A rendszerváltással nem csak a magyar gazdaság és társadalom alakult át, hanem a bűnözésben is új szelek kezdtek fújni. A 70-es, 80-as években betörésekből és gépkocsi-feltörésekből élők egy része önállósította magát, és saját csapatokat hozott létre. Egy idő után – ráérezve a nagy pénzkereseti lehetőségre – áttértek lányok futtatására, és rátették a kezüket a night klubokra és lokálokra. A módszer a szokásos volt: a társaság egyik fele megtámadta a szórakozóhelyet és balhét csinált bent, a másik része pedig biztosította a hely tulajdonosát, hogy a hasonló incidenseket meg tudja akadályozni, aminek persze ára van.

A hatalmas bevételre azonban az olajozásból tettek szert – trükköztek a halasztott vámfizetéssel, a fűtőolaj-támogatással, a pancsolással, majd az orsó-, illetve a fütőolajjal. Az olajbiznisz volt az, amelyben a különböző csoportok együtt tudtak működni, mert a milliárdokból mindenkinek jutott. Ám miután az olajozás megszűnt, az egység megbomlott, és a csapatok egymássa is szembefordultak. Ez történt az egykori conti carosoknál, energolosoknál. A társaság vezetői közül többen az elhíresült kecskeméti maffiaperben rács mögé kerültek, de akadtak, akik megúszták a felelősségre vonást. Éppen ezért híre ment, hogy Radnai Lászlót és Csüllög Zsigmondot társaik juttatták börtönbe.  A pórul jártak ezt állítólag azzal "hálálták meg", hogy 2008-ban egy zsarolási ügyet kreáltak korábbi barátaik – Drobilich Gábor, Turi Tibor és Dévényi Tamás – ellen. Kreálták, nem kreálták, mindenesetre a rendőrök vádemelési javaslattal éltek.

Területen belül és kívül

A bandák egymás felségterületét tiszteletben tartják, mégpedig annyira, hogy ha egy banda a másik csapat fennhatósága alá tartozó településen akar valamit elintézni, akkor előtte egyeztet annak főnökével. Ha pedig a banda valamely tagjával akad elszámolásos ügyük, akkor annak rendezése érdekében első körben "kikérik" az illetőt a főnökétől.

Az éjszakai élet ismert alakjai a fővároson kívül is terjeszkedtek,  minden régiónak megvolt és jelenleg is megvan az erős csapata. Budapesten többen osztoztak – első körben Csobolya Attila, az 1996-ban lelőtt Prisztás József és az 1999-ben meggyilkolt Seres Zoltán –, de a Balatonnak saját császára volt Szlávy Bulcsú személyében. Az ő megölése után, 1997-ben Boros „Óriás” Tamás lépett a helyére, igaz, csak rövid időre, hiszen ő volt az, akit az Aranykéz utcában 1998-ban felrobbantottak. A magyar tenger azonban nem maradt „gazda” nélkül. Rendőrségi és éjszakai körökben ugyanis az terjed, hogy a déli part Drobilich Gábor, az északi rész – Keszthely–Balatonfüred–Ajka – pedig Turi Tibor "igazgatása" alá tartozik. Igaz, az utóbbi szerint ezt csak a maffiaperben elítéltek terjesztik róla. 

A hvg.hu rendőrségi forrásai szerint a bandák tagjai "biztonsági emberekként" jelen vannak a szórakozóhelyeken. A siófoki Móló Caféban tavaly nyáron az enyingi Raffael-klánhoz tartozók összerúgták a port ezekkel a biztonsági emberekkel, s állítólag ezt követte az a fenyegető felvonulás, amelyről felvételek kerültek ki a netre.

Petőfi sétány, Siófok © youtube

Raffaelék társasága 5-6 éve erősödött meg a Fejér megyei Enying környékén, de próbálták megvetni a lábukat a Balaton északi partján is, ám nem sok sikerrel. „Raffiék” erőszakos fellépése és tevékenysége – üzletek, szórakozóhelyek támadása, védelmi pénz szedése – ismert volt ugyan a rendőrség előtt is, de semmit sem tettek a társaság visszaszorítására. Tavaly például nem merték előállítani Raffael János "vajdát", amikor azzal szemben zsarolás miatt eljárást indított a Budapesti Rendőr-főkapitányság. Az ügyet egyébként még nyomozati szakban megszüntették.

Körözik a vajda fiát   Az enyingiek szűkebb központi magja – úgy tudjuk – mintegy 15 fős, de ha kell, 150-200 embert gyorsan mozgósítanak a rokonságból és az ismerősi körből. A csoport ráadásul kapcsolatban állt a szigetszentmiklósi Koszi-családdal, illetve a fővárosban székelő Tanyi Györggyel, tagjai között pedig voltak budapesti és székesfehérvári lakosok is. A tagok zsarolásokból, behajtásokból élnek, rovásukra írható számos garázdaság, valamint testi sértés is.

A veszprémi tragédia hátteréről még ma is több verzió kering. Az egyik abból indul ki, hoigy a Raffael-klánnak elszámolnivalója volt egy helybélivel, aki közbelépett egy verekedésben, és az egyik bandatag  megsérült. A történtek kapcsán garázdaság miatt indult eljárás a helyi kapitányságon. A másik változat szerint Raffaelék szórakozni mentek a Patrióta lokálba, s ott egy szóváltás miatt fajultak el az események. Rendőrségi vélemények szerint inkább az első verzió a valószínű, ugyanis furcsa, hogy az enyingi csapat a Balaton másik oldalán akart mulatozni, mikor ezt helyben, vagy valamelyik kedvelt siófoki diszkóban is megtehették volna.

Körözik a vajda fiát

A rendőrség elfogatóparancsot adott ki az enyingiek vezetőjének tartott vajda fia, ifjabb Raffael János ellen. A fiatalembert a nyomozó hatóság azzal gyanúsítja, hogy részt vett az enyingi benzinkúton február 14-én történt csoportos garázdálkodásban, amelynek vele együtt már 12 gyanúsítottja.

Rendőrségi források szerint a bandák által megtartott csoportos felvonulások inkább az erődemonstrációt szolgálják válaszként arra, amikor embereiket nem engedik be valamelyik szórakozóhelyre. Ilyen eset néhány éve a fővárosban is történt. A XV. kerületi Pólus Centerben több száz fős csapat sétált fel-alá, majd lehorgonyozott az áruház éttermi részén. Erről az erőfitogtatásról értesült a rendőrség, és a helyszínre kiérkezve a banda főnökénél el tudták érni, hogy elvonuljon a társaság. A demonstráció annyira elrettentőre sikeredett, hogy eredményeként az üzletközpont érezhető veszteséget szenvedett, mert egy időre elkerülték a vásárolni és szórakozni vágyók.

Nem minden bandavillongásról értesül azonban a nyomozó hatóság, mert ezekben a körökben nem divat rendőrért kiáltani és feljelentést tenni. Az alvilágban viszont nagyon is számon tartják őket,  s pillanatok alatt elterjed, hogy egy összetűzésben ki maradt felül. Az enyingi csapat az elmúlt néhány évben így szerzett nevet magának, s ezt a rendőrség sem tudta megakadályozni.