Magyar Kornélia, a Progresszív Intézet igazgatója szerint mivel a Bajnai-kormány a gazdasági helyzet miatt kényszerpályán mozog, nem tehet mást, mint amit a közgazdász szakértők az utóbbi időben meglehetősen vehemensen követelnek. Ezért úgy látja, a szombatihoz hasonló demonstrációk a Bajnai-programot nem írhatják át, még akkor sem, ha ezek a megmozdulások egyébként jogos egzisztenciális félelmekből adódnak. Mint fogalmazott, a válság olyan helyzetet teremtett, amelyben mindenki kedvezőtlenebb helyzetbe került.

Az elemző szerint politikai hatása azért nem lehet a demonstrációnak, mert „kötöttpályás” a kormány mozgástere, és csak azt a programot tudja végrehajtani, amelyben szakmai konszenzus van – hangoztatta.

Magyar Kornélia ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a társadalmi nyomás olyan rizikófaktor, amivel számolni kell. Közölte, úgy látja, hogy az MSZP- és az SZDSZ-frakcióban ülő képviselők nem biztos, hogy mindig függetleníteni tudják magukat attól, ami az utcán zajlik, hiszen tudják, hogy a tiltakozások kihatnak a pártok népszerűségére is. Így például „benne van a pakliban” az is, hogy a képviselők egy része egy „lélektanilag rossz pillanatban” társadalmi nyomásra kihátrál a Bajnai-kormány mögül, és nem hajlandó megszavazni egyes törvényjavaslatokat. Jelezte: ha tömegesen hátrálnak ki képviselők a kormány mögül, az előre hozott választást jelent.

Magyar Kornélia szerint ugyanakkor egy ilyen irracionális döntésnek kevés a valószínűsége, és inkább azt prognosztizálja, hogy a szombatihoz hasonló tüntetések hatástalanok maradnak.

Lakner Zoltán politológus nem gondolja, hogy ebben a helyzetben a szakszervezeti tiltakozás elbátortalanítaná a kormányt a nehéz döntések meghozatalától. A Vision Consulting vezető elemzője ugyanakkor úgy látja: ha sok ilyen, a maihoz hasonló „jel” van, akkor ennek később mégis lehet elbizonytalanító hatása. A (szombati) demonstráció egy állomás, aminek volt előzménye, és nyilván lesz folytatása – fűzte hozzá.

A politológus arra mutatott rá, hogy egy demonstráció hatása nemcsak a megjelentek számától függ, hanem attól is, hogy a szakszervezetek hány érintett ember véleményét fejezik ki, és az már kihat a népszerűségi mutatókra.

Lakner Zoltán szerint a szakszervezetek tiltakozásukkal azt kívánják kifejezésre juttatni, hogy „nincsen egy olyan oszthatatlan igazság, amelynek a mentén a válságkezelő intézkedéseket meg kell hozni”. Az érdekvédők arra kívánják felhívni a döntéshozók figyelmét: van mozgástere a kormánynak, és egyáltalán nem mindegy, hogy a társadalom melyik részére terhelik a gazdasági válság kezeléséből adódó terheket, és milyen mértékben. A politológus szerint a szakszervezetek célja az is, hogy előzetesen bejelentsenek bizonyos igényeket, és kifejezésre juttassák, mi az elképzelésük vagy a kifogásuk az eddig nyilvánosságra került tervekkel kapcsolatban. Ez pedig azt jelenti, hogy újabb tiltakozások is lehetnek, ha ezeket nem követi a kormány – fűzte hozzá.