Nem csökkenti a teszt érvényességét, hitelességét – reagált lapunknak Kapusi Gyula, az ELTE Pszichológiai Intézetének Rorschach-tesztet oktató tanára, klinikai szakpszichológus a laikusok és szakmabeliek között is vitát generáló, a Wikipédián közzétett, az említett tesztben alkalmazott tintapacák és nemrég nyilvánosságra hozott leggyakoribb asszociációi kapcsán.

Történt ugyanis, hogy egy kanadai orvos, Dr. James Heilman júniusban feltette a tesztben használt pacákhoz leggyakrabban társított „megoldásokat” a Wikipédiára. Hermann Rorscach az 1920-as években dolgozta ki a tesztet, melyben tíz, többféle értelmezést lehetővé tevő tintapacát (5 egyszínű, 2 fekete illetve vörös és 3 színes) tesznek az alany elé, ő pedig elmondja: mit jut róla eszébe. Ennek alapján pedig a szakemberek a személyiségjegyeire, motivációira, érzéseire következtethetnek. A legnépszerűbb személyiségtesztként nyilvántartott Rorschach-ról már a negyvenes-ötvenes években jelentek meg könyvek, amelyek a leggyakoribb válaszokat tartalmazták, s ezek szerepelnek a Magyarországon Mérei Ferenc által összeállított kiadványban is.

„Az újdonság csupán az, hogy ez most felkerült az internetre”- vélekedik Kapusi Gyula, aki azt tanácsolja a mindennapi pszichologizálásba belemerült laikusoknak: ne kezdjenek önelemzésbe a hozzáférhető értelmezések alapján. Bonyolult konstellációkat értelmeznek a tesztet készítő szakemberek több évtizedes tapasztalatok és statisztikák alapján, így a hozzá nem értők – ennek hiányában – ijesztő, hamis eredményeket kaphatnak - mondja. A netes közzététellel kapcsolatban pedig úgy véli: mindenképpen etikátlan, de nincs hatással az évtizedek óta alkalmazott módszerre.

A félelem, miszerint a nyilvánosság ront a teszt értékelhetőségén, használhatóságán, nem valós Kapusi Gyula szerint. Egy képzett szakember felismeri, ha a válaszadó „maszkot” visel, vagyis előre kitalált válaszokat ad a kérdésekre. „A vizsgálati tapasztalatok és azok statisztikai kiértékelése miatt leleplezhető ez, s a nagy gyakoriságú válaszok meghatározott százalék felett értékelhetetlenné teszik a tesztet”- magyarázza. Azt is hozzáteszi: egy elmeállapot leírásakor vagy egy gyermekelhelyezési perben pedig nem csak ezt az egy tesztet alkalmazzák, így kijátszani sincs értelme. „Manipulálni, hazudni mindig lehet, de egy képzett szakember ezt felismeri, a válaszadó pedig önmagát csapja be”- teszi hozzá.

A tesztet több kritika is érte már azzal kapcsolatban, hogy indokolatlanul patologizál, vagy azért, mert a válaszok besorolása a teszt felvételét végző pszichológusnak lehetőséget teremt az önkényes besorolásra. (Ahogy a HVG Kétségbe vont Rorschach teszt címmel közölt cikkében (2005/17) írta: előfordult, hogy amikor egy páciens melltartónak látta a tintafoltot, akkor a férfi pszichológus szexválaszként értékelte, míg a nő pszichológus a „ruha” kategóriába sorolta a választ. Szendi Gábor klinikai szakpszichológus például abbéli félelmének adott hangott a cikkben, miszerint könnyen előfordulhat, hogy kétféle értékelő ugyanabból az emberből kétféle személyiséget »farag«”).

Eljárt a Rorschach tesz felett az idő? A kérdésre Kapusi Gyula azt válaszolja: nem. Véleménye szerint nem indokolt az ábrák megváltoztatása sem. „A Szondi-teszttel kapcsolatban tették meg a japánok, hogy a harmincas években készült fotósorozat helyett újjal álltak elő, de kiderült, az sem használható nagyobb biztonsággal” - érvel, hozzátéve: ma már csak kevés helyen, például Kínában utasítják el a teszt használatát. Legközelebb augusztusban, Prágában találkoznak egy Rorschach-konferencián a szakemberek, s – mint megtudtuk – most azzal kapcsolatban vizsgálódnak: miként használható a módszer a gyógyításban, miként lehet alkalmazni a terápiák előrejelzésében.