Kísérletezni kétféleképpen lehet. Az egyik módja, hogy összehasonlítjuk egy konkrét probléma potenciális megoldási lehetőségeit. A másik, hogy kíváncsiak vagyunk, és az életet egyetlen hosszú kísérletként fogjuk fel. Ennek a hozzáállásnak az az előnye, hogy eleve kisebb valószínűséggel rekedünk meg, valamint nagyobb eséllyel botlunk bele véletlenszerű áttörésekbe.
Szakértelem egy hónap alatt?
Max Deutsch 2016 novemberében vált híressé, amikor elhatározta, hogy egy éven át tizenkét új képességgel fog kísérletezni. A vállalkozást Month to Master (nagyjából: szakértelem egy hónap alatt), vagyis M2M projektnek nevezte el. Az első hónapban megtanulta, hogyan jegyezheti meg egy pakli kártya sorrendjét két percen belül. A blogján naponta beszámolt fejlődése és elakadásai hullámzásáról. November 24-én legyőzte ezeket a félelmeit, és 1 perc 47 másodperc alatt tökéletesen sikerült felidéznie egy pakli kártya sorrendjét.
Decemberben Max elhatározta, hogy megtanul valósághű önarcképeket festeni. Bár megfogalmazása szerint „erős művészi hajlamokkal” bír, kénytelen volt belátni, hogy a december 1-jén tett első kísérlete „sajnálatos módon nem igazán hasonlít” saját arcképére. A hónap nagy részében rajztanfolyamon vett részt, és közben remek portrét készített Derren Brown brit illuzionistáról. A hónap második felében Max nyolc órán át dolgozott egy élethű önarcképen, amely végül karácsony napján készült el.
https://medium.com/p/3fb8e8eccee0Deutsch beszámolója rajzolása fejlesztéséről
Max a következő év tíz hónapjában tíz különféle kihívással kísérletezett. Volt köztük fizikai (hátraszaltó márciusban és negyven húzódzkodás egyhuzamban augusztusban); volt művészi (blues gitárfutam eljátszása márciusban és freestyle rappelés szeptemberben); és intellektuális is (júniusban megtanulta megfejteni a The New York Times nehéz szombati keresztrejtvényét, áprilisban pedig harminc percen keresztül beszélgetett héberül a technológia jövőjéről). Max sikeresen teljesítette az első tizenegy kihívást, de a csúcspont elérhetetlennek tűnt:
12. hónap: Legyőzöm Magnus Carlsen világbajnokot sakkban.
Aki valamit is tud a sakkról, az jól ismeri Carlsent. A norvég világbajnok, aki akkor huszonhat éves volt, tizenhárom évesen lett nagymester, 2010 és 2012 között a játék három változatában is világelső lett, és azóta is őrzi mindhárom címét. A sakk történetében csak egy játékos vezette nála hosszabb ideig a világ ranglistáit.
Max a blogján elmagyarázta, hogy nem szemtől szemben áll ki Carlsennel, hanem egy számítógépes programmal mérkőzik meg, amelyik Carlsen merészségét és játékstílusát utánozza. Mire Max a tizenkettedik kihíváshoz ért, a blogja már nagyszámú követőt vonzott. Népszerűségének köszönhetően a The Wall Street Journal egyik újságírója felajánlotta Maxnek, hogy bemutatja Carlsen menedzserének.
Carlsen, aki „szerette a feltűnést”, beleegyezett, és a két eltérő hátterű játékos 2017 novemberének közepén, egy hamburgi szállodában találkozott egymással. Max nem volt nagy sakkozó, de a többi kihíváshoz hasonlóan ebben is kísérletezett, és egy gyorstalpaló tanfolyamon megtanulta felismerni a klasszikus lépéseket és felállásokat.
https://www.youtube.com/watch?v=MFNv-FJFGTg
Egy ideig állta is a sarat Carlsennel szemben. A norvég nagymester kilenc lépésben megverte Bill Gatest, és Max a kilencedik lépésénél elkövetett egy apró, ám végzetes hibát. A játszmát abbahagyták, miután mindkét játékos harminckilencet lépett, ami fantasztikus teljesítmény egy mérhetetlen hátránnyal induló kihívótól. Carlsennek annyira imponált a dolog, hogy beleegyezett egy visszavágóba, amikor majd Maxnek több ideje jut a sakk tanulmányozására.
