Az Egyesült Államokban a félévesnél fiatalabb babák csupán egynegyede kap kizárólag anyatejet – vagyis a szülők nagy része tápszert is használ. Ennek ellenére alig van megbízható útmutatás azzal kapcsolatban, hogyan lehet ezt biztonságosan csinálni.
Az uralkodó szemlélet szerint már azzal is a tápszeres táplálást „ösztönözzük”, ha beszélünk a tápszer előnyeiről, vagy csupán információt szolgáltatunk a témáról. Csakhogy az amerikai szülők többsége már most is használ tápszert. Visszajelzések szerint a kevesebb információ nem garantálja, hogy valaki hosszabb ideig fog szoptatni – ellenben a tápszert használó szülők bizonytalanságérzete nő.
Az alapvető ismeretek fontosak, ám a szülőknek bátorításra és támogatásra is szükségük van. A szülők kevesebb mint negyede büszke arra, hogy tápszerrel eteti a babáját, szemben a szoptató anyukák több mint 70%-ával, akik büszkén vállalják a döntésüket. A Wakefield 2021-es kutatása azt kívánta felmérni, milyen hatással van a szülők mentális egészségére az a döntés, hogy az anyatejet vagy a tápszert választják. A válaszadók közel fele arról számolt be, hogy romlott a mentális állapota, és több mint egynegyedük elismerte, hogy a szoptatás okozta nehézségek negatívan hatottak rájuk.
Egy olyan világban, ahol a szoptatás erkölcsi kérdés – és a tápszeres táplálás erkölcsi kudarc –, a tápszerhez folyamodó szülők gyakran magukra maradnak. Megbízható útmutatás nélkül, nehéz érzésekkel telve.
Mi az a tápszer, mióta használjuk?
A laktációs nehézségeket – vagyis azt, amikor valaki nem tud sikeresen szoptatni – az időszámításunk előtt 1550 körülre datálható egyiptomi írás, az Ebers-papirusz említi először. A leírtak szerint a tejelválasztás beindításához és/vagy fokozásához az anya hátát a kardhal zsíros csontjaival kell átdörzsölni. A módszer azóta (nyilvánvalóan) kiment a divatból, ám ez az első írásos bizonyíték arra, hogy mindig is voltak olyan anyák, akiknek nem „ment magától” a szoptatás.
Ha az anya nem tudott (vagy a magasabb társadalmi státuszú nők esetében nem akart) szoptatni, évezredeken át a szoptatós dajka jelentette az egyetlen megoldást. Így volt ez egészen a 19. század elejéig, amikor a „mesterséges táplálás helyettesíteni tudta a szoptatós dajkákat”.
A dajkaság intézménye mellett a történelmi forrásokban a mesterséges táplálás – vagyis az, amikor a baba az anyatejtől eltérő táplálékot kap – nyomait is megtaláljuk. Ilyenek például azok az időszámításunk előtt 2000 környékéről származó „agyag etetőedények”, amelyek csecsemősírokból kerültek elő. A bennük talált maradványok elemzése kazein, azaz állati tej maradványait mutatta ki.
Az első kereskedelmi forgalomban kapható csecsemőtápszert Justus von Liebig német vegyész fejlesztette ki 1865 körül. Ehhez tehéntejet, kálium-bikarbonátot, malátalisztet és búzalisztet használt, és termékét csecsemőknek való táplálékként hirdette. Innentől egyre több termék került a piacra: 1883-ra már huszonhét különféle márkájú „tápszer” szabadalmát jegyezték be.
A napjainkban használt szabályozás előfutáraként az FDA elődje, az Amerikai Orvosszövetség (AMA) 1929-ben a tápszerek minőségének felügyeletére bizottságot hozott létre, amely az elfogadott termékeket védjeggyel látta el.
Miből készül a tápszer?
A csecsemőtápszer olyan termék, amely az anyatej mellett vagy helyett is adható, és teljes értékű táplálást biztosít a nullától tizenkét hónapos csecsemők számára. A tápszerek előállításakor a kutatók és a gyártók különböző összetevőket és tápanyagokat – például tejet, laktózt és növényi olajokat – használnak fel annak érdekében, hogy olyan tápanyag-összetételt hozzanak létre, amely bizonyíthatóan támogatja a csecsemők egészséges fejlődését.
