A roma népesség lélekszámáról nem rendelkezünk a 2003. évinél frissebb becslésekkel. A 2003. évi adatfelvétel szerint a magyarországi roma népesség lélekszáma 600 ezer fő volt, a teljes népesség 6 százaléka. A közoktatás első nyolc évfolyamára járó roma tanulók arányára nézve frissebb adatokkal rendelkezünk az Országos Kompetenciamérés iskolai háttérkérdőívei alapján, amelyekben az iskolaigazgatók megbecsülték az iskolájukba járó általános iskolás roma tanulók százalékos arányát. Ezeket a becsléseket súlyozva az iskolába járó tanulók számával, megbecsülhetjük a roma tanulók arányát országosan az általános iskola első nyolc évfolyamán. Eszerint 2006-ban a közoktatás első nyolc évfolyamán tanuló diákok körülbelül 13 százaléka lehetett roma tanuló.
A roma felnőttek foglalkoztatásáról a legfrissebb információk alapján az Educatio-Tárki Életpálya-felvételének második (2007. őszi) adatfelvételéből alkothatunk képet. A szóban forgó adatfelvétel a 2006 tavaszán nyolcadik évfolyamon tanuló diákok középiskolai továbbtanulását követi nyomon éves rendszerességgel (mintaelemszám: 10 ezer tanuló). Az adatfelvétel során a családokat kérdezőbiztosok keresik fel, akik információkat gyűjtenek egyebek között a tanulók iskolai pályafutásáról, családi helyzetéről. A tanulók szüleit egyebek között arról is megkérdezték, milyen nemzetiségűnek tartják magukat (első- és másodsorban). Az adatfelvétel során azokat a felnőtt személyeket tekintették romának, akik vagy első- vagy másodsorban roma nemzetiségűként jelölték meg önmagukat. Roma fiataloknak pedig azokat a személyeket tekintették, akiknek vagy az édesapja, vagy az édesanyja első- vagy másodsorban roma nemzetiségűnek tartotta magát. Ezzel a mérési eljárással a reálisnak tekinthető 11 százaléknál valamivel kevesebbet, a nyolcadik évfolyamos tanulók 8 százalékát azonosították roma tanulóként. Ezekből az információkból képet alkothatunk az érintett demográfiai csoport (azon családok, amelyekben 2006 tavaszán élt nyolcadik évfolyamos tanuló) szülői generációjának (nagyjából 35–50 évesek, átlagos életkor: 43 év) foglalkoztatási helyzetéről, illetve a nyolcadik évfolyamos tanulók középiskolai továbbtanulási arányairól. Országosan reprezentatív roma adatfelvétel hiányában ennél jellemzőbb adatot 2003 utánról nem ismerünk (ami, véleményünk szerint, óriási államigazgatási hiba).
Az Educatio-Tárki Életpálya-felvétele szerint tehát rendszeres munkája volt 2007 őszén az érintett demográfiai csoporthoz tartozó roma szülők közül a férfiak 35, illetve a nők 22 százalékának. Ezek a számadatok mélyen alatta maradnak az összehasonlítható nem roma adatoknak (férfiak: 80, nők: 70 százalék). Ennél kisebb, de még mindig igen jelentős nem roma/roma foglalkoztatási esélykülönbségeket találunk akkor is, ha az összehasonlítást a nagyon alacsony iskolázottságú (nyolc osztálynál magasabb iskolai végzettséggel nem rendelkező) felnőttekre korlátozzuk. A nagyon alacsony iskolázottságú roma férfiak, illetve nők 25, illetve 17 százalékos adata áll szemben itt a nem roma férfiak, illetve nők 61, illetve 42 százalékos foglalkoztatási adatával (az érintett részpopulációk ekkora százalékának volt 2007 őszén, saját megítélése szerint, rendszeres munkája). A roma népesség foglalkoztatási lemaradásában jelentős szerepet játszik az a körülmény is, hogy a romák aránytalanul nagy része él az ország válságövezeteiben, és relatíve különösen sokan élnek közülük munkalehetőségekkel szélsőségesen rosszul ellátott, kedvezőtlen közlekedési helyzetű falvakban, ahol nagyon rosszak az álláshoz jutási esélyek, illetve ahonnan az alacsony képzettségű emberek ajánlati béreihez mérten prohibitív módon magasak a napi ingázási költségek. Statisztikai becslések alapján erősen valószínűsíthető, hogy a romák foglalkoztatási esélyhátrányaiban jelentős szerepet játszhat a munkaadók részéről széles körben tapasztalható foglalkoztatási diszkrimináció is.
A rendszerváltás idején a romákat érő foglalkoztatási sokk, mértékét tekintve, legalább akkora volt (tartósságában pedig lényegesen hosszabbnak bizonyult), mint az 1929–1933. évi nagy válság idején, Európában és az Egyesült Államokban tapasztalt foglalkoztatási összeomlás. A rendszerváltás idején (1989-ben) 30–34 éves, fiatal roma apáknak például több mint a fele (57 százaléka) veszítette el korábbi, tartósan meglevő állását, és szorult ki hosszú távon a munkaerőpiacról. A szülők generációját sújtó óriási foglalkoztatási kiszorulás – és az ebből következő tömeges elszegényedés – ellenére a rendszerváltás óta folyamatosan javultak a roma fiatalok esélyei az általános iskola sikeres befejezésére, illetve a nyolc osztály elvégzését követő középiskolai továbbtanulásra, amiben nyilvánvalóan komoly szerepet játszik a roma családok erőn felüli teljesítménye, hogy gyermekeik számára a magukénál magasabb iskolai végzettséget és jobb életesélyeket biztosítsanak. Az 1993 és 2003 között eltelt tíz év során csaknem 20 százalékkal megemelkedett (68 százalékról 86 százalékra javult) a roma fiatalok esélye az általános iskola elvégzésére.
A középiskolai továbbtanulás mértékében hasonlóan nagy előrelépés tapasztalható. Amíg a nyolc osztályt végzett roma tanulók csaknem 40 (pontosan: 38) százaléka nem tanult tovább 1993-ban, addig ez az arány 10 százaléknál alacsonyabb szintre (8 százalékra) csökkent 2003-ra. Különösen örvendetes módon növekedett meg a szóban forgó bő évtized alatt az érettségit adó középiskolákban (főként a szakközépiskolákban) tovább tanuló roma fiatalok aránya: az 1993. évi 13 százalékról 2006-ra 34 százalékra emelkedett.
Mindezen jelentős előrelépések ellenére azonban a roma fiatalok relatív lemaradása a korcsoport egészéhez képest szemernyit sem csökkent – a munkaerő-piaci boldogulás szempontjából igazán számító, érettségit adó középiskolákban való továbbtanulás mértékében mutatkozó lemaradás szinte centire ugyanannyi maradt: 1993-ban 37 százalék volt, ami 2006-ban is (jóllehet magasabb szinten) reprodukálódott. Ezek a magukat nagyon mereven őrző relatív egyenlőtlenségek világosan kijelölik a társadalom- és oktatáspolitika halaszthatatlan tennivalóit.
KERTESI GÁBOR, KÉZDI GÁBOR
(Az adatok forrása: Educatio-Tárki Életpálya-felmérés 1-es és 2-es hulláma. Kemény I.–Janky B.–Lengyel G.: A magyarországi cigányság, 1971–2003. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2004; Országos Kompetenciamérés 2006, iskolai adatok; 1993. és 2003. évi országosan reprezentatív romafelvételek)
