Később rájöttem, hogy számos kollégám és ismerősöm érzi magára illőnek a kifejezést.

Lehetséges, hogy mindannyian imposztorszindrómától szenvedünk? Valószínűleg igen; egy kutatás szerint legalábbis hetven százalékunk érintett. Számomra ez a felismerés önismereti utam egyik nagy meglepetése volt, később azonban, amikor már pszichológusi karrieremet építettem, egy-két futó gondolatnál többet nem foglalkoztam vele.

Néhány évvel később azonban az imposztorszindróma ismét a figyelmem középpontjába került, mert a magánpraxisomban egyre többször találkoztam valamely megjelenési formájával. Látszólag sikeres emberek, férfiak, nők és gyakran serdülők is, az imposztorszindróma tüneteiről számolnak be, abban a meggyőződésben, hogy csak ők érintettek.

Az imposztorszindróma egyre elterjedtebb jelenség. Miért érzem magam kevésnek? című könyvemben ennek okait igyekszem felderíten és megvizsgálni, köztük a közösségi médiát és a növekvő iskolai terhelést, hogy csak kettőt említsek. Az imposztorszindróma nem csupán a törekvő, sikeres karrieristákat érinti, mint egykor hittük: a rendelőmben számos változatát látom, a magát rossz szülőnek érző anyukától a nem „eléggé férfias” apukán és a nem elég népszerű srácon keresztül a mélyen vallásos emberig, akinek meggyőződése, hogy nem elég jó Isten számára.

Az imposztorszindróma alááshatja az önbizalmat és az önértékelést, veszélyeztetheti a szakmai előmenetelt, a karriert. Kezelésének első lépése a szindróma felismerése és megértése, valamint kiváltó okainak azonosítása. Csak e tudás birtokában kezdhetjük el megkeresni a számunkra megfelelő módszereket és megküzdésmódokat. Ha felismerjük az imposztorszindrómát, és többet megtudunk róla, különféle stratégiákat használhatunk a jelenség kezeléséhez, önbecsülésünk, önbizalmunk fejlesztéséhez. E stratégiák segítségével elérhetjük, hogy az imposztorszindróma ne hátráltasson többé bennünket.

Nem az a cél, hogy egyáltalán ne legyenek imposztorjellegű gondolataink, érzelmeink, hanem az, hogy egyre kevesebb legyen belőlük, és egyre ritkábban bukkanjanak fel. Sok sikeres ember esetében éppen az eredmények váltják ki a tüneteket, tehát jó esély van rá, hogy ha a szindróma minket is érint, valószínűleg jók vagyunk abban, amit csinálunk. Emlékeztessük magunkat arra, hogy nem vagyunk egyedül, és merítsünk ebből bátorságot. A jelenség olyan elterjedt, hogy szinte már normális, ha néha eszünkbe jut, hogy csak színleljük a tudásunkat. Nehéz helyzetekben segíthet, ha tudjuk, hogy minden embercsoportban számos „csaló” akad.

HVG Könyvek

Néha kifejezetten hasznunkra válhat, ha bizonytalanok vagyunk a teljesítményünket illetően, mert így ellenőrizzük, felülvizsgáljuk, amit éppen csinálunk, és végül sokkal jobb eredményt érhetünk el. Akik nem találkoznak az imposztorszindrómával, sokszor túlzott magabiztossággal cselekszenek, ami oda vezethet, hogy hosszú távon rosszabb teljesítményt nyújtanak. Ezt alátámasztja egy kutatás, amelyben az okosabb gyerekek jellemzően alulértékelték a csoporton belüli rangsorukat a teljesítményt tekintve, míg a gyengébb képességűek tévesen felülértékelték magukat.

A megoldás az, hogy kontrolláljuk imposztorérzéseinket, ha pedig mégis felbukkannak, tanulási lehetőségként tekintünk rájuk, és kihasználjuk őket. Ezáltal nem csupán az aktuális helyzetről, feladatról, de magunkról is sokat tanulhatunk. Azt is mondhatnánk, hogy az imposztorszindróma enyhébb formája előnyt jelent, mert kemény munkára és kiváló teljesítményre ösztönöz. Hasznos, ha a szindrómával szembeni görcsös küzdelem helyett megtanuljuk elfogadni és egyensúlyban tartani a helyzetet. Az elfogadás, az imposztorszindróma alapos megismerése és a megküzdési stratégiák alkalmazása révén ráláthatunk önbizalmunk hiányosságaira, és ezáltal növelhetjük önértékelésünket, kiegyensúlyozottságunkat.

A fenti cikk Sandi Mann Miért érzem magam kevésnek? című könyvének szerkesztett részlete. A kötet pszichoterapeuta szerzője praxisából merítve járja körül az imposztorszindróma lehetséges okait a családi háttértől a közösségi médián át a növekvő iskolai terhelésig, így segít megérteni és leküzdeni a jelenséget. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.