"Gyanakvása kóros mértékű. Senkiben sem tud bízni. (...) Saját cselekedeteiben képtelen hibát találni, a történtekért mindig mások felelősek. Velük kíméletlen, hibáikat épp úgy gyűlöli, mint saját gyengeségeit." Valószínűleg sokan gondolják úgy, hű képet ad Rákosi Mátyásról Bagdy Emőke pszichológus jellemzésének eme néhány mondata, amely tavaly jelent meg Pünkösti Árpád Rákosi, Sztálin legjobb tanítványa című könyvében. Az idei emlékévben ünnepelt költőről pedig az idézett pszichológusnő Az ismeretlen József Attila című, 1992-es tanulmányából ezt tudhatjuk meg: "A párkapcsolatban anya mintára választ, olyan szeretetre vágyik, amelyben a nő anyai gyengédséget képes adni. (...) Veszélyt az önpusztító indulatok jelenthetnek a személyiségre nézve."

A frappánsnak tűnő személyiségelemzések érdekessége: saját állítása szerint Bagdy Emőke úgy alkotta meg őket az 1980-as években, hogy a vizsgált személyek kilétéről mit sem tudva, csak a Hermann Rorschach által az 1920-as években kitalált teszt megoldását tartotta a kezében. Nem kevésbé figyelemreméltó, hogy a tesztet felvevő személy mindkét esetben azonos volt: Kozmutza Flóra pszichológus a költővel 1937-ben, halálának évében ült le, míg Rákosival - már Illyés Gyula feleségeként (HVG, 2004. február 28.) - tíz évvel később elemeztette a foltokat. Az akkori pártfőtitkár nem tudhatta - és a költő is legfeljebb sejthette -, hogy a Rorschach-módszert a benne hívő lélekbúvárok oly pontosnak tartják, mintha egyfajta "lelki röntgenkép" lenne.

A teszt mítoszát fokozza, hogy hivatalosan a világon egyetlenegy kiadótól, a svájci Hans Huber Verlagtól lehet megrendelni, és etikai szabály írja elő, hogy a tíz táblát nem szabad teljes egészében nyilvánosan megmutatni. Titokzatos maga a vizsgálat is. Az alany elé egymás után tíz tábla kerül, sokféleképpen értelmezhető, tintapacákra hasonlító, szürke és színes foltokkal, amelyekről el kell mondania, szerinte mit ábrázolhatnak. A pszichológus vagy pszichiáter kategóriákba rendezi a válaszokat - például "mozgás" válasznak minősül, ha a válaszoló táncoló derviseket lát, és "élettelenítés" kategóriába kerül, ha faragott szobrokat fedez fel a képben. Az eredményt a kategóriák bonyolult összevetése adja - a Rorschach-módszert ismertető könyvek mind vaskos olvasmányok. A lényeg: Hermann Rorschach svájci idegorvos abban hitt, hogy a személyiségtől függ, ki mit hogyan észlel. Sőt bizonyos válaszok összjátékából Rorschach pszichiátriai betegségre is következtetni tudott. "Súlyos személyiségzavara lehet annak, aki szélsőségesen pozitív és negatív válaszokat ad: egyes emberszerű foltokban szadista szörnyet lát, aki elpusztítja az emberiséget, míg egy másikban jóságos angyalt, aki röpül segíteni" - tudunk meg egy ma is érvényes szabályt Kapusi Gyulától, az ELTE Pszichológiai Intézetének Rorschach-tesztet tanító tanárától, klinikai szakpszichológustól. Mindezeket a kategóriákat és szabályokat Rorschach annak idején páciensek tömegeinek válaszait összegezve alkotta meg.

Az 1921-ben Bernben megjelent, a táblákat és a módszer leírását tartalmazó mű, a Pszichodiagnosztika azonban visszhangtalan maradt. Az 1940-es évekig kellett várni, amíg Amerikában tanítani kezdték "a Rorschachot", Magyarországon pedig - noha Kozmutza Flórához hasonlóan már korábban is sokan kipróbálták - csak az 1970-es évekre terjedt el. Mivel Hermann Rorschach útmutatásai helyenként ellentmondásosnak bizonyultak, követői - köztük Magyarországon a sokoldalú, egyebek között gyermeklélektannal és társas kapcsolatokkal foglalkozó Mérei Ferenc pszichoanalitikus - továbbfejlesztették elméletét, létrehozva így annak helyi változatait.

