Orbán Viktor konzultál. Konzílium a nemzet dokto- ra nélkül © hvg.hu

Orbán Viktor kampánystábja precíz munkát végez: a Nemzeti Konzultáció névre keresztelt, spontán fórumnak láttatott kampánykörút állomásait rendszerint a célközönséghez leginkább passzoló helyszínen rendezik (lásd a fiataloknak szóló beszélgetést, amelyre a Liszt Ferenc tér egyik kávézójában került sor). A romákkal folytatott beszélgetésre azonban – ki tudja, miért – a Soroksári út egyik kevéssé vonzó raktártömbjében működtetett műteremben gyűlt össze az a nagyjából száz ember, aki meghívót kapott.

A hangszórókból glamúr zene szólt, s Farkas Flórián Lungo Drom-elnök várta kissé feszülten, hogy megérkezzék Orbán Viktor. A hangosbemondó megkért mindenkit, hogyha fokozódnak az indulatok, akkor is hallgassák végig egymást. Ettől – utólag látva – felesleges volt tartani, a rendezvény kifejezetten higgadt, már-már apatikus légkörben zajlott. Orbánt taps és mocorgás fogadta, ő azonban – miután néhány kezet megrázott - öt perc türelmet kért, hogy kabátját levethesse.

Talány, hogy egy ilyen, a sorozatos nagygyűlések árnyékában megbúvó, s szerény körítésű rendezvénynek mi is lenne a célja. A romák életkörülményei katasztrofálisak, a munkanélküliség körükben óriási, így bajosan lehetne Orbántól azt várni, hogy hatásosan fesse le előttük az eljövendő Kánaánt. Nem is tette.

Visszatérése után helyet foglalt Farkas Flórián mellett, s együtt hallgatták a rendezvényt megnyitó Kudlik Júliát. A voltaképpen már lezárult konzultációsorozat háziasszonya után energikusan pattant a színre a Fidesz numero unója, aki rögtön tisztázza: ámbár sokan kétpártrendszerrel „riogatnak”, részükről nem egy párt száll ringbe a választásokon, hanem egy széleskörű szövetség, amelynek a pártelnök szerint leginkább szervezett roma tömörülés, a Lungo Drom is tagja. Farkas Flórián szervezete már most is bír parlamenti képviselettel, Orbán viszont pár szóban előirányzott az önkormányzati választásokra időzített együttműködést is a roma közösséggel.

A két vezető rövid számjátékba kezdett. Farkas Flóriánra várt a feladat, hogy megtippelje a magyarországi cigányság létszámát. Farkas nyolcszázezerre becsült, s – mint mondta – már a romák körében sem akkora a népszaporulat, mint korábban. A cigányok jobban terveznek előre, mint az átlagember, vélekedett Farkas, csak éppen ennél nagyobb nyomorban még sosem éltek, mint most. „Újabb négy évet nem bír ki a cigányság” – vélekedett. Emellett arra jutott, hogy leginkább a cigányság érdeke volna a kormányváltás, szerinte közöttük kormányváltó hangulat van. Mindez a romák közötti óriási munkanélküliségre vezethető vissza. A romákat a segélyekkel együtt emlegetik, pedig a hazai cigányság polgárosodni akar – magyarázta a Lungo Drom vezetője.

A közös beszélgetésben Orbán udvariasan érdeklődött a cigányság helyzetéről, a roma képviselő pedig udvariasan tájékoztatta róla főnökét. Kitértek a roma munkavállalókat sújtó diszkriminációra, majd egymás után színpadra szólították a közönség soraiban ülő roma vendégeket. Orbán Viktor partnerként kezelte a színre lépőket, időnként olyasféle mikrofonállvány benyomását keltette, amelyeket rendszerint vele szembe ültetnek le a baráti szerkesztőségek: az úgynevezett alákérdezés technikáját alkalmazta, majd várt arra, hogy bezsebelje az elmúlt négy évet bíráló válaszokat.