A tápszer a legszigorúbban szabályozott és ellenőrzött élelmiszerek egyike. Ennek jó oka van: az újszülöttek különösen sérülékenyek, és az első életév kritikus időszak a fejlődés szempontjából.
A tápszeren gondolkodó szülőktől leggyakrabban az a kérdés hangzik el, hogy tápanyagtartalom tekintetében hogyan is viszonyul a tápszer az anyatejhez. Ha a makrotápanyagokat (zsír, szénhidrát, fehérje) és a mikrotápanyagokat (vitaminok, ásványi anyagok) nézzük, a tápszer összetételét úgy alakítják ki, hogy hasonlítson az anyatejhez.
Ugyanakkor az anyatejnek vannak olyan jellemzői – például a benne található bioaktív összetevők –, amelyeket a tápszerek jelenleg nem képesek teljesen reprodukálni. Bioaktív összetevők többek között a hormonok, az ellenanyagok, az őssejtek és a növekedési faktorok, melyek mennyisége idővel változik, ahogy az anyatej alkalmazkodik a baba életkorával változó igényeihez.
„De a babának kellenek az anyatej bioaktív összetevői, például az ellenanyagok. Nem betegesebbek a tápszeres babák, ha nem kapják meg ezeket?” - teszik fel a kérdést sokan.
Az antitestek olyan fehérjék, amelyeket az immunrendszer termel a szervezetbe kerülő idegen vagy káros anyagok, az antigének ellen. Az anya antitestjei a méhlepény vagy az anyatej közvetítésével jutnak el a babához, és biztosítják számára a passzív immunitásnak nevezett védelmet. A passzív immunitás különbözik az aktív immunitástól, mert ez utóbbi korábbi fertőzés vagy védőoltás hatására alakul ki. Mindkét immunitás fontos az egészség fenntartásához, ám az általuk nyújtott védelem időtartama eltér. A passzív immunitás azonnali, ám csak néhány hétig vagy hónapig tartó védelmet ad. Az anyatejjel átadott ellenanyagok hathatós védelmet nyújtanak bizonyos kórokozók ellen.
Érdemes azt is megjegyezni, hogy bár egyes vizsgálatok kevesebb légúti, fül- és gyomor-bél rendszeri fertőzést mutatnak a szoptatott csecsemőknél a tápszeres babákhoz képest, számos tényező (például cumihasználat vagy a közösségben töltött idő) befolyásolja, hogy egy baba mennyit betegeskedik az első életévében.
Az immunrendszer rendkívül összetett, és rengeteg hatás formálja – köztük sok olyan is, amelyekre a szülőknek alig vagy egyáltalán nincs ráhatása. Az, hogy egy csecsemő anyatejes vagy tápszert kap, csupán egy a sok tényező közül, amelyek befolyásolják a kórokozókra adott immunválaszt.
Tápszeretet
HVG Könyvek
A tápszer…
A csecsemőtápszer egy szigorúan szabályozott összetevőkből álló termék, amely létfontosságú tápanyagokat biztosít a babáknak – az anyatej kiegészítéseként vagy helyettesítőjeként. De a tápszer ennél több is. A tápszer étel. A tápszer vigasz. A tápszer azoknak az embereknek a tudásából született, akik a legmélyebben értik az anyatej tudományát és a csecsemőtáplálást.
És nyugodt lehetsz: a tápszer összetevői csak egy kis részét adják annak, amit a tápszer valójában nyújt – táplálékot, növekedést, hurkás kart és lábat, és naponta többször is lehetőséget arra, hogy a babáddal kapcsolódj, miközben eteted. A tápszer az egészséges fejlődés „záloga” a legtöbb baba számára, akit ismersz – és lehet a te babád számára is.
A fenti cikk Mallory Whitmore Tápszeretet című könyvének szerkesztett részlete. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