A módszer atyja ma elégedett lenne: tesztjét világszerte évente több mint 1 millió emberen végzik el, és igen nagy horderejű kérdésekben tartják mérvadónak. A klinikai alkalmazás - amelynek során eldönthetik, pszichiátriai betegségben szenved-e a páciens - csak egy a sok közül. Gyermekelhelyezési perekben, bűnesetek nyomozásakor is ez hivatott felderíteni a netán kóros személyiségtípust. De alkalmazzák a Magyarországon is mind gyakrabban elvégeztetett főnöki alkalmassági vizsgálatokhoz is. Sokszor óriási a tét, egyáltalán nem mindegy tehát, hogyan dönt a lélekbúvár. Éppen ezért a Rorschach-vizsgálat megbízhatóságát át kell gondolni - állítja nemrégiben kiadott, Mi a baj a Rorschachhal? című könyvében a James Wood vezette amerikai pszichológuscsapat. Megírását számos, a teszt által okozott tragikus eset motiválta. Az egyik történet szerint egy elvált asszony a gyermekvédelmi szolgálatoknál arról panaszkodott, volt férje molesztálja kisfiát a láthatásokon. Miután korábban a Rorschach-tesztet elvégző pszichológus az apát normálisnak, az anyát üldözési mániára hajlamosnak írta le, ez senkit sem lepett meg. Így aztán nem is intézkedtek - egészen addig, míg hónapok múlva a bíróság a Rorschach-teszt eredményét felülbírálva bizonyítottnak nem látta, hogy nem az anyával van baj, hanem az apával.

Hogy a teszt nem mindenható, arról már az 1940-es években szóltak kritikus hangok. John Guildford, a University of Southern California orvosa összevetette 150 pszichiátriai beteg és az amerikai légierő iskolájába járók válaszait. Nem bukkant számottevő különbségre. Később tucatnyi kutatás jutott hasonló eredményre. Az 1980-as évekre többen azt is kiderítették, hogy a teszt patologizálhat is. Így találta például Beatrice Mittman, a Long Island University tanára, aki kilencven végzős pszichiáternek adta oda összekeverve egészségesek és lelki betegek válaszait. A Rorschach-mestertanoncok az egészségesek 75 százalékát találták pszichiátriai esetnek. A mostani leleplező könyvet író Woodsék szerint a teszt legnagyobb veszélye, hogy egészséges embereket is betegnek mutathat. "A túlzott patologizálás valóban előfordulhat e teszt értékelése közben, ugyanis a pszichológus tarthat attól, hogy alábecsüli a betegséget, és ha az alany nem kap megfelelő gyógykezelést, rosszabbodhat az állapota, sőt akár veszélyt is jelenthet másokra" - indokolja Kapusi Gyula az ezek szerint valóban elterjedt gyakorlatot, jelezve, hogy a teszt értékelése igencsak szubjektív, azaz kulcsa a szakkönyveken kívül maga az elemző. Ezt támasztja alá, hogy amikor egy páciens melltartónak látta a tintafoltot, akkor a férfi pszichológus szexválaszként értékelte, míg a nő pszichológus a "ruha" kategóriába sorolta a választ - olvasható az idézett amerikai könyvben.

Az önkényesség oka - érvelnek a kritikus pszichológusok -, hogy már a svájci idegorvosnak sem maradt ideje hatékonyan kidolgozni és kontrollálni rendszerét, és ez utódainak sem sikerült. Nincs olyan egységes példatár, amely százszázalékosan eligazítana a válaszok besorolásában - állítják Woods és társai. "Így viszont könnyen előfordulhat, hogy kétféle értékelő ugyanabból az emberből kétféle személyiséget »farag«" - mondja Szendi Gábor, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos munkatársa, klinikai szakpszichológus, akinek komoly aggályai vannak a teszthasználattal szemben.

Kérdés, ha ennyi baj van vele, mivel lehetne helyettesíteni. A gyermekelhelyezési perek kapcsán Szendi Gábor például kötődési interjút ajánl, amely jelezheti, az illető mennyire képes stabil kapcsolatokra. A szakemberek egy része pedig a Rorschachhoz hasonlóan elterjedt, de egyszerűbben értékelhető, amerikai rövidítésével MMPI néven ismert tesztet javasolja. Ez úgy térképezi fel a személyiséget, hogy az alanynak meg kell jelölnie, önmagára érvényesnek tart-e olyan állításokat, mint például: "Általában szomorú vagyok." "A pszichológusok egy része azonban elégedetlen az ilyen, önkitöltéses tesztekkel, mert szerintük nem adnak eléggé árnyalt képet a személyiség működéséről" - tudjuk meg Kapusi Gyulától. A Rorschach-teszt viszont a személyiség mélységeibe hatol le - állítják hívei, kiindulva abból, hogy az általuk elvégzett teszt eredményei nagyrészt összecsengenek a klinikai tapasztalatokkal.

E mélységbe látás ellen védekezni is lehet - így döntött néhány érintett alany. Válófélben lévő amerikai apák weboldalt hoztak létre, amely kisebb módosításokkal ugyan, de ismerteti a tíz táblát, és tanácsot ad, milyen válaszokat kell adni, hogy a gyermekelhelyezési perben normálisnak tűnjön az apa: "Fejezze ki magát egyszerűen, ne várjon sokat a válasszal, ne szárnyaljon a fantáziája, nemi szervet ne említsen, hanem csak a legkézenfekvőbb alakokat: denevért, lepkét" - ajánlják. És ami még egyszerűbb: aki így felvértezve azt állítja, hogy ismeri a tesztet, azon már nem is szabad alkalmazni.

SINDELYES DÓRA