Az ingatlanos körökben piroshúsú (értsd: túlfizető) íreknek becézett befektetőknek megéri az erzsébetvárosi üzlet. A VII. kerületi önkormányzathoz  annyi pénz folyik be, amiből megoldható a lakók kiköltöztetése, kielégítése – papíron tehát nullszaldós az ügylet. Azt, hogy az ingatlanberuházásokból Erzsébetvárosnak nem származott anyagi értelemben vett haszna, Hunvald György polgármester is elismerte. Ám szerinte mégis jól járt a kerület, hisz a gyakran komfort nélküli lakásokban élők így „normális” otthonokba költözhetnek – ahol nem vizesek a falak, nem korhad a gerendázat, és felújították a gázhálózatot. Az ingatlan eladások azonban nemcsak a lakosok jólétét és a kerület gyarapodását szolgálják.

Akik észbe kaptak

A Király utca 15. lakói pert indítottak a VII. kerületi önkormányzat ellen, mert a bérleti jogviszonyukat félresöpörve, megtagadta tőlük az ingatlan elővásárlási jogát, és a megkérdezésük nélkül értékesítették az ingatlant. Mit ad isten, pont a hárommillió forintos, (minimális törzstőkéjű) az adásvételkor még bejegyzés alatt álló Király Palace Kft. volt a vevő. © hvg.hu A házban azonban egy helyiségbérlőt képvisel egy ügyvédházaspár: Hoffmann László és neje Markó Judit. Miután 2004. július 5.-én (két hónappal a testületi döntést követően) megkapták a felmondó levelet, fogadóórára mentek Hunvald György polgármesterhez, majd besze-rezték az Önkormányzattól és a Földhivataltól a szükséges dokumentumokat. „Hunvald azt mondta nekünk, hogy még nincs aláírva az adásvételi szerződés és keresik a befektetőt, ám a földhivatali iratok közt megvolt a szerződés, mely napokkal a polgármester úrnál tett látogatásunkat követően július 14.-én már megkötetett. Tájékoztattuk a lakókat, és 2005. február 7-én pert indítottunk 39 felperessel a figyelmen kívül hagyott elővásárlási szándékuk miatt. Véleményem szerint, az önkormányzatnak semmilyen nyomós érve nincs, és az a két érv, amire hivatkoznak nem megalapozott. A következő tárgyalásunk idén augusztusban lesz” – nyilatkozta Hoffmann László a hvg.hu-nak. A Király utca 15. ingatlanra az eljárás miatt a bíró perfeljegyzést jegyeztetett az ingatlan-nyilvántartásba, így a jogerős ítélet kihirdetéséig az ingatlant külföldi befektető nem vásárolhatja meg.

A hvg.hu birtokába került dokumentumok megerősítik egy magát megnevezni nem kívánó ingatlanértékesítő információját: az eladásra szánt épületeket még hónapokkal azelőtt kiajánlja az önkormányzat, hogy a tervezett eladásokat a képviselőtestület elé terjesztené. Az önkormányzat ráadásul nem csak úgy „dobra veri” az ingatlanokat: a hozzá közel álló – külföldi tőkét is mozgósítani képes – körök kapják a fülest. A cégbírósági dokumentumok alapján ez az ingatlanberuházói csoport az Erzsébetvárosi Lakás Építőből (ERLAK) nőtt ki.

Az ERLAK 90 százalékát a VII. kerületi önkormányzat tulajdonolja, a többit a PrivatBusiness Kft. Utóbbi cég annak a Nagy Györgynek a tulajdonában van, aki több másik kis erzsébetvárosi cég környékén is felbukkan, állandó üzlettársával, Szijjártó Piroskával. Utóbbi egy tucat hasonló kft.-ben van jelen ügyvezetőként, tulajdonosként.

A történet további fontos szereplői ügyvédek. Polivodáné Dolnay Eszter, jogászként hozza létre a kis kft.-k többségét, - állítja az anonim ingatlanszakértő. Az asszony személyesen képviselteti magát a Dob Center Kft.-ben, cégjegyzésre jogosult a Dembi 26 Kft.-ban, ahol férje is tulajdonos. Vilmányi Ágnes a Király Palace Kft. adásvételénél járt el ügyvédként, ő a Király u. 15. tulajdonosa. Irodájának címe a hvg.hu által felderített kis cégek közül hat kft.-nek a székhelye. Ugyanez a helyzet a Bános és Néder ügyvédi iroda esetében, melynek régi és új címén összesen nyolc VII. kerületi ingatlanberuházó cégecske van nyilván tartva. Az iroda vezetője, Néder Zoltán számos esetben segédkezett az erzsébetvárosi projektek lebonyolításában.