Orbán és egyik vendége. Néma tartomány © hvg.hu

A kiszólított vendégek azonban jóhiszeműen mondottak ki olyasmit is, amit – fájdalom, de – nem lehet az aktuális kormányzatra verni. Rendszerint azt állították, hogy eleve milyen nehéz a helyzetük. A mélyépítéssel foglalkozó, jórészt romákat foglalkoztató fiatal vállalkozó nehezményezte, hogy a közbeszerzési eljárásokból nem részesülnek, szerinte cigányember ilyenhez nem férhet hozzá. (A "legendásan sok" roma vállalkozónak állami megrendeléseket juttató ex-kormányfő eközben megértően nézett.) A fiatalember tulajdonképpen sikeresnek érzi magát, ő a példa arra, hogy egy roma igenis törekszik, vállalkozik, ha lát benne perspektívát. Erről más is szót ejtett, mondván, hogy nehezen lehetne léhűtőnek nevezni azokat a romákat, akik kora hajnalban kelnek, hogy aluljárókban árulják portékájukat.

Ezután a romák egészségügyi helyzetével foglalkozott a pártvezér. A mikrofonhoz invitált asszony (szakképzett ápolónő) a gyógyszerárakra panaszkodott. „Van egy olyan terv, s mi küzdünk is ellene” – utalt "valakik" tervére Orbán, akik „fizetőssé tennék az egészségügyet”. Hogyan érintené ez a romákat? – így Orbán, aki semmit nem bízott a véletlenre, és megállapodott beszélgetőtársával, hogy mindez rosszul érintené őket.

A „kulturális életből” színpadra szólított roma interjúalanyról kiderült, hogy hobbizenész, nem is a muzsikálásból próbál megélni, márpedig – valljuk be – vannak ezzel így jó páran ebben az országban. A négyfős családot megalázóan kevés, nyolcvanezer forintból eltartó háztartásbeli fiatalasszony elmondja, szülői és állami segítséggel építettek házat, no nem négy, hanem egy éve. A megszólaltatott agrárvállalkozó sem a tizenkét hektáros földjéből tartja fenn magát, mellette felnőttképzési programot vezet, mint mondta, sikerrel. A faramuci helyzetre persze az említett zenész-táncpedagógus is rávilágít: a színpadra kiálló romák többségének ugyanis történetesen van munkája, de ettől még százezrek élnek egzisztenciális válságban.

Orbán azért kijátszotta a Gyurcsány ellen már az egy hete tartott pártkongresszuson is előhúzott aduját: mit szól a miniszterelnök azon javaslatához – tette fel az egyik résztvevőnek álnaívan kérdését -, hogy a szegénység megszüntetésére a "generációs lánc" megszakítása jelenti a megoldást, azaz Gyurcsány – interpretál Orbán – elvenné a roma gyerekeket szüleiktől. Az alákérdezés megtette a hatását, a színpadon álló idősebb asszony felháborodott.

Valójában Gyurcsány Ferenc – saját diákkori példájára utalva – egy decemberi konferencián vetette fel a bentlakásos iskolák és óvodák elterjesztésének ötletét, mondván, odabenn a gyerekeket felelősségvállalásra szoktatnák, míg otthon csak munkanélküli szüleik modelljét látnák. A családok szabadon választhatnák ezt a lehetőséget, mondta akkor a kormányfő, akinek javaslatát a szakemberek sem tartották jó ötletnek.

Az idős roma asszony egy mondat erejéig a romák összlétszámának a beszélgetés elején pedzegetett kérdésére is visszaugrott, s a „sokan vagyunk, de még nem vagyunk elegen” mondatot nyújtotta át ajándékul a volt kormányfőnek. (Ahhoz mindenesetre nem elegen, jegyzi meg magában a tudósító, hogy bármely parlamenti párt akárcsak egyetlen kampányüzenetet szánjon a roma közösségre. Plakátokon, reklám-szpotokban még véletlenül sem találunk roma karaktert.)

A romák számára – vélekedett az asszony – a munka, otthon, család hármas jelszava volna a legfontosabb, ennek ellenére rengetegen kényszerülnek embertelen körülmények között élni. A védőnők nem keresik fel a romatelepeket, egészségi állapotuk egyre romlik, s az elmúlt négy évben sem volt javulás.

A Fidesz miniszterelnök-jelöltje mindvégig tartózkodóan és udvariasan hozta a mindenkit mély empátiával meghallgató vezető szerepét, az elkeseredett emberek fórumán nyoma sem volt a Fidesz-kongresszuson látott belterjes, esetleg idétlen poénoknak. A romáknak azt javasolta, járjanak emelt fővel, maradjanak önérzetesek, s szavazzanak lelkiismeretük szerint. Hiába, Farkas Flórián is megmondta: nincs jobb és baloldali cigányember, csak cigányember van.