Tetemes kártérítésre pereltek lakástulajdonosok egy mobilcéget, mert átjátszót épített egy családi házas övezetben – egyébként teljesen jogszerűen – írja a Lakásfókusz lakossági ingatlanos blog. A Fővárosi Ítélőtábla meg is ítélt a 2006-ban épített átjátszó miatt pert indító 26 lakástulajdonosnak 23 millió forint kártérítést (plusz a 2006-tól számított kamatokat és a perköltségeket). Az ítéletben elfogadták, hogy az ingatlanok értéke 4-8 százalékkal csökkent a távközlési torony miatt, s ezért kell fizetnie a mobilcégnek.

A történetnek sajátos mellékízt ad, hogy a bázisállomást jogszerűen építették, koncessziós szerződés alapján, s a mobiltársaság azzal érvelt, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható volt. A bíróság ezt az érvelést teljes mértékben figyelmen kívül hagyta, ami persze minden olyan vállalkozás szempontjából aggasztó lehet, amelyik az előírásokat betartva, jogszerűen épített bármit.  A vállalkozói jogbiztonság amúgy is romokban hever Magyarországon.

Ennél is meghökkentőbb azonban a megítélt kártérítéshez fűzött bírói érvelés. A lakástulajdonosoknak kedvező ítéletet ugyanis nem annyira az építmény kilátást zavaró hatására, tájidegen jellegére, netán mérhető és egészségre igazoltan káros sugárzásra, éppenséggel az igazolható zajszennyezésre vagy bármilyen egyéb objektív körülményre alapozták, hanem elsősorban a közvélekedésre, pontosabban az antenna káros hatásától való félelemre. A jogi indoklásban a bíróság „értelmében bizonyításra nem szoruló, köztudomású tényként értékelte, hogy a mobiltelefon-átjátszó antennák tekintetében kialakult az a közvélekedés, hogy annak sugárzása egészségkárosító hatást fejt ki a környezetében”. Leegyszerűsítve: azért kell fizetnie a mobilcégnek, mert az emberek félnek az antenna káros hatásától, s emiatt leértékelődnek az átjátszóhoz közel lévő ingatlanok.

Arról, hogy a félelem bizonyítható-e vagy sem, álljon itt a perben kirendelt szakértő véleménye, az ítéletben leírtak szerint:  „ A szakértő egyfelől rögzítette, hogy a mobiltávközlés az emberi egészségre ártalmatlan és azt is, hogy a berendezései nincsenek riasztó hatással a lakosságra. Ennek ellenére megállapította a körkényeken lévő ingatlanok értékcsökkenését, rejtve hagyva azt, hogy mi alapján jutott erre a következtetésre.” Nos alighanem azért nem volt ott részletes indoklás, mert, ha nem bizonyítható, hogy károsítja az egészséget a mobiltávközlés (most nem a fülre szorított mobilok agymelegítő hatásáról van szó!) akkor az ingatlanok árát egy tévhit csökkenti. Márpedig tévhitet sokféleképpen lehet gerjeszteni, s igencsak megzavarná a jogrendet, ha lépten-nyomon tévhitekre alapozva ítélnének meg kártérítéseket.

További részleteket itt lehet olvasni.