Kísérletek egy életen át
Max projektje nem csak szenzációhajhász mutatvány volt. „Ez a vállalkozás a betetőzése volt valaminek, amit egész életemben csináltam – magyarázta nekem. – Csak úgy gondoltam, menő dolog lenne ilyen rendszerezett formába önteni az erőfeszítéseimet.” Amiről Max beszélt, az nem más, mint a személyiségének részét képező kísérletező kedv, a veleszületett késztetés, hogy új hobbikkal, elfoglaltságokkal és képességekkel próbálkozzon, ami már gyerekkorban jelentkezett nála.
„Nagyon kíváncsi gyerek voltam. A gyerekkorom abból állt, hogy mindenféle érdekes dologgal foglalkoztam. Hét- vagy nyolcéves lehettem, amikor kaptam a születésnapomra egy olcsó videókamerát; a következő tíz évben aztán mindenhol filmeket készítettem. Aztán érdekelni kezdett a zene, és egy csomó hangszeren tanultam játszani. Aztán jött a festészet. Meg az írás. Meg a Rubik-kocka. Meg a bűvészmutatványok…”
Ez a kísérletező kedv olyan ajtókat is megnyitott Max számára, amelyek mások előtt zárva maradtak. Az, hogy találkozhatott és játszhatott Carlsennel, járulékos bónusz volt. A hozzáállása azonban sokkal mélyebb és komolyabb előnyökhöz juttatta annál, hogy remekül elszórakozott, és volt mire felvágnia. Max minden kísérlettel új identitást próbálhatott ki. A tizenkét M2M kihívás teljesítésének legfőbb konklúziója az volt, hogy imád vállalkozni, és össze tudja hangolni a tanulás adta belső jutalmat a külső jutalommal, vagyis hogy megél belőle.
A kísérlet pedig folytatódott, amikor Max megalapította a Monthly10 nevű online vállalkozást, amely összeköti a felhasználókat egy szakértővel, aki egy hónap alatt megtanít nekik valami új, kreatív képességet a zenei producerségtől a festésen és éneklésen át a filmkészítésig. A Monthly mögött kockázati tőke áll, és az alkalmazás nyereséget termel. Pillanatnyilag ez Max fő elfoglaltsága, és ha keresni kezdjük a gyökereit, akkor egy hétéves kisfiúhoz jutunk el, aki a kamerájával a kezében éppen belevág húszévnyi kísérletezésbe.
A kíváncsiság többféleképpen is fejleszthető
A kíváncsiságot többféleképpen is gyakorolhatjuk és fejleszthetjük. Az első lépés, hogy tántoríthatatlanul tegyünk fel kérdéseket olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyeket mindig is maguktól értetődőnek tekintettünk. Van egy barátom, aki kétségbe von minden megszokást, amelyet mi, többiek kritika nélkül elfogadunk. Ha ebédelni készülünk, nem szeret például egész órakor találkozni, és azt mondja, beszéljük meg inkább mondjuk 12:48-ra, mert akkor senki más nem érkezik.
Lendülj túl a holtponton!
HVG Könyvek
A második lépés az általános kíváncsiság felé, hogy a keresés helyett böngésszünk. A kereséshez eleget kell tudnunk a szóban forgó témáról ahhoz, hogy nagyjából legyen egy célunk. A keresés specializációt jelent, ami értékes, de ezzel a mentalitással nem valószínű, hogy befogadunk majd új ötleteket. A másik megoldás a böngészés. Ha például bemegyünk egy hagyományos könyvtárba vagy könyvesboltba, valószínűleg találunk könyveket olyan témákban, amelyek már érdekelnek bennünket, viszont nagy eséllyel teljesen új témákba is belebotlunk. A böngészés kíváncsiságot szül, mert felvillantja előttünk a jelenlegi érdeklődési körünkön túli világ körvonalait. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy kevesebbet használjuk a keresőmezőt, és gyakrabban a legördülő menüket és gombokat, illetve olyan témákban olvasunk könyveket és cikkeket, amelyekkel még sohasem foglalkoztunk.
Végül pedig a harmadik módszer az általános kíváncsiság kifejlesztésére, hogy listát vezetünk azokról a tényekről, gondolatokról és tapasztalatokról, amelyek töprengésre késztetnek. A tudásunk eltörpül amellett, amit nem tudunk, a legtöbben mégis hagyják elillanni az ilyen pillanatokat anélkül, hogy tartanának egy kis szünetet, és alaposabban megvizsgálnák ezeket a kérdéseket.
A fenti cikk Adam Alter Lendülj túl a holtponton! című könyvének szerkesztett részlete. A marketing- és szociálpszichológiaoktató szerző két évtizede tanulmányozza, hogyan rekednek meg az egyének és szervezetek, majd miként törnek ki. Módszerei segítségével nemcsak a céljainkat érhetjük el, hanem az elakadásokat áttöréssé változtathatjuk. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