A többségében Szijjártó Piroska által gründolt, minimális törzstőkéjű kft.-k szinte rutinszerűen kapnak elővételi jogot a VII. kerületi  önkormányzati ingatlanok megvásárlására. A eladásra szánt ingatlanokat meghívásos, zárt testületi ülésen jóváhagyott pályázaton (illetve esetenként pályáztatás nélkül) szerzik meg.  Majdnem minden akvizícióra új kft. alakul. Mivel a vételárat azonnal leróni egy ilyen kft. nem tudja, de nem is akarja, a földhivatali tulajdoni lapon - késleltetett adásvételi szerződéssel - vételi jogot jegyeznek be az épületre,  a kft. javára.  Az elővételi lehetőséggel értékessé vált kft.-t adják el a befektetőnek. De előbb még offshore cégek is beszállnak a körbe. 

Az illető kft.-t,  illetve annak  többségi tulajdonát  négy offshore cég valamelyikének adják el. Innentől a pénz útja követhetetlen. Például az egyik Erzsébetvárosra szakosodott cég, a Promo-Vest Kft. 95 százalékos üzletrészét eladták a Metira Trading Limited ciprusi offshore cégnek. Ám a Metira meghatalmazottja ugyanaz a Szijjártó Piroska, aki a Promo-Vest Kft. üzletrészét eladja a ciprusi cégnek. Szijjártó tehát egyszerre írja alá a szerződést, mint eladó, és úgyis, mint vevő. Majd bejelenti a cégbíróságnak, hogy a Metira képviselőjeként, 95 százalékos tulajdonnal, közvetlen irányító befolyást szerzett a kft.-ben. Az ügylet jogi hitelesítésében Néder Zoltán segédkezik.

Ugyanez játszódik le más esetekben is. A frissen megalapított kft. jó információkkal rendelkezik, így már hónapokkal az eladás tényét megerősítő testületi döntést megszületése előtt tárgyalni kezd külföldi befektetőkkel, majd mikor megtalálja a komoly vevőt, a kft. átmegy a saját körbe tartozó ciprusi vagy Seychelles szigeteki offshore cég tulajdonába. Azután hamarosan továbbadják, többségében ír befektetőknek.

Alig két éve például a Promo-Vestet 95 százalékban tulajdonló offshore cég, és az 5 százalékban érdekelt Hafner Zoltán névértéken, 3 millió forintért adták el a kft.-t az ír Niall Campbellnek. Innentől kezdve az íré a cég és övé a ház vételi joga. Így jelenik meg az ügylet a cégbíróság felé - és hasonló sémában „adták el” a Király 27 Kft.-t, és a Dembinvestet is.

Amikor a Dembinvestet eladták az íreknek, azok két párhuzamos szerződést kötöttek: az egyikben 3 millióért cserélt gazdát a kft., a másik szerződésben már 66,6 millió forintot ért ugyanez az üzletrész. Ekkor még csak a Dembinvest került a tulajdonukba, a Dembinsky 32 sz. ház még nem. Azért még 36,28 milliót fizetnek az írek az önkormányzatnak. Szijjártó Piroskáék – akik az Önkormányzat ügyintézését végzik - cserébe átadják a Dembinvest cégpapírjait, a tulajdoni lap másolatát, valamint szavatolják, hogy az ingatlanra bontási engedély szerezhető be. A bontást követően telekké minősül a 3659 m2-es bruttó alapterületű ingatlan, ami a felszín alatt még további két szintig beépíthető.

A Metira tehát 66 millió forintnyi tiszta hasznot könyvelhet el, az önkormányzat pedig 36 millió forinthoz jut, amit Hunvald szerint felemészt a kiköltöztetés költsége. Ugyanakkor még 2003. december 30-án a Dembinvest és a Királyház Kft. (utóbbi szintén döntő részben Szijjártó Piroskáé) vállalkozási szerződést kötött, melynek lényege: a Királyház vállalja a Dembinszky utca 32. bontási-, és építési engedélyeinek beszerzését, az ingatlan bérlőinek kiköltöztetést, összesen 5 millió forintért!

Az ügylet mérlege: az ír befektetők összesen mintegy 103 millió forintot áldoztak a Dembinszky utca 32.-re, az önkormányzat – elmondása szerint - egy fillérrel sem gazdagodott. A Metira viszont 66 millió forintos nyereséget könyvelhetett el.

Kérdés, miért hivatkozik Hunvald György arra, hogy a VII. kerületnek se pénze, se lehetősége a történelmi városrészek, többek közt a zsidó negyed rehabilitációjára? Szerinte a rigorózus műemlékvédelmi szabályozás a felelős a mostani állapotért. A tucatnyi VII. kerületi érdekeltséggel rendelkező Szijjártó Piroskát Hunvald nem ismeri. A tényleges rehabilitációhoz – állítja a polgármester – felelős kormány kell, amelyik pénzt rendel a törvény mellé, mert amíg nincs pénz, nem lehet a csodára várni, hiszen a rossz állapotú épületek idővel összedőlnek.

Sipos Anett