Érdekesnek találom, milyen sok ember hiszi még mindig azt, hogy a rendszerezettség és a kreativitás kölcsönösen kizárják egymást: „Ne zaklasson azzal, hogy legyek rendszerezettebb, meg azzal a sok listával – én csak kreativitásra vágyom.” Vagy: „Nincs szükségem erre a rendszerezéssel kapcsolatos anyagra – mindent fejben tudok tartani.” Vajon miért gondolják az emberek, hogy a „rendszerezettebbé válás” a spontaneitás, az intuíció és a szabadság ellentéte?

Valószínűleg azért, mert nem azonosulnak elég erősen életüknek azon a területén a kívánt élménnyel vagy eredménnyel. Amikor valóban szeretnénk birtokolni vagy megtapasztalni valamit, tudjuk, hogy amit a cél érdekében meg kell tennünk, ritkán tekinthető „rendszerezettebbé válásnak”. Csupán megcsináljuk. Amikor „rendszerezettebbé kell válnunk”, valószínűleg még nem fordítottunk kellő energiát arra, aminek érdekében rendszerezettebbé kell válnunk.

Ha festővásznon akarjuk kifejezni magunkat, és olajfesték a közvetítőeszközünk, rendszerezni fogjuk a festékeinket és az ecseteinket. Nem gondolunk arra, hogy „rendszerezettebbé váljunk”, egyszerűen csak megcsináljuk. Ha halat szeretnénk fogni, és valóban élvezzük ezt a sportot, a csalikat és a zsinórokat valamilyen rendszerezett formában tároljuk. A legjobbak mindig készenlétben tartják a felszerelésüket.

Miért van az, hogy ez ritkán igaz az emberi munka egyes részeire és alkotóelemeire? Számos magas beosztású szakemberrel találkoztam, akik kínosan ügyeltek arra, hogy hajós navigációs állomás legyen a vitorlásukon, de a bejövőposta-fiókjuk teljességgel rendezetlen volt. Miért? Végső soron mi a különbség?

Ha egyszer megízleljük, milyen tiszta fejjel működni (úgy értem, valóban tiszta fejjel), kétlem, hogy sok energiát emésztene fel az arról való gondolkodás, hogy „rendszerezettebbé kellene válnunk”. Csak csinálni fogjuk, hogy fenn tudjuk tartani ezt az élményt.

A Nyugathoz viszonyítva a Távol-Keleten nagyon eltérő út vezet a spontaneitáshoz. Ha a Távol-Keleten meg akarjuk ismerni a kifejezés igazi szabadságát, elvárható, hogy egy egész életet szenteljünk a szigorú egyszerűségnek és fegyelmezettségnek.

Struktúra és korlátok nélkül nehéz teljesen kreatívnak lenni. Próbáljunk vászon nélkül festeni. A szabadság és a kreativitás ugyanannak az éremnek a két oldala. Mindkét világ javát egyaránt szeretem. Szabadságot akarunk? Váljunk rendszerezetté! Rendszerezetté akarunk válni? Legyünk kreatívak!

GONDOLJUK ÁT!

HVG Könyvek

• Magánéletünk és hivatásunk mely területéről mondaná egy objektív megfigyelő, hogy „rendszerezettek” vagyunk? Mi az, ami fontos nekünk, ami miatt azzá válunk?

• Vajon mely területen vagyunk „rendszerezetlenek”? Mi lenne az az eredmény, amelynek érdekében jobban kellene rendszerezni a dolgainkat, és amely az életünknek ezt a területét fontosabbá és érdekesebbé tenné?

A fenti cikk David Allen Bármire készen – GTD című könyvének szerkesztett részlete.

Hogyan enyhítsünk a túlterheltségen a mindennapi stressz szorításában? Miért nem jó, ha egyszerre sok mindent igyekszünk fejben tartani? Hogyan akadályozhatjuk meg a kiégést? Többek között ez is kiderül a könyvből, amelyet itt rendelhet meg kedvezménnyel